Képviselőházi napló, 1872. XIII. kötet • 1874. julius 28–deczember 16.

Ülésnapok - 1872-293

293. országos ülés october 28. 1874. 127 lesz; tehát kevesebb 7,054.331 írttal, mint a folyó évre megállapítva volt. A bevétel 222,816.918 frt, tehát kevesebb 1,210.989 írttal; és igy az összes hiány 5,843.342 írttal kevesebb ugyan, mint az, a mely a folyó évre előirányozva volt de; mégis összesen 27,490.978 frtot tesz. Nagy ezen hiány kétség kivül és annyival nagyobb figyelmet érdemel, hogy nem uj vendége költségvetésünknek. Régi ismerősünk; fájdalom régi látogatónk. Az 1869-ik évtől fogva évenként megjelent; még pedig mindig fokozatos mérvben költségvetésünkben. A baj már idültté, chronikussá vált, és ha idejében nem orvosoltatik: életveszélyessé válhatik. Okai mindnyájunk előtt tudva vannak. Egyrészről túlterjeszkedtünk előirányzott, előirányozható bevételeink mértékénél ugy beruházásainkban mint állam intézményeink szervezésében. Más részről előirányzott bevételeink rendszerint, tökéletesen egész összegökben nem folytak be, és igy midőn a költségvetésben már hiány mutatkozott akkor, mikor az előirányzott bevételeknek egész összege számításba vétetett : a hiánynak az év végével tényleg még nagyobbnak kellett lennie a miatt, hogy az előirányzott bevételek nem folytak be. Gondoskodott a törvényhozás e baj irányában gyógymódokról. Elsőbben is a bélyeg és illetékek bekeblezett hátralékaira kamatozó kincstári utalványok adattak ki. Sem találkoztak kedvező fogadtatással a pé:izpiaczon s jelenleg legfelebb 2 millió frt van forgalomban. Állandó kölcsönöket vettünk föl azután évről-évre nagyobb összegekben. Ez segített pillanatnyilag az állampénztár szükségletein, de korántsem gyógyította meg a bajt, sőt sulyosabbá tette az által, hogy minden ilyetén újonnan fölvett kölcsönnek kamata és törlesztése a jövő évi költségvetésre súlyosan nehezedett. Beláttuk azután, hogy beruházásainkat, ha nem megszüntetni, legalább igen korlátozni, igen mérsékelni kell, és ez minden esetre oly eljárás, a mely a baj terjedését nagy részben legalább meggátolhatja, de nem orvosolhatja a műit időkről fönmaradt sebeket. Eájöttünk arra is, hogy takarékosságot kell követnünk, kevesbíteni kell kiadásainkat a közigazgatás minden ágaiban és ez mindenesetre állandó és hasznos hatással is van költségvetésünkre. De e kettő együttvéve sem elégséges bajaink gyökeres orvoslására, mert közigazgatás nélkül állam nem létezhetik; a jó közigazgatás költségbe fog kerülni mindig, a mint kerül mindenhol; bizonyos fokig apaszthatok eme költségek, de ha a közigazgatás megzavarása által még nagyobb bajt nem akarunk előidézni annál, melyet orvosolni kívánunk: bizonyos fokon tul a közigazgatás költségei nem kevesbithetők (Helyeslés.) és mindig kérdés marad: vajon a beruházások átalános megszüntetésével lehetséges-e? A mi beruházásainkat illeti, a megkezdett beruházások nem hagyhatók félbe, mert különben elvesztenék azon tőkéket, melyeket ezen beruházásokba eddig fektettünk. Beruházásaink nagy része vállalkozóknak vannak végrehajtás végett kiadva, azok irányában a szerződéseket megtartani köteleztetünk ; s átalában nagy kérdés az is, hogy vajon minden beruházás átalános megszüntetésével lehet-e, szabad-e, mintegy megakasztani az államélet fejlődését? Ai én meggyőződésem szerint két együttesen alkalmazandó eszköz van csak, mely bajainkon gyökeresen segíthet: emelni kell az állam jövedelmeit, hogy kiadásaink általuk födöztethessenek; és módot kell találni abban, hogy az államnak előirányzott bevételei az állampénztárba valósággal be is folyjanak. Az elsőt az állam jövedelmeinek öregbítését legalább nagyobb összegekben valamint máshol, ugy nálunk sem lehet máskép, mint közadózás utján beszerezni. Arra, hogy rendesen befolyjanak az állam jövedelmei, mindenekelőtt a közadók kezelésének rendezése szükséges. E két czélt tűzték maguk elé azon törvényjavaslatok, melyeket a tisztelt ház asztalára letenni szerencsém lesz. Nem elemezem ez alkalommal bővebben ezen javaslatokat; lesz arra idő és alkalom akkor, midőn tárgyaltaim fognak. Némelyikökre nézve mégis tartalmukat főbb vonásokban jelezni szándékozom. Törvényjavaslataim ajánlatára nem mondok semmit. Vagy van azoknak benső értékük, vagy nincs. Ha van benső értékük: ez ajánlani fogja őket; ha nincs benső értékük: ajánlásra nem érdemesek. Én legjobb meggyőződésem szerint fektettem nézeteimet ezen törvényjavaslatokba. Helyesek-e azok, vagy nem? a tisztelt ház bölcsessége fogja megbírálni. Legelső teendőnek a közadók kezelésének rendezését tartom ; mert hiába fogjuk az állam jövedelmeit habár adókkal is növelni, ha ezen adók annak idején be nem folynak. Súlyosak, kérdésen kivül, közterheink ; de teljes meggyőződésem szerint nem megbirhaíatlanok, és azért én a fölszaporodott hátralékok okának nagyrészben a kezelés hiányosságát tartom. Nem is lehet ez különben! A nagy közönség egyátalában nem érdeklődik a közadók befolyása iránt; senki sem törődik azzal, hogy miképen fizeti szomszédja az adót. Alig vannak, legalább igen kevesen vannak, a kik az adót annak ismerik, a mi valóban, tudniillik azon oltalom dijának és nélkülözhetlen eszköznek, melyet mindnyájan személyi, vagyoni bátorságunkra, családunk legbecsesebb érdekeire nézve az állami élet