Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-296

160 296. országos ülés november 3. 1871. módosítást; de hajlandó vagyok a pótlékot is elfogadni. (Helyeslés a bal oldalon és szélső bal oldalon.) Elnök: Föl fog még egyszer olvastatni a pótlék. Beőthy Algernon jegyző (fölolvassa). Elnök: A kik ezen toldást elfogadják, méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) A kik ezen pótlást nem fogadják el, méltóztassanak fölállani. (Megtörténik.) Most kérem, méltóztassanak azok fölállani, a kik ezen megtoldást nem fogadják el. (Megtörténik.) Nem vehetvén ki a többséget, a szavazókat meg kell számláltatnom. Méltóztassanak még egyszer fölállani azok, a kik a módositványt elfogadják. (A megszámlálás után.) Most méltóztassanak fölállani azok, kik e módositványt nem fogadják el. (A megszámlálás után.) A ház 63 szavazattal 61 ellenében Simonyi Ernő képviselő urnák indítványozott módositványát elfogadta. Következnek a 13. §-ra vonatkozó módosítások. Beőthy Algernon jegyző (olvassa a módosításokat és a IX osztály különvéleményét.) Szeniczey Ödön előadó: Tisztelt képviselőház! Mint a jelentésből látni méltóztatik, a főrendiház ezen §-nál azon módosítást hozza javaslatba, hogy jövőben a becstelenitő bűntények elkövetői képviselői állást el ne foglaljanak. Az osztályok többsége, egy ilynemű intézkedés szükségét belátva, a főrendek módosítását elvben elfogadta; azonban tekintve azt, hogy ezen intézkedés tüzetes meghatározása és szabatosabb körülírása inkább a büntető-törvénykönyvbe, mint a választási törvénybe való : ezen nézetének módosításában kifejezést adott, és azt az ismert szövegben ajánlja elfogadásra. A dolog érdemére, a módosításban foglalt elvekre nézve, melyeket a kilenczedik osztály különvéleménynyel támad meg, azon meggyőződésem van, miszerint magam is beismerem az intézkedés szigox'át; beismerem azt, hogy egyesekre nézve súlyosan hathatnak ezen intézkedési szabályok; beismerem azt, hogy — különösen a philantrophismus szempontjából — erős érvekkel lehet megtámadni ezen intézkedést; de bármennyire erősek legyenek is ezen érvek, azt is ki kell jelentenem, miszerint azok — legalább a ház előtt nem ujak, — mint nem uj a módosításban lerakott elv és a dolog maga. Megvitattatok ezen elvek a ház által akkor, midőn a köztörvényhatóságokról szóló törvény elfogadása alkalmával más szavakkal ugyan, de hasonló irányú, sőt, lehet mondani, sokkal szigorúbb intézkedés fogadtatott el, akkor, midőn az 1870: XLH. törvényczikk 66. §-ának c) pontjában a tisztviselőket illetőleg világosan kimondja azt, hogy ' tisztviselő csak az lehet, a ki becstelenitő bűntett miatt elitélve nem volt. Ha szükség volt akkor a tisztviselőket illetőleg ily szigorra, a mely visszaható erejével a mostani intézkedés szigorát messze túlszárnyalja; ha szükség volt a tisztviselői állás tekintélyének érdekében ezen intézkedésre: akkor kérdem, a képviselői állás, a képviselőház méltósága, és a képviselői állással összekötött fontos teendők talán kevesebb tekintetet követelnek? És azért, bármennyire szigorúnak és súlyosnak látszassék ezen intézkedés szigora első pillanatra, bármennyire sötét legyen is azon kép, a melyet magunknak annak gyakorlati kiviteléről festhetünk: én azt hiszem, hogy szembe kell azzal nézni azon czél miatt, a melynek fontosságát és szükségességét tagadni talán nem lehet. Van azonban, tisztelt ház, e kérdésnek még egy másik oldala is, és ez a körülmények sajátságos összetalálkozásában rejlik. A tényállás a következő : A törvényhozásnak két háza egyetértőleg alkotott egy összeférhetlenségi törvényt, hogy a vélemény szabadságát az egyéni érdek, a tett fogadás és a hivatalos állás következtében beállható pressioinak békói alól megszabadítsa, és kizár a képviselőházból tisztviselőket, szerzeteseket, államjavak bérlőit, szóval, egy csomó oly embert, a ki műveltség tekintetében magas fokon áll, tapasztalatokban gazdag, és erkölcsi tekintetben szintén közbecsülésnek örvend; tehát kizár oly egyéneket, kiknek munkásságát a képviselőház valószínűleg nemsokára sajnálattal fogja nélkülözni. Miért tette ezt a törvényhozásnak mindkét háza? Leginkább azért, mert — és ezt az incompatibilitási törvény tárgyalásánál igen sokszor hallottam, — megkívánta ezt a közérzület, a képviselőháznak méltósága és tekintélye. —• És mikor ezek történnek: akkor a törvényhozásnak másik factora — a főrendiház — egy javaslatot terjeszt elő, a melyben becstelenitő bűntények elkövetését a képviselői állással összeférbetőnek kívánja kimondani. Ugyan kérdem, tisztelt ház, lehet-e a körülményeknek ilyetén összetalálkozása alkalmával a helyzet ily stádiumában a főrendek módosítására tagadólag válaszolni; lehet-e az összeférhetetlenségi törvénynyel szemben kimondani, hogy midőn az összeférhetlenségi törvény által az értelemnek, a vagyonosodásnak, a szorgalomnak és a műveltségnek számos factora előtt bezárjuk a képviselőház ajtait, ugyanakkor ugyanazon ajtók nyitva legyenek a rablók, tolvajok és az orgazdák, — szóval, az erkölcsileg sülyedt emberek számára; lehet-e helyesen és okszerűen azon intézkedést megállapítani, hogy midőn azon egyének, a kik vagyoni és társadalmi állásuknál fogva saját egyéniségüknek és érdekeiknek föntartását az állam fönmaradásával mintegy szoros kapcsolatba hozzák, midőn ezen egyéneket bizalmatlanságból megfosztjuk a törvényalkotási jogtól: ugyanakkor bi-