Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.
Ülésnapok - 1872-297
297. országos ülés november 5. 1874. 181 s az okozott károkat megtéríteni köteles. Ha tehát a biró elé, ki hivatalból nem tartozik ismerni azon nyelvet, melyen az okmány fölvétetett, oly okmány terjesztetik, mely az illető vidéken nem használt nyelven van fölvéve: akkor kénytelen volna másolat alapján elrendelni a végrehajtást. Már pedig én azt hiszem, tisztelt képviselőház, hogy az igazságszolgáltatás érdekében egyátalában nem lehet megengedni azt, hogy a biró egy a másik féllel nem közölt, és vita alá nem vett másolat alapján végrehajtást rendelhessen el. Ha pedig ezt nem akarjuk: akkor mulhatlanul szükséges, hogy azon jegyző, ki az okmányt kiállítja, azt eredetiben állítsa ki. Ha már a biró másolat alapján kénytelen elrendelni a végrehajtást : a károkért nem a biró lesz felelős, hanem a jegyző, kinek jegyzőkönyve le van téve a fél által, s abban bennfoglaltatik az illető fél anyanyelvén beadott okmány. Ha tehát a fordításban hibák történtek, megtalálja a törvény azt, ki ezért felelősséggel tartozik. Én az igazságszolgáltatásban zavart előidézni nem akarok, hanem mindent megtenni kívánok, hogy az minél gyorsabban, helyesebben eszközöltessék: azt pedig csak ugy lehet elérni, ha azon okmányok, melyek az egész országban végrehajthatók, az ország hivatalos nyelvén szerkesztetnek, melyet az ország minden hivatalnoka tudni, érteni tartozik. Ezen indokoknál fogva, nem rettegve a tisztelt nemzetiségi képviselők fenyegetéseitől, a főrendek módosítását elfogadom. (Élénk helyeslés.) Irányi Dániel: Daczára azon helyeslésnek, melylyel Paczolay képviselőtársunk beszédét és indítványát az imént a tisztelt ház fogadta, legyen szabad nekem, tisztelt ház! egész bátorsággal ellenkező véleményt nyilvánítani. (Halljuk l) Én a képviselőháznak eredeti szövegét pártolom, a központi bizottságnak előterjesztése ellenében; pártolom pedig leginkább azért, mert a képviselőház eredeti szövege felel meg az 1868-iki nemzetiségi törvénynek. Voltak ugyan a képviselő urak közül néhányan, kik az 1868-iki nemzetiségi törvényt szerencsétlenségnek, csapásnak nevezték. Én bölcs, mert a körülményekből folyó alkotásnak neveztem a múltkor, s nevezem ma is; nevezem pedig azért, mert mig egyrészt a nem-magyar ajkú nemzetiségek méltányos igényeinek eleget tesz: addig másrészt a magyar államiság eszméjét nem adja föl. (Helyeslések.) A ki az ellenkezőt hiszi, az a magyar nemzetiség életrevalóságát vonja kétségbe. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Az mondatott Paczolay képviselőtársunk által, hogy daczára ezen törvénynek, a nem-magyar ajkú nemzetiségek részéről ellenünk, ha lehet, még nagyobb ingerültség mutatkozik, mint az előtt. Azt gondolja tisztelt képviselő ur, hogy ha akár apránként, a mint ezen szövegben terveztetik, akár pedig, mint ő maga indítványozni akarná, az egész törvény elfogna töröltetni: ezen ingerültség csekélyebb lesz ? Arra törekszik talán, — a mit egyébként nem hiszek, mert hazafiságát nem vonom kétségbe, — hogy azon izgatottság, mely máris nagy fokot ért el: még nagyobb legyen, még inkább elterjedjen? Számba vette-e a lehetőségeket, a melyek majd azt teszik kívánatossá, hogy e hazának minden gyermeke egy érzelemben forrjon össze? Én, tisztelt ház, épen, mert a jövőre is kitekintek, nem akarom, hogy az a nélkül is létező parázstüzre olajat öntsünk. Én nem látom át, hogy miért adnánk mi föl bármit is a magyar nemzetiség jogaiból az által, hogy ha az 1868-iki törvénynyel megegyezőleg megengedjük azt, hogy a közjegyzői okiratok más nyelven is szerkesztessenek? Hiszen maga a központi bizottság szerkezete is megengedi ezt; csakhogy nem a törvényre alapítja, hanem a minister engedélyétől akarja függővé tenni. Ez, nézetem szerint, kevésbbé alkotmányos nézet, kevésbbé alkotmányos fölfogás, mintha ezen jogot a törvényre magára alapítjuk. Csernátony Lajos (közbeszól;) Azt sem kell tenni! Irányi Dániel: Erre már megfeleltem; ha a tisztelt képviselő ur képes lesz megezáfolni nézetemet, igen fogok örülni. Eddig nem tette. Csernátony Lajos (közbeszól:) Kérem a jegyző urat: méltóztassék engem följegyezni! Irányi Dániel: A tisztelt képviselő ur magyar államot akar, magyar államot akarok én is. De én nem gondolom, tisztelt ház, hogy mi Magyarországnak jövőjét biztosítjuk az által, hogy ha a velünk egy kenyeret evő nemzetiségeket ok nélkül ingereljük. Már pedig, hogy ha azon törvényt, melyet ők alaptörvénynek tekintenek, mi apránként, ok nélkül módosítjuk, tőlük az abban biztosított jótéteményeket megvonjuk: lehetetlen: hogy irántunk rokonszenvvel viseltessenek; lehetetlen, hogy azon indulat, a mely, fájdalom, kebleikben ma ellenünk ég, még nagyobb fokra ne emelkedjék. Mindezeknél fogva, tisztelt ház, kérem: méltóztassanak előbbi határozatuk mellett megmaradni, és a főrendek módosítását azonképen, mint a központi bizottság szerkezetét, elvetni. Román Sándor: Tisztelt ház! Igen röviden akarok szólani, mert nem volt szándékom fölszólalni e tárgyban, ha előttem szólott Paczolay tisztelt képviselő ur olyan szenvedélyes hangon nem beszélt volna. Nem fogom őt ebben követni, valamint a reeriminatiokban sem; hanem, megengedjen nekem a tisztelt ház, ha akkor, mikor én az ő meggyőződését tisztelem, legalább annyi méltányossággal viseltessék a többi képviselők irányában, hogy ha valaki a házban egy nyilatkozatot tesz, és
