Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-293

293. országos ülés octolier 28. 1874. 129 hogy az adózó ezen osztálya jövedelmét nem annyira tőkéből, mint inkább munkájából és fáradságából meriti, s azért legilletékesebhen a kereseti adó ezimén rovathatik meg. Ugyanez áll elvileg a nyilvános számadással tartozó társulatokra és a bánya-birtokosokra nézve is. Ezek adója azonban a kivetést illetőleg bizonyos speciális szabályokat kivan, és ezért ezélszerübbnek tartottam e részben is elődöm előmunkálatait fölhasználva, az adónak ezen két nemét külön törvényjavaslatba foglalni. A mi a tőke-kamatadót illeti, a mely eddig a jövedelmi adónak 3-ik osztályát képezte: erre nézve azon vélekedésben vagyok, hogy a tőke birtokosa az által, hogy tőkéjét — és pedig ez idő szerint nagy haszonnal — gyümölcsöztetheti, nem csak bizonyos ágát folytatja a keresetnek, hanem tőkéjében egy önálló, törvényeink szerint nagy előnyökkei biró, sőt a mai viszonyokhoz képest, mondhatni, a vagyon egyéb nemei fölött uralkodó vagyonnal bir, a mely szintúgy adóval megrovandó, mint a vagyonnak azon része, melyet mások földbe vagy házba fektetnek. A javaslatba hozandó kereseti adónak négy főosztálya lesz. Az 1-ső osztályba azok tartoznak, kik személyes, — hogy ugy mondjam, — kézimunkával keresik élelmüket. Ezek adója a javaslat szerint lakhelyüknek minősége és bizonyos osztályok szerint állandó fix-tételekben állapíttatnék meg. A kereseti adó 2-ik osztályát képeznék: a föld-, ház- és tőkebirtokosok, kik részint gazdálkodásuk folytatásával tőkéik gyümölcsöztetésével vagyonukra való fölügyelettel szintén a kereset bizonyos nemét folytatják. Ezekre nézve az 1873: VIII. törvényczikk által megállapított százalékot tartottam fön, melynek elejtését, jelen pénzügyi viszonyaink közt, lehetőnek nem tartom. A kereseti adó 3-ik osztályát képeznék: az iparosok, kereskedők, haszonbérlők és átalában — habár, mint mondám, szellemi — munkával valamely hasznos foglalkozást űzők. Ezekre nézve az eddigi 10°/

0 adókulcsot tartottam fön. A kereseti adó 4-ik osztályát az állandó fizetést élvezők képeznék, kik szintén az eddigi módon lennének megadóztatandók. Mindezekre nézve az adókivetés a következő módon történnék: a földadó az eddigi módon a községek jegyzői és a városok illető hivatalnokai által vettetnék ki; a házbéradó a bevallás, a házosztályadó az összeírás alapján, — ugy mint eddig, az adóhivatalok által vettetett ki, — a királyi adófölügyelők által vettethetnék ki, és a reclamatio azon módon, mint eddig a törvény által meghatározva van, jövőre is megtörténhetik. A kereseti adónak 1-ső és 2-ik osztálya alá tartozók állandó adótétellel, illetőleg állandó %-al KÉPY. H. NAPLÓ. 181!. XIII. KÖTEI. lévén megróva, ezeknek adóját is a királyi adófölügyelők egyénenként, ugy, a mint eddig az adóhivatalok tevék, vethetnék ki, és a reclamatio a pénzügyigazgatóságok utján eszközöltethetnék. A legnagyobb különbséget azonban a tervezett és a létező törvény közt a 3-ik osztályú kereseti adó alá tartozó adózók adójának kirovása képezi. Ezen adózókra nézve fölötte nehéz meghatározni üzletük, foglalkozásuk jövedelmeit vagy nyereményeit; sokszor az illető adózók maguk sem tudják azt számszerint meghatározni, nincs is megfelelő módja ezen eljárásnak föltalálva, —• tudtommal legalább — sehol, — és azon eljárás, a mely nálunk követtetik, nézetem szerint, czélszerünek épen nem látszik. Az adóhivatalokra van bizva tudniillik, hogy nyomozzák ki az egész kerületükben lakó ezen osztályú adózóknak üzleti viszonyait, és azok alapján tegyenek az adókivető bizottságoknak javaslatot azon adó-összeg iránt, a mely ezen adózókra egyénenként kivetendő. Egy adóhivatal kerületében 10, 20—30 mértföldnyi terület, számos község, több ezer ezen osztályú adózó van. Én nem tartom lehetőnek, hogy ezen számos községekben és ily nagy területen elszórva lévő ezen osztályú adózóknak üzleti viszonyait az adóhivatalnokok, csekély számukat is tekintve, kellően kinyomozhassák. Lehetetlen, nézetem szerint, hogy helyes javaslatokat terjeszszenek az adókivető bizottság elé, és magának az adókivető bizottságnak határozata is ily adatokra lévén fektetve, csak hiányos lehet. Javaslatom az: az adóbevallások maradjanak meg némi nem lényeges változtatással ugy, a mint eddig voltak; a törvényhatóságok állandó választmánya és a városokban az ennek megfelelő testület azután az adókerületet kisebb szakokra oszsza föl, és az ezen szakaszban lakó iparosok, kereskedők és tőke-kamat-birtokosok hivassanak egy bizonyos helyre és időben össze, és ott köztük a törvényhatóságnak egy küldötte, a szolgabíró és az adófölügyelő megjelenvén, miután őket az összejövetel czéljáról fölvilágosították, terjeszszék elő egyenként az átvett bevallásokat, a múlt évben az ületőkre kivetett adókat, és meghallgatván a netán teendő észrevételeket, azoknak alapján és egyéb tapasztalásaik szerint tegyék meg az adókivető bizottságnak a javaslatot az iránt, hogy az illető adózók egyenként kereseti adó ezimén mily adóval lennének megrovandók. A kivetés azután és a reclamatio azon módon az adókivető bizottság és a fölszólamlási bizottság által eszközölhető, mint eddig törvényes gyakorlatban volt. Lesz-e sikere ezen eljárásnak azon esetre, ha a tisztelt ház által elfogadtatik: azt a következés mutatja meg. Én részemről a nyilvánosságban és 17