Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-296

156 296. országos ülés november 3. 1874. tartást, az adóvégrehajtókat és a megyerendezést: a többi állapot Erdélyben épen ugy van föntartva, a mint 1859-ben volt, a mikor ez a legnagyobb elégedetlenséget provocálta. Ha sebeket, ha bajt akar a tisztelt minister ur gyógyítani, méltóztassék főfigyelmét azon égető sebekre és bajra fordítani, melyeket Erdélynek minden polgára nemzetiségi különbség nélkül egyaránt érez és ne méltóztassék azt a modort behozni, hogy akkor, a midőn kenyérre van az embereknek szükségük: szalmakalapot kapjanak, mert ezzel aligha fog boldogulni. Midőn a tisztelt minister nr adatokra hivatkozott: egyfelől az mondatik, hogy hiányosak, másfelől pedig, hogy még kevésbé jók a számok összecsoportositása, confundálja az embert stb. Én igen sajnálom, hogy az elmondatott; mert itt a házban kiváló méltánylatra talál az, ha valaki hivatkozik arra, hogy ismeri a külföldi codexeket, ismeri Angliát, Belgiumot, s az bámulatot nem kelt, ha a minister ur bizonyos tekintetben és egyátalán nagyon sokan még annyira sincsenek tájékozva az erdélyi állapotok iránt, hogy a minister ur arra hivatkozhatni egyszer-másszor, hogy igy is lehet ugy is lehet, mert a statistikai adatai sem az egyiknek sem a másiknak meg nem bízhatók. Ez épen azért történhetett, mert minálunk többet foglalkoznak Angliával, Belgiummal, mint az ország egyik részével, Erdélylyel, és ez sok kérdésnek hátramaradását okozza. Ha el is fogadom azt, a mit a minister ur mondott, hogy a statistikai adatok, a végeredmények nem ugyan biztosak; de valószínűleg jók, ha elfogadom is azt, a mit Kemény Gábor báró mondott: az egészből csak azt látom, hogy a minister ur ezen javaslatával nem tesz egyebet, mint ugrást a sötétbe. Ezt egy igen tisztelt barátomtól hallottam az osztályban, s ez magára vonta figyelmemet. Igenis, tisztelt minister ur, ez egy ugrás a sötétbe, mert a végeredmény mi lesz, mit fog eszközölni, azt a minister ur számai ép oly kevéssé fogják bebizonyítani, mint a mily kevéssé bizonyítanak talán némileg ellenkező irányban másoknak aggodalmai. Nézetem szerint, tisztelt ház! nincsenek most olyan idők, a midőn ilyen ugrásokat könnyelműen meg lehetne tenni. Magyarországnak arra van szüksége, hogy minden lépést kellően megfontoljon. Az ugrás a sötétben kitűnő mentségnek mondható egy Bachra és Schmerlingre nézve; de hogy államférfiú tegye azt s egyszersmind Reise-Gepacknek egy ország sorsát vigye magával a sötétbe: ez nagyon fájdalmas. Részemről elfogadom a felsőházi módosításokat. (Helyeslés.) Román Sándor: Tisztelt ház! Hogy a felsőház a választási törvény 5. §-ának módosításával a választói jog megszorítására czélzott, azon nem ütköztem meg; hanem igenis föltűnt az, hogy a képviselőház tagjai között vannak, a kik ezen csekély jogkiterjesztés ellen kikelnek, miután már a háznak e tekintetbeni határozata által mintegy lekötelezve erezhetnék magukat. Azokból, a mik mondattak a főrendiház és az I. és III. osztály különvéleményének indokolására, a tisztelt ház már észrevehette, hogy egyetlenegy uj érv sem hozatott föl. Mind a régi fegyverek azok, miket már fölhasználtak akkor, midőn ezen törvény először tárgyaltatott itt e házban. Ugyanis, a főérv az, hogy a választási jog jelentékenyen kiterjesztetnék. Ezt adatokkal megczáfolta a belügyminister ur. Nekem is szerencsém volt a tisztelt ház osztályaihoz egy emlékiratot előterjeszteni, a mely szintén hiteles adatokon alapszik, mert szintén az adóhivataloktól gyűjtettek be ezen adatok is. Azokból kitetszik, hogy a jogkiterjeszkedés, a mint azt a főrendiház és a különvélemény védői állítják, nem több, mint 2°/

0-re rug; holott a megszorítás, a melyet a főrendiház ezen módosítása és az első I és a harmadik osztály különvéleménye akar, 8°/

0-nyi visszaesést okoz az előbbihez képest. A háznak bölcsességére bízom megítélni azt, hogy lehet-e „jelentékeny" jogkiterjesztésről szó akkor, midőn ellenkezőleg 8°/

0-nyi regressus, vagyis jogszoritás van hiteles adatokkal bebizonyítva? A másik érvelés szintén a régi, tudniillik, hogy „törvényes" gyakorlat volt, s ez alapon elfelejti Kemény Gábor báró ur azt, hogy, a mit törvényesnek és ténylegesnek mutat föl: minden volt, csak törvényes nem, hanem igenis törvénytelen. Volt már szerencsém ezt bebizonyítani akkor, midőn e tekintetben először szólaltam föl, mert az erdélyi gubernium egész eljárása törvényellenes rendeleteken alapszik; és kimondottam akkor, hogy azon időszerinti ministerium is, midőn ezen törvénytelen eljárást hozzájárulásával szentesitette, szintén törvényszegést követett el. A tisztelt báró ur már most ezen rendeletekkel akarja állítását istápolni. Hosszadalmasan idéz az illető két ministeri rendeletből, és azt mondja, hogy azok, kik azon rendeletek ellen fölszólalnak, vagy gyanúsítják, vagy rágalmazzák a ministeriumot. Igen szép, hogy tisztelettel viseltetik a báró ur a ministerium iránt; én is ugyanazon tisztelettel viseltetem, és azt mondom, hogy a kik gyanúsítják vagy rágalmazzák a ministeriumot, vagy bárkit is bizonyos eljárás miatt: ezt nem helyesen teszik; mert a gyanúsítás és rágalmazás mindenkor aljas fegyver, én tehát nem gyanúsítok, se nem rágalmazok, midőn azt, a mit a választási törvény vitatásakor mondottam, most ismétlem. Nem gyanúsítani, nem rágalmazni kellett volna a ministert; hanem vád alá kellett volna helyezni azért, hogy az erdélyi törvénytelen eljárást a maga hozzájárulásával szenté-