Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.
Ülésnapok - 1872-296
296. országos ülés november 3. 1874. 155 kellett különböző százalékokban megállapítani az erdélyi adót. Azt méltóztatott a tisztelt minister ur mondani, hogy a múlt kormány tagjai ellen nem akar vádat emelni; de valóságban a tényleges gyakorlat nem ez volt. Engedelmet kérek, tisztelt ház, ez — csekély nézetem és véleményem szerint — a legsajátságosabb mód egy elvesztett positio megvédelmezésére; mert az megtörténhetik, hogy a tisztelt minister ur hivatkozzék arra, hogy egyik-másik törvény ezt vagy azt mondja; de hogy a minister ur, és ép Magyarország egyik kormányféríia valamely határozatra abból merítsen erőt. hogy a törvény, hogy és miként nem volt végrehajtva : ez tisztelt ház! szokatlan a parlamentalis formák történetében. (Helyeslés.) Ha nem volt végrehajtva a törvény, akkor a kormány tagjai örüljenek, hogy ez nem említtetik föl; de hogy ép ők arra, mint joggyakorlatra hivatkozzanak, ez — mondom — hallatlan a parlamentalis formák történetében. {Élénk helyeslés.) De különben is a tisztelt minister ur tudni méltóztatik, hogy ép a jövőben adófölemeléseknek nézünk eléje. Most meghozzuk ezen törvényt, és a kilátások, melyeket a pénzügyminister nyújtott, nem olyanok, hogy azt hilietnők, hogy ma-holnap az adóíölemelés folytán meg nem közelitjük a suffrage universelle-t, legalább nagyon közel fogunk hozzálépni. A tisztelt minister ur most midőn jövőre törvényt hoz : ép azon jövőt, melyet a pénzügyminister ur ezelőtt egy pár nappal mutatott, ugy látszik tökéletesen és teljesen figyelmen kívül hagyja. A tisztelt minister ur hivatkozott arra, hogy a székelyek iránt méltányosnak kell lenni, mert azt igazságtalanságnak tartaná, hogy oly székelyek, kik most nem lévén 20 évesek, nem választóképesek, ennélfogva kizárassanak; holott az ezelőtti években beírattak volna. Hogy tehát mégis valamennyire méltányos lehessen, szükségesnek tartja az adócensust leszállítani. Igen sajnálom, hogy a tisztelt minister urnák ez csak most jutott eszébe. A tisztelt minister urnák akkor, a mikor Mocsáry Lajos a suffrage universelle-re megtette indítványát: ép azon méltányossági szempontból, melylyel a székelyek iránt viseltetik, és melyet a magyar vármegyékre Erdélyben akar alkalmazni, kellett volna arra reflectálnia, hogy a székelyek iránti méltányosság csakugyan a suffage universelle behozatalát kívánja. Igen jellemzők a minister ur adatai is. Miután a minister ur adatokra hivatkozik, miután minduntalan hangsúlyozza, hogy e kérdésben az illetékes tanácsokat és tájékozásokat kereste; legyen nekem megengedve tisztelt ház, miután a minister ur maga provocált arra: egy pár szóban elmondani, hogyan | szokta a mmister ur az erdélyi viszonyokra nézve a tanácsokat keresni és kérni. (Halljuk!) A tisztelt minister ur, a midőn az erdélyi megyék kikerekitésének kérdése forgott szóban, egy értekezletet hívott össze, a melybe Magyarországnak minden kerületéből, pártkülönbség nélkül hívott össze képviselőket, hogy adjanak neki véleményt; míg az erdélyi képviselők közül csak azoknak a tanácsát kérte ki, a kik a kormánypárthoz tartoztak, vagy legalább ahhoz közelállottak. A tisztelt minister ur szerezhetett magának tájékozást; de nem olyat, a melynek alapján véleményt mondani lehetne, mert Erdélyországnak épen azon része által, a hol a székelyek laknak, megválasztott képviselők közül egyiknek sem kérte ki tanácsát az értekezleten és épen a székelyek iránt akar méltányos lenni, a kik iránt annak idejében legkevésbé volt méltányos. Tisztelt ház! Hogy miként méltóztatik a belügyminister urnák tanácsokat vagy tájékoztatást szerezni: annak jelzésére bátor vagyok fölhozni, hogy a belügyminister ur a megyék administratiojának megjavitása tekintetében szükségesnek tartván egy kiválóbb foés alispánokból álló értekezletet összehívni, ugy látszik a tisztelt mmister ur inkább arról akarta magát tájékoztatni, hogy hol és mely vármegyében a legrosszabb az administratio, mert Erdélyből csupa oly egyéneket hívott föl, a kiknek területén, és erről legjobban a tisztelt belügy minister ur győződhetik meg, •— úgyszólván •— legroszabb az administratio. A tisztelt minister ur lehet tájékozva; de ha a tájékozásnak ezen modorát tartja szem előtt, azon esetben némely emberben jogosan támadhat azon aggály, hogy a minister urnák tájékozása nem olyan, a mely részrehajlatlamü világítja meg az ország azon vidékének belállapotát. A tisztelt minister ur figyelmeztetett arra, hogy ne provocáljuk a nemzetiségi kérdést. Nem is provocálom, s csak azt jegyzem meg, hogy a tisztelt minister urnák javaslata sok tekintetben minden igaz ok nélkül provocálta azt. Ezeken kivül még csak egyet, tudniillik azt vagyok bátor megemlíteni, hogy — ugy látszik —• a tisztelt minister urnák mégis érdekében áll a közvéleményt, vagy legalább a közvárakozást megnyugtatni. Ha a tisztelt minister ur, valóban helyesen volna Erdélynek állapotáról tájékozva: akkor legkevésbbé kívánna valamit itt módosítani; mert orvosolni való baj igen sok van Erdélyben. Igen jól méltóztatik tudni, hogy 1859-ben tetőpontjára hágott mindenütt az elégedetlenség azon állapotért, melyet Bach és Schmerling megteremtett és a tisztelt belügyminister ur jól tudja azt, hogy kivéve három vivmánvt, a mely minket is illet, tudniillik a perrend20*
