Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-273
94 273. országos ülés Julius 14. 1874. javát: átalános állami szempontból az elsőbbséget a tömösi pályának kellene adnom. A főellenvetéseknek egyike, a melyek tétettek, az volt, hogy nincs biztosítva a két pályának, tudniillik az orsovainak és a tömösinek együttes kiépítése és üzletbe bocsátása; mert nincs praecis kifejezve az egyidejűség a nemzetközi szerződésben; és kérdeztetett, mit teszünk, ha utóvégre a tömösi pálya négy év alatt csakugyan ki nem épül. Azt hiszem, hogy elég szabatosan ki van fejezve a nemzetközi szerződésben a két pályának együttes kiépítése és üzletbe bocsátása, mert akár mily kritikai szemmel vizsgáltassák is meg ezen nemzetközi szerződés: azt senki nem tagadhatja, hogy annyi legalább van benne, hogy négy év alatt mind a két pályának el kell készülnie és üzletbe bocsáttatnia kell. Ha előbb nem, az ötödik év első napján bizonyosan mind a két pályának üzletbe kell bocsátva lennie. A kérdés tehát csak az, hogy mi történjék, ha négy évnél sokkal előbb készül el a teniesvár-orsovai pálya. Ezen eshetőség ellen azonban azon záradékban, mely a pénzügyi bizottság javaslata szerint az engedély-okmánynak gondolom 22-ik §-ban vétetett föl: elég óvszer nyujtatik. Én biztosítva látom ezen pályáknak együttes kiépítését Románia érdekei által, melynek közepe épen arra van utalva, hogy e pályán küldje kifelé terményeit; biztosítva látom Románia átalános érdekei által, mert érdekében van Romániának, hogy vaspályái ne ugyanazon egy monopolizáló kéz által kezeltessenek; de leginkább biztosítva látom Románia adott szava, Románia bessülete által. Románia becsületességében kétkedni nem lehet, kétkedni okunk nincs: mert tényekkel bizonyította be eddig is, hogy komolyan veszi kötelezettségeinek teljesítését, nagy terveket vont szerencsétlen vasúti építései által magára; 18—20 millió frank az, mit e nem nagy országnak garantia képen fizetnie kell, és nem azt tette, a mit mi teszünk, kik ezen ga~ rantiákat újból fölvett kölcsönök tőkéjéből fizetjük, hanem behozta a dohány monopóliumot, uj adókról gondoskodott és pontosan teljesítette az európai piaczokon fölvállalt kötelezettségeit, ugy, hogy hitele azokon egészen szilárdan áll. Azt kérdezi Helfy tisztelt képviselő ur, (Sálijuk !) hogy mit csinálunk: ha mégis négy év alatt nem épül ki ezen pálya; háborút csak nem fogunk Románia ellen indítani? Sokkal kisebb okokért és ürügyekért folytattattak ugyan már háborúk, mint a milyen okot szolgáltathatna Romániának szószegése, melyet bekövetkezendőnek nem tartok. De épen maga a képviselő ur volt az, ki itt a házban már többször emiitette, hogy mennyire kell tartanunk attól, hogy előbb-utóbb a keleti kérdés föl fog merülni, ki számithatja ki azon esélyeket, melyeket ezen kérdés fölmerülése Európára hozhat. Támadhat ennek alkalmából háború, és hadjáratok esetében a nemzetek számot szoktak vetni minden bántalmak iránt, ha csakugyan bekövetkeznék az: a mit egyátalában nem hiszek, hogy Románia szavát szegné meg, annak következéseit ily esetben csak magának tulajdonithatná. (Mozgás.) Mondatott még egy igen tisztelt képviselő ur által, hogy nincs biztosítva a két pálya együttes kiépítése; mert ha az állam vaspálya annyi hatalommal és befolyással bír, hogy most, midőn a közvélemény nem szorgalmazza a ház asztalán fekvő törvényjavaslatoknak tárgyalását, keresztül tudta vinni: fog oly hatalommal bírni innen tul is, mert 3—4 év alatt mi nem rendezhetjük államháztartásunkat, ha máskép nem, a 153 milliónyi kölcsön visszafizetése végett ismét a pénzpiaczra, a pénzerőkre leszünk utalva. Mondottam már, hogy a mostani engedélyokmány tartalma összehasonlítva az 1872-ik évi engedély-okmánynyal nem igazolja azt, hogy az államvaspálya társaságnak csakugyan oly nagy befolyása és hatalma van, mint állíttatik. De bármit mondjunk tisztelt ház: 1—4 év alatt, ha előbb nem, okvetlenül rendezni kell államháztartásunkat; rendeznünk kell oly mértékben, hogy abban az egyensúlyt helyreállítsuk, hogy folyó kiadásainkat, , fölvett kölcsöneinknek kamatját nem ujabb kölcsönök fölvételével, hanem saját rendes bevételeinkkel födözzük. Ha ezt elérjük, a mit egy pár év alatt okvetlenül el kell érnünk: vissza fog állani Magyarország régi hitele, és nem kell aggódnunk az 153 milliónak akár visszafizetése, akár convertálása iránt. Ha ellenben államháztartásunkat azon módon és irányban, mint említem, nem rendezzük: akkor, tisztelt ház, hiába aggódunk, hiába gondoskodunk nemzetgazdászatunk emeléséről, föntartásáról, — tönkreteszszük azt rósz gazdálkodásunkkal, a temesvárorsovai vasút létesülte mellett és létesülte nélkül is; (Zaj bal felől.) de félek attól, hogy tönkre teszszük vele egyszersmind politikai önállásunkat is. Én, azért bizván a magyar nemzet hazafiságában, nem félek oly veszélytől, melyet elhárítani a magyar nemzet saját akaratától függ, elhárítani pedig ezen veszélyt, rendezni az állam háztartását, csak a magyar nemzet, a törvényhozás szilárd akaratától függ. Mondatott, hogy az államvaspálya romániai vasutait ugy rendezendi be, hogy elvonja az árukat a tömösi pályától és differentialis tarifák alkalmazásával fejünk fölött elárasztandja romániai gabonával az északi piaczokat, és az északi és nyugoti iparczikkekkel fogja a romániai piaczokat a mi mezei gazdaságunk és iparunk kárára elárasztani.
