Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-273

273. országos ülés Julius lé. 18T4. 9 5 A mi ezen ellenvetéseknek elsejét illeti, azt mondom, hogy az államvaspálya, bármily nagy hatalommal birjon, még sem rendezheti be romániai pályáit ugy, hogy az árúkat elvonja a temesi pálya forgalmától. Körülbelől 70 mértföld Romániának hossza és ezen hosszúságon három pálya fog egymással versenyezni: a gácsországi, a lemberg-csernoviczi, a brassó-plojesti és az orsovai pálya; mindeniknek megvan a maga saját természetes rayonja. A lemberg-csernoviczi legközelebb áll a galaczi kikötő vidékéhez, és a galaczi kikötőből legrövidebb utón szállítja az árukat észak felé. Románia közepének vidékei legközelebb vannak ás legelőnyösebben használhatják a tömös-plojesti vonalat, és azon vonalon legrövidebb utón szállíthatják áruikat az északi és nyugoti tengeri révpartok között közben fekvő vidékekre. Keleti Romániának provenientiái az orsova-temesvári vonalnak maradnak. Ezen természetes előnyöket mesterséges fogásokkal nem lehet annyira paralisálni, hogy félni lehessen attól, hogy a temesvár-orsovai vonal által semmivé fog tétetni a brassó-plojesti vonal forgalma ; mert ha annyi hatalma lehetne egy pályának a többiek fölött: akkor versenypályák nem létesíthetnének. Ily pályák Európában gombamódra nőttek, az ujabb időkben vannak nálunk, vannak számosak Austriában, Csehországban és a külföldön is, s a legnagyobb része azoknak valóban prosperál : a mi nem volna lehetséges, hogy ha egy pálya azért, mert már régebben folytatja bizonyos irányban üzletét, lehetetlenné tenné, hogy egy más pálya versenyezhessen vele. Természetes, hogy ily verseny csak ott történhetik sikerrel, hol a kereskedés és nemzet-gazdaság fejlődése már több ily pályák eredményes üzletét lehetségessé teszi, — s ezt lehetségessé teszi az illető déli- és északi-, keleti- és nyugoti európai részek között támadandó nagy kereskedelmi forgalom. A mi a differentialis tarifákat illeti, hogy tudniillik azok alkalmazásával az osztrák államvasút elfogja nyomni a mi gabonánkat romániai gabonával az északi piaczokon: én azon véleményben vagyok, hogy azon vidékeknek, különösen Romániának geographiai fekvése és az északi piaczoktóli nagy távolsága miatt, ha szándéka volna is ez az osztrák állampályának : ezen szándékát nem vihetne ki, és igyekezni fogok ezt utóbb számokkal is kimutatni. Most azon két ellenvetésre, melyet említettem, csak azt mondhatom, hogy ha mi a romániai és magyarországi pályáknak csatlakozását csak oly pályáknak akarjuk magengedni, melyek romániai területen üzleteiket ugy rendezik be, hogy azon pályának, mely leginkább a mi előnyünkre szolgál, versenytársai ne lehessenek; ha mi csak oly pályáknak akarunk csatlakozást engedni, melyek beleegyeznek abba, hogy országunk határain kívül is szabályozhassuk a tarifákat a mi érdekünkben: akkor más szavakkal azt mondjuk ki, hogy mi a csatlakozást Magyarország és Románia közt egyátaban nem akarjuk; (Helyeslés bal felől) mert oly pályákat — a mint említettem, — találni egyátalában nem lehet. Az igaz, hogy akkor nem létesülhetvén csatlakozás: nem fog fejünk fölött átmenni a romániai gabona külföldre, és nem fog nyugat és éjszak iparczikkei fejünk fölött átmenni délfelé; de a mi saját iparczikkeink sem fog lemenni délfelé és a keleti pályára sem lesz egyátalában segítve. Tegyük föl, hogy akár az állam, akár egy más társulat épiti ki azt a temesvár-orsovai vonalat: vajon megakadályozhatná-e akár az állam, akár azon más társulat, hogy mit tegyen az osztrák állam-vasut-társulat, akár Romániában, akár máshol Magyarország határán kívül? (Fölkiáltások jobb felől: Ugy van\) És ha az összeköttetési vonalat Orsováróí Aradra viszszük is, ha áll az, — a mit ismételve mondom, nem hiszek — hogy oly nagy befolyása és hatalma volna az állam-vasut-társulatnak, mint mondatik: akkor nem fogja-e eszközölhetni, hogy az áruk, melyek Románia határán keresztül az ő pályáján mentek, Orsováróí elmenjenek ugyan Aradra; de innen azután Temesvárra, és ismét az államvaspálya vonalán Pestre vagy a külföldre menjenek? És végre is, ha ez nem történnék is: vajon a tiszai vasut-társulatnak és más ezen pálya folytatásában levő társulatoknak igazgató-tanácsai mind oly szentekből állanak-e, kik félnek a refactio halálos bűnétől ? (Derültség.) Én azt hiszem, hogy ők is, a mennyiben tehetnék: használnák a differentialis tarifák üzelmét, ha érdekök kívánja. Hogy tovább szóljak a differentialis tarifa kérdéséről: nem vagyok ugyan üzlet-ember, igyekeztem mégis, habár csak eszmecsere-ébresztés végett is, bizonyos számítást tenni a geographiai helyzet alapján; mert azt hiszem, hogy a differentialis tarifa ellen, melytől anynyira félnek sokan: leginkább védelmez bennünket Románia geographiai helyzete, védelmeznek azon következtetések, melyek abból természet szerint folynak. (Ealljukl) Vegyük kiindulási pontul Bukarestet, Bukarest Orsovától 40 mértföldnyi távolságra van, Orsovától Marcheggig 95 mértföld, Marcheggtől Pardubitzig 45 mértföld van: azt vettem föl, hogy mértföldenként egy vámmázsa búza 1 krajczár vétetik, Bukaresttől e szerint a rendes fuvar egy vámmázsa után minden refactio és más kedvezmények nélkül Pardubitzig 1 forint 80 krajczárba kerül. Vegyük most Temesvárt: ettől Marcheggig van 70 mértföld, Marcheggtől Pardubitzig 45 mértföld, tehát Temesvártól Pardubitzig 115 mértföld, és így egy krajczárral számítva mázsáját a buzá-