Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-302

302. országos ülés november 23. 1874. 229 hosszas számítás következményekép lehet kitüntetni: ezt nem tarthatom oly egyszerű, oly világos eljárásnak, mint a minőnek a képviselő ur mondja. És épen azért, mert ezen eljárást vonná maga után azon szöveg, melyet a főrendek az első alkalomkor fogadtak el; mert az eljárás az összeíró küldöttségekre nézve rendkívüli nehézségekkel lett volna összekötve : nem tarthattam helyesnek a főrendek első szövegét. De nem tarthatom ama szöveget végrehajthatónak azért sem, mert miután ezen törvényjavaslat alapján ezentúl a kir. curia fog ítélni a választói jogosultság kérdésében: a törvény szövegének oly világosnak kell lennie, hogy a curia annak alapján minden kétség kizárásánál eljárhasson. Bármely magyarázat, melyet a törvény értelmezésére vonatkozólag a kormány utasitásképen adua ki, a curiára nézve nem lehetvén irányadó: éu az oly szöveget, mely utólag magyarázatot igényelhet, nem tarthattam elfogadhatónak. Ez volt az ok, s nem a győzelem látszata, miért tartottam helyesebbnek, és tartom most is helyesebbnek azon szöveget, mely a képviselőház előtt fekszik. Debreczen városa előttem szólott tisztelt képviselője hozzájárul a módosításhoz, nem azért, mert helyesebbnek találja az intézkedést ; hanem azért, mert ő is kívánja, hogy a választási törvényjavaslat törvényerőre emeltessék; de kívánja ezt jegyzőkönyvi határozat hozzátoldásával. Minthogy az ily jegyzőkönyvi határozatnak semmi gyakorlati eredménye nem volna, sőt az ilyesmi még a parlamenti gyakorlattal is ellenkezik: arra vagyok bátor kérni a tisztelt házat, hogy ezen jegyzőkönyvi határozat nélkül méltóztassék a törvényjavaslat szóban levő §-át elfogadni. (Helyeslés jobb felől.) A fősuly, melyre a kérdést fektetem : az, — s itt gyakorlatilag kívánom illustrálni azt, a mit Debreczen városa tisztelt képviselője mondott — hogy ha ezen szöveg nem fogadtatnék el ugy, miként ezen §. most előttünk fekszik, ezen törvény a legközelebbi választásoknál már nem volna alkalmazható. Az eddig fönálló törvény szerint négy hónap kívántatik a választók lajstromának készítésére. Ha a választási névsor előlegesen a választási eljárástól elkülönítve készül: a mostani törvény alapján a választások véghezvitelére csak egy hónap kívántatik. De ha az állandó névsor elkészítése különösen az első alkalommal összeesik a választási eljárással: akkor az erre megkívántató idő ezen törvény alapján még hosszabb, mint az eddigi törvény alapján, mert hat vagy esetleg első izben nyolez hónap lefolyása előtt alig készülhet el az állandó névsor. S így teljes meggyőződésem az, ha most nem emeltetik törvény erejére e javaslat, ugy, hogy a központi bizottságok megválasztása még deczemberben megtörténhessék, és az összeíró küldöttségek legkésőbb januárban megkezdhessék műkökésüket: ezen törvény alkalmazása a jövő választásnál alig lesz lehetséges. Ezen körülményt a tisztelt ház figyelmébe ajánlani kötelességemnek tartom, mert azt hiszem, hogy ezen körülmény döntő sulylyal bir, s azért a jelen §-ban tett főrendiházi módosítást helyesnek tartván, arra kérem a tisztelt házat, hogy azt elfogadni méltóztassék. (Helyeslések jobb felől.) Bésán Mihály: Tisztelt ház! Nem a siker reményével szólalok föl, mert azok után, melyek ma a tisztelt házban előfordultak s azok után, melyek e házon kivül a főrendiháznál történtek: igen jól tudom, mily sors vár az erdélyi census kérdésére. Ha mégis bátorságot veszek magamnak fölszólalni, teszem ezt csak azért, hogy kifejezést adjak röviden azon aggodalmaknak, a melyeket én bennem a felsőháznak módosítása keltett, Én tisztelt ház, őszintén bevallom, hogy alkotmányos életünk megszilárdulásának érdekében és Erdély lakosai nagy többségének megnyugtatása czéljából czélszerünek, sőt fölötte szükségesnek tartottam volna, hogy ha az erdélyi censusra nézve ma is megtartatik a képviselőház által már két izben elfoglalt álláspont. A képviselőház módositásának minden esetre meg lett volna azon üdvös eredménye, hogy Erdély nagy többségének még azon része is. mely hazánk alkotmányához — eddig elég sajnos — nem igen ragaszkodott, ezentúl sokkal nagyobb ragaszkodást tanúsított volna; meg lett volna azon üdvös eredménye, hogy nem találkoznék széles Erdélyben egy lélek sem, a ki magát e hazában idegennek, vagy hazánk mostoha gyermekének tekinthette volna. Én attól tartok tisztelt ház, — adja az isten, hogy máskép legyen,— hogy az 1848-ban az oly sok véráldozatba került uniónak kötelékei azon esetben, ha a főrendiház módosítása elfogadtatik, nem fognak ugyan ketté szakittatni, mert erre nézve alkotmányunk teljes biztosítékot nyújt; hanem igenis merem állítani, hogy nagyon meg fognak lazulni; tartok attól, hogy hazánk azon hű fiai is, kik egy jobb jövő reményében Erdélynek Magyarországhoz való uniójáért az alkotmányos téren eddigelé buzgón működtek : elcsüggednek és munkálkodásaikat abba fogják hagyni. Hogy ez nagy, kiszámithatlan veszteség Magyarország uj alkotmányos életére nézve: azt ugy hiszem bővebben indokolni nem szükséges. Ugy hiszem azonban, hogy a veszteség sokkal nagyobb, sokkal érezhetőbb lesz magára a liberalismusra nézve, mert én tisztelt ház, a jelen kérdést nem a nemzetiségek, hanem kiválóan a liberalismus kérdésének tartom, s én attól tartok hogy ha azuk, kik a liberalismus terén működtek, látni fogják mily káros s veszedelmes irányban haladunk, s magnk is sajnosán fogják tapasztalni, hogy alkotmányos ha-