Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-296

296. országos ülés november 3. 1874. 157 sitette. Kár volt tehát a törvényes gyakorlatra hivatkozni a tisztelt bárónak, midőn annak épen ellenkezője áll. A tisztelt báró ur iparkodott azon hiteles adatok daczára bebizonyítani, hogy nem mindenütt volna ilyen arány, mert hisz vannak egyes helyek, s itt különösen Csombordra, s egy, ehhez közeleső kerületre hivatkozik, hogy ott egészen más proportio állana be. Nagyon értem a tisztelt képviselő ur állítását, már csak abból is, hogy Csombord a tisztelt képviselő urat nagyon közelről érdekli. Én kész vagyok azt megengedni, hogy Csombordban és a szomszéd kerületben, mely kettő, mint mondám, nagyon érdekli a tisztelt báró urat, a számarány ez lehet. De ez még nem elég indok arra, hogy a tisztelt ház, személyes vagy családi tekintetekből kiindulva, alkosson törvényeket. Továbbá egy igen nagy ellentét van beszédében, a midőn egyrészről a jog jelentékeny kiterjesztéséről beszél, más részről azt mondja, hogy Aranyosszéken például, hol 2.500-on fölül vannak, kik régi jog alapján választók : ezekkel szemben censualista választó az előbbi választási törvény szerint volt 38 és a jelen választási törvény szerint e szám csak 72-re emelkedvén, úgyis igen jelentéktelen az emelkedés, úgyszólván, a 2.500 nemessel szemben majd semmi különbség. De ha ezen emelkedés semmi differentiát sem okoz: az következik-e ebből, hogy a 38-tól is el kell venni a választási jogot. Tehát, mondom, midőn egyrészről azt mondja a tisztelt báró ur, hogy a törvény jelentékenyen kiterjeszti a jogosultságot, másrészről pedig, hogy a nemesek számarányához képest igen csekély a censualisok száma: világos ellentétbe jő önnönmagával. A tisztelt képviselő ur önmaga nagyon érezte az érvek hiányát, s azért nem mondom, hogy épen a képviselő urak szenvedélyére, de mindenesetre rokonszenvére appellált, midőn fölhívta őket, hogy a haza érdekében ne szavazzanak meg oly törvényt, mely 2°/

0-el emeli a választásra jogosultak számát: Én szintén a haza jól fölfogott érdekében kérem a tisztelt képviselő urakat, hogy ne egy vagy más nemzetiség érdekében, hanem igazán a haza érdekében, és nem szűkkeblű, nem önző politikát követve határozzon; mert a szűkkeblűség és önzés egy nemzetnek sokkal többet árt, mint az magánembernek árthat. Fontolják meg, hogy midőn ez ügyben már egyszer szavaztak: mintegy becsületbeli kérdéssé válik rájuk nézve, hogy ugyanazon szavazatukhoz ismét hozzájáruljanak. (Fölkiáltásök: Hohól) Kérem a tisztelt képviselő urakat, méltóztassanak mind a főrendiház módosítását, mind a különvéleményt elvetni. Kemény István báró: Tisztelt ház! A tisztelt belügyminister ur ő excellentiája, hivatalos adatokra támaszkodva, azt állítja, hogy Erdélyben több oly törvényhatóság van, melyben a választók száma apadt. Szerintem a világon vannak morális, vannak physikai, de vannak számtani lehetetlenségek, és én csak akkor hiszem el ezen állítást, hogy ha bárhol a világon oly adó-kerületet mutat föl nekem a belügyminister ur, a hol a több adót fizetők száma kevesebb, miut a kevesebb adót fizetők száma. Ha ezt nekem kimutatja a belügyminister ur: akkor elhiszem állítását, de addig számtani lehetetlenségnek tekintem azt. Továbbá azt mondja a belügyminister ur, hogy egész Erdélyt fölvéve az ő novellája csak 2

1

/

2

°/

0-él fogja növelni a választók számát. Megvallom, hogy nagyon akarnék ezen hivatalos kimutatásnak igazat adni; de nem tehetem: mert a többek közt két szakavatott hivatalnok közreműködése mellett készítettem egy egész járásról egy kimutatást, — nem terjeszkedve ki egyes falukra, hanem, ismétlem, egy szolgabírói járásról, és a mint Kemény Gábor báró is elmondotta, az eredmény az, hogy 107% a növekedés, és ha tovább mennénk és 8 falut vennék ki a többek közül: akkor 250°/

0-kal is növekednék a választók száma. Ezen szembeötlő nagy különbség, nem tehetek róla, akaratom ellen mindig Hamletet juttatja eszembe, a ki egy mindig engedelmes udvaronczának egyszer azt monda: „nézze csak azt a felleget, ugy-e olyan, mint egy tengeri hajó?" ez azt felelte rá: „igen, királyi fenséges herczeg, épen olyan, mint egy tengeri hajó." Erre Hamlet nagy hirtelen egy tevéhez hasonlitá ugyanazon felleget, mire az udvaroncz megint azt válaszolta: „igen, fenséges királyi herczeg, épen olyan, mint egy teve." Miután a belügyminister ur ő nagyméltósága azt mondotta nekem, hogy a tabellákban nem lehet hiba, mert azok a régiek, és azokon nem lehet változtatni : én ezt tökéletesen elhiszem. Én, tisztelt ház, sohasem voltam Londonban, de tudom, hogy a Themse mellette foly; én azon iratokat nem vizsgálhatom, de mégis tudom, hogy azokból sok mindent, példának okáért a választók nagy számát is ki lehet olvasni. Tudom, hogy Bécsben, mikor a a census kérdése előfordult, egyfelől a Nádasdy emberei ültek, és kérték, hogy a censusból bár 40 krajezárt engedjenek le, és ezt sem engedték le; nem mondom meg ezúttal hogy ki: és ime, most könnyedén forintokkal szállítják alá a censust. Ismétlem, én Londonban nem jártam, az iratokat nem láttam; de tudom, hogy abban mégis kell lenni valami zavar-, bajnak, mert máskép nem jöhetett volna ki azokból olyatén váratlan eredmény. Én, tisztelt ház, tartózkodás nélkül kimondom, hogy én azon hivatalos adatokat, minden tiszteletem mellett, melylyel a belügyminister irányában vi-