Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-296

296. országos ülés november 3. 1874. 159 viselőház a központi bizottság javaslatát: igen vagy nem ? (FölkiáltásoJc: Igen! Nem!) Kik elfogadják a központi bizottság javaslatát: szíveskedjenek fölállani. (Megtörténik) Méltóztassanak leülni; kérem szíveskedjenek most fölállani azok, kik a központi bizottság javaslatát nem fogadják el. {Megtörténik.) Kérem, méltóztassanak állva maradni, hogy a jegyző urak által megszámláltassanak, miután a többséget nem tudom kivenni. (Megszámlálás után.) Méltóztassanak fölállani azok. kik a központi bizottság javaslatát elfogadják. (Megtörténik.) A ház 94 szavazattal 67 ellenében a központi bizottság javaslatát fogadja el, ennélfogva tehát az 5. §-ra nézve a főrendiház módosítása mellőztetik. Beőthy Algernon jegyző (olvassa a 12. §-t, valamint az erre vonatkozó főrendi módosítást.) Szeniczey Ödön előadó: Tisztelt ház! A központi bizottság a főrendeknek eme módosítását elvben elfogadta, azonban annak előnyeit a 12. §. első és második pontjában kijelölt esetekre is kiterjeszteni óhajtja; továbbá a főrendek módosításában egy nagy hézagot fedezett föl. Ugyanis a bizonyítási mód abban nincs körülírva, valamint az sem említtetik, hogy ki előtt történjék a bizonyítás. Ezen módosítások az előbb fölolvasott, és így már ismert szövegezésben vannak foglalva, és én a központi bizottság által ekként kiigazított szövegezést ajánlom a tisztelt háznak elfogadás végett. (Helyeslés.) Simonyi Ernő: Tisztelt ház! Én nem tudom, helyes-e az, hogy a központi bizottság tovább terjeszkedik módosításában, mint a főrendek maguk terjeszkedtek; azonban én elfogadom a központi bizottság álláspontját, de azt találom, hogy az indokolás és az általa javaslatba hozott szövegezés között nincs öszhangzás. Itten tudniillik az mondatik, hogy a bizottság abban állapodott meg, hogy a jelen szakasz első pontjára történt hivatkozásnál az első és második pont is fölemlittessék: tehát, hogy a szakaszban fölsorolt minden egyes esetre nézve a bizonyítás módja és az, hogy ezen igazolás vagy bizonyítás ki előtt történt, kifejezve legyen. Igenis, de a szövegben arra nézve, hogy az 5-ik pontban kizártak ki előtt igazolják magukat: szó sincs. Ellentétben van tehát a szövegezés azon elvvel, melyet a központi bizottság megállapított. Azt hiszem, hogy ha a négy első pontban fölemiittettekre nézve van ok ezen módosítást elfogadni, és nekik megengedni a bizonyítást: ugyanazon ok van az 5-ik pontban fölemiitettekre nézve, és azért •ennek kiegészítésére, — elfogadván a többire nézve a központi bizottság nézetét, — bátor volnék indítványozni a következő módosítást: Az utolsóelőtti sorban foglalt ezen szavak után: „bírói ítélettel" tétessenek következő szavak: „végre a megelőző évi adó-hátralék lerovását az adókönyvvel az összeíró, illetőleg kiigazító bizottság, vagy esetleg a választási elnök előtt igazolhatják. Azért tettem bele: „az összeíró, illetőleg kiigazító bizottság előtt"; mert a szövegben arról nincs szó, hogy maguk az illetők a bizottság előtt is igazolhatják, hanem csak, hogy a választási elnök előtt, holott ha még az összeírás folytattatik, azelőtt is föl lehet szólalni. Ajánlom módosításomat a tisztelt ház figyelmébe. Beőthy Algernon jegyző (újra fölolvassa Simonyi Ernő módosüv anyát.) Szapáry Gyula gr. belügyministers Tisztelt ház! Fölfogásom szerint e szakasz jelenleg csak annyiban képezheti tanácskozás tárgyát, a mennyiben rajta a főrendiház módosítást tett. A főrendiház azonban az 5-ik pontra nézve módosítást nem tevén: az nem képezheti jelenleg a tanácskozás tárgyát, s azért az eredeti szöveg megtartását vagyok bátor kérni, annál is inkább, mert a módosítás a másik kérdéssel semmi összefüggésj ben nincs. Lehet igenis a képviselőház szövegezése szerint a büntetést kiállani addig, mig az összeírás befejezve nincs; de az adófizetésre nézve határozottan ki van mondva, hogy az előző évi adót az összeírás megkezdéséig be kell fizetni. Miután tehát a tisztelt ház már e tekintetben egyszer határozott, ezen határozattól elállani nem tartanám helyesnek, főleg ily mellékesen, s azért a módositványt mellőzendőnek tartom. Tisza Kálmán : Nem ezen kérdésre vonatkozólag, de átalános elvi szempontból, mint fontos dolgot átalában a két ház közti tárgyalásokat illetőleg bátor vagyok azt jegyezni meg, hogy én nem ugy fogom föl a dolgot, hogy ha a főrendiház egy szakasz ellen, melyet a képviselőház elfogadott, módositványt ajánl: a képviselőháznak ne maradjon egyéb fön, mint vagy elfogadni a főrendiház módosítását, vagy a maga szövege mellett megmaradni; mert ha ez igy állana: akkor sok esetben lehetetlen lenne a differentiák kiegyenlítése; hanem igenis ugy áll a dolog, hogy ha egy törvényjavaslat a képviselőháztól a főrendiházhoz küldetett: mindazon pontokra nézve, melyekre nézve a főrendiház a képviselőház javaslatát elfogadta, a tárgyalások be vannak fejezve; de ha van §., melyet a főrendiház el nem fogadott, arra nézve tehát az egyetértés létre nem jött: ott a képviselőház, ha jónak látja, egész uj szövegezést is határozhat (Helyeslés.); mert különben sok esetben, ha tudniillik mindkét ház makacsul megmaradna azon véleménye mellett, melyet az első esetben kifejezett: akkor a kiegyenlítés teljesen lehetetlenné válnék. Ez az, a mit ezen kérdésnél röviden megakartam . jegyezni; különben én hajlandó vagyok elfogadni a