Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.
Ülésnapok - 1872-297
297. országos ülés november 5. 1874. 179 hogy az igazságügyminister különös speciális engedélye szükséges. Én azt hiszem, tisztelt ház, hogy ha egy törvényhatóság jegyzőkönyveinek nyelve számba veendő a bíróság előtt: akkor azt hiszem, nem lehet megtagadni ezt, még akkor sem, ha az igazságügyminister vonakodnék az engedélyt megadni. Én azt hiszem, sőt meg vagyok győződve, hogy a tisztelt igazságügyminister ur sem fogja ezt tenni, s miután a jövendőbe nem láthatunk: nem inaugurálhatunk oly törvényt, hogy az igazságügyministernek szeszélyétől vagy önkényétől függjön valami, a mi a meglévő törvényekben már benfoglaltatik. De tisztelt ház, nem magunk vagyunk igy, hanem ugyanígy vannak a szomszéd államban is. Tisztelt ház! 1858-ban behozták a közjegyzői intézményt hazánkba is, és akkor a nyelvre vonatkozó intézkedés az volt: „hogy az iratok rendszerint a jegyzői járásban divatozó nyelvek valamelyikén veendők föl." 1871-ben az alkotmányos Austria uj törvényt hozott a közjegyzői intézményre nézve, és abban a 43, §. ezt mondja: ,Die Notariats-TJrkunden sind in der in dem Sprengel des Notars üblichen Landessprache, und wenn dortselbst mehrere Landessprachen üblich sind, je nach dem Wunsche der Partéién in einer dieser Sprachen aufzunehmen." No már tisztelt ház, ha az absolutisticus Austria, az alkotmányos Austria, az állam viszonyaira való tekintettel, ily törvényt hozott akkor, midőn végre is Austriáról nem mondhatjuk azt, hogy nem sokat gondo! a maga állami hivatalos nyelvével, mert én ugy tudom, hogy nagyon is sokat törődik azzal, — ha mindezek ellenére s mindezek ignorálásávai a magyar országgyűlés másként tenne: ez nem lenne consequentia, ez nem lenne tényleges viszonyainknak megfelelő intézkedés. Én, tisztelt ház, ezek után befejezem beszédemet, csak még legyen szabad a felső házban egy igen tisztelt szónok által elmondott igen rövid passust idéznem. Ezt mondotta az igen tisztelt szónok: „Kívánatos lenne, ha egy oly erélyes kormányt üdvözölhetnénk a ministeri székekben, mely azon nézetnek adna kifejezést, hogy elérkezett az idő, melyben törvényjavaslat nyújtassák a ház elé, a mely azon egyszerű szavakból állana, hogy a nemzetiségi törvényt el kell törülni. (Helyeslés bal felől.) Megengedem, hogy némely képviselő ur helyesléssel fogadná az ily törvényt; hanem én röviden azt mondom, hogy kívánatos lenne, ha egy oly kormányt üdvözölhetnénk a ministeri székekben, mely a kellő tapintatossággal, igazság és méltányossággal, de egyszersmind erélyes eljárással ezen kérdés lényegére, és ezen kérdésből fölmerülő differentiák földerítésére tudna hatni egy részről, és más részről a törvény korlátain tul hajtókát, annak korlátai közé erélylyel visszaterelni tudná: ugy hiszem, akkor e kérdés körüli eszmezavarok egyátalában megszűnnének és az egész nemzetiségi kérdés rövid idő alatt egészen elenyésznék; mig ellenben a nemzetiségi törvény eltörlése ezen kérdés nem megszüntetését, hanem újbóli fölélesztését eredményezné. Én nagyon kérem a tisztelt házat, méltóztassék a központi bizottság szövegezését mellőzni és a képviselőház által május 4-én elfogadott szövegezés mellett maradni. Paczolay János : Tisztelt ház! Miután azon alkalommal, midőn a közjegyzői törvényjavaslat a házban tárgyaltatott, ugyanazon álláspontot foglaltam el. mely a méltóságos főrendek módosításában nyert kifejezést: természetes, hogy én a főrendek módosítását elfogadom. De épen azért, mert ugyanazon álláspontot, foglalom el, melyet a főrendek : ez okból nem hallgathatok el a magam részéről az előttem szólott igen tisztelt képviselőtársam által előadottakra némely megjegyzést. Őszintén megvallom, hogy én sohasem tartoztam azok közé, kik a nemzetiségi törvényt ugy, a mint az megalkottatott, megalkotni kívánták. Én a nemzetiségi törvényjavaslat tárgyában kiküldött bizottságban utólagosan szintén részt vettem; de mindig ellene szavaztam, és ellene fogok szavazni, mig e házban ülök, valahányszor a nemzetiségi törvény bármely alkalommal szőnyegre kerül. (Helyeslés.) Megmondom miért? {Halljuk!) Kimondatott e házban egyenesen és nyíltan, hogy valamennyien csalódtunk, a kik azt hittük, hogy ha a szabadságot megadjuk a tőlünk külön álló nemzetiségeknek: ezen szabadsággal és egyenjogúsággal mi Magyarország állami egységét jobban meg tudjuk alapítani. Nyíltan kimondatott, hogy a nemzetiségeknek nem az a föladatuk, hogy a magyar államnak magyar állami egységét iparkodjanak erősíteni; hanem határozottan szemünkbe mondatott — és a nélkül legalább nem emlékszem, hogy Elnök: roszalásban részesült volna az illető nemzetiségi képviselő, — hogy a nemzetiségek azon szabadságot, melyet nyertek, a magyar államnak, mint magyar államnak decompositiojára fogják fölhasználni. (Fölkiáltások: Ugy van ! Igaz \) És ki tagadhatja, hogy nagy része azon nemzetiségeknek, kiket mi valódi testvériséggel keblünkre emeltünk és jogainkban megosztoztunk velők: nem ezen irányban működik? (Fölkiáltások: Ugy van\ Igaz \) Ha tehát, tisztelt ház, a tapasztalás azt mutatja, hogy vannak e honnak oly polgárai, kiket az országgyűlés minden létező jogok részesévé tett, azon mértékben, melyben azokat magunk bírtuk, s ezen nemzetiségi képviselők itt e házban azon nyilatkozatot teszik, hogy ők Magyarországnak, mint magyar államnak decompositiojára fognak dolgozni: mit csudálkozik az előttem szólott igen tisztelt képviselő barátom azon, ha a főrendi ház némely tag-