Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-302

228 302. országos ülés november 23. 1874. ez nem, akkor tisztán aristokratikus érdek indítja önöket : ennek pedig 1848. után csak oly kevéssé van helye, mint amannak. Ideolognak fognak nevezni ugyebár, a ki azt hiszi, hogy a nem-magyar nemzetiségeket ki lehet engesztelni? Többször mondottam, és ma, ha kell, ismételni kész vagyok, hogy én azért nem kezeskedem. Én nem biztatom a jelen nemzedéket azzal, hogy a nem-magyar nemzetiségek szivben-lélekben össze fognak forni velünk. Nem mondok le azonban azon reményről, hogy a jövendő meg fogja ezt is érlelni. De arról meg bizonyos vagyok, hogy azon ut, a melyen önök haladnak : az ellenségeskedést még inkább szítani fogja. Doctrinairnek fognak nevezni. (Jobb felöl fölkiáltások : Igen!) Azt mondják: igenis. Ha azt nevezik doctrinairnek, a ki elveket követ és azokat sem saját maga érdekében, sem más pillanatnyi múló érdek miatt nem áldozza föl: akkor — igenis elfogadom a czimet, — doctrinair vagyok; de ha azt tartják doctrinairnek, a ki elvont s az élet által ki nem próbált elméletek után indul, a ki ezek miatt a valót nem látja, a ki ezeknek a közjót, a nemzet javát föláldozza : akkor e czim nem illik reám. Nem az áldozza föl a nemzet javát, a ki a polgárok közt a jogegyenlőséget akarja meghonosítani, a ki az ellen harczol, hogy a mi a Királyhágón innen törvény, az ne legyen törvény azon tul. Önök azok, uraim, a kik koezkára teszik e nemzetnek jövőjét, a melyet én biztosítani óhajtok. (Igazi szélső bal felől. Ellenmondás jobb felől.) Önök csak a pillanat szükségeire gondolnak, és e pillanat szükségeit saját szűk látkörükből fogják föl; {Mozgás jobb felől.) de a jövőt kifelejtik a számításból. Önök, meglehet, arra számítanak, hogy azon erő, mely ma rendelkezésükre áll : mindig rendelkezésükre fog állani ? Én e hazának összes népére, én e hazának 15 millió gyermekére akarok támaszkodni minden körülmény közt, jőjön a veszély észak felől bár, avagy nyugatról. (Mozgás jobb felől.) Önök e veszélynek a lehetőségét is kifelejtik. Önök lehetnek jó hazafiak; elismerem, hogy azok : de államférfiak nem. Nem fogadom el a főrendiház módosítását. (Helyeslés szélső bal felől.) Szapáry Gyula gróf belügymminister: Tisztelt ház! Nem szeretném a vitát azon térre vinni, hogy a képviselőház vagy a főrendiház által elfogadott szöveg-e a helyesebb és indokoltabb, mert ha e térre vitetnék a vita : akkor tartok tőle, hogy a törvényjavaslatnak jelenleg szőnyegen lévő ezen §-ára nézve a két ház közt megállapodás nem jővén létre, a választási törvényjavaslatból törvény nem lehetne; de nem akarom a vitát még kevésbé azon térre vinni, a melyre az előttem szóló tisztelt képviselő ur lépett, és a melyre az első alkalommal a házban — sajnos — igen sokan léptek: értem a nemzetiségi kérdést. Kizárólag ezen kérdés a választási törvénynyel összeköttetésben nincs és nem is lehet, mert mindazon intézkedések, a melyek Erdélyre nézve ezen §. által czéloztatnak: nem czéloztatnak tisztán az egyik vagy a másik nemzetiségre: hanem egész Erdélyre, s ép ugy fognak alkalmaztatni a székelyekre, a kik a magyar elemmel a legszorosabb összeköttetésben vannak, mint Erdélynek többi lakóira. E térre vonni tehát a vitát nem tartom sem czélszerünek, sem üdvösnek és még kevésbé helyesnek, hogy a kérdésnek a vitába való ily módú bevonásával elkeseredett discussiot idézzünk elő. (Helyeslés.) Hogy én miért fogadtam el ezen §-t oly szerkezetben, a mint az a ház asztalán fekszik, és miért nyilatkoztam erre nézve hasonló értelemben a főrendiházban : ennek főoka tisztán az, hogy lehetővé kívántam és kívánom tenni, hogy a választási törvényjavaslat törvényerőre emeltessék ; és mert tartok attól, hogy ha a képviselőház most nem fogadná el a főrendek álláspontját, és ezen §-t nem fogadná el ugy, a mint az előttünk fekszik : ezen törvényjavaslat törvényerőre nem emeltetnék, semmi esetre sem volna alkalmazható a következő választások alkalmával. A tisztelt képviselőháznak két tagja kérdést intézett hozzám, miért fogadom el a főrendiház álláspontját, s — akár tartom helyesnek, akár nem — miért nem járultam ahhoz, hogy a tárgyalás alatt lévő §. ugyanabban a formában jőjön ismét a képviselőházhoz, mint a milyenben a múlt alkalommal e ház előtt volt; megjegyeztetvén, hogy eljárásommal, mely szerint más alakban ugyanaz került ismét e ház elé, a mi elvileg már a ház előtt volt: mintegy a győzelemnek látszatát akartam megtartani. Engedjenek meg ama képviselő urak: nem ez volt az ok, a miért a §-nak most előttünk lévő szerkezetét fogadtam el; hanem történt ez azért, mert az a szöveg, a melyet a főrendek az első alkalommal elfogadtak és ide küldöttek, nézetem szerint nem világos, és nem hajtható végre. Nevezetesen nem tartom világosnak azért, mert oly adópótlékra történt benne hivatkozás, a melyre nézve nincs megmondva, melyik az a pótlék ; sőt egy későbbi törvény ezen adópótlékot teljesen ignorálja, nem emliti, s összeolvasztja más adónemmel. Nem tarthatom ezenkívül az első alkalommal ide átküldött szerkezetet végrehajthatónak azért, mert nem ugy áll a kérdés, a mint azt Horváth Gyula képviselő ur állítja, hogy sokkal egyszerűbb adókulcsra hivatkozni, mint a földjövedelemre visszamenni. Ez állana igenis, ha a törvényben oly adókulcs vétetnék föl, mely minden egyes adózó könyvecskéjében ki van tüntetve. De midőn oly adókulcs kívántatott fölvétetni, mely nincsen kitüntetve az egyes adózók adókönyveiben;, hanem a melyet csak