Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-273

273. országos ülés Julius 14. 1874. 93 Hogy ezen tény azt bizonyítaná, hogy az állam-vaspálya-társaságnak oly nagy hatalma és befolyása volt a kormány elhatározására, a mint állíttatik: azt nem gondolom. És hogy miképen nevezheti ezen szerződést terhes föltételeket magában foglalónak Helfy képviselő ur, ha összehasonlítja azzal, mely 1872-ben köttetett: azt hasonlóképen nem értem; s ha a tisztelt képviselő ur a pressio jelenségét abban látja, hogy a mint egy alkalommal a házban kijelentettem, az engedélyezett állam-kölcsön kibocsátása csak későbbre az őszi időre halasztatott, ámbár most mint ő mondja, a pénz Európában bőségben van : elfeledkezett egy körülményről, arra tndniillik, hogy a pénz bőségben van mindenki számára, kinek hitele van; de a legbővebb menynyiségü pénz sem áll készen annak számára, kinek hitele meggyöngült. (Fölkiáltások: Igasl Igazi) Tekintetbe kell ezt venni tisztelt ház, s elég szomorú, elismerem: de a tényeket ugy kell fölfogni, mint azok valóban léteznek. A tények meghamisítása semmi jó következést nem von maga után. (Elénk helyeslés) A bécsi és pesti pénzpiaczok erejökben meggyöngültek; a német birodalomban, Hollandban ós Európa más részeiben bőven lehet pénz; de már sokszor elpanaszoltuk egymásnak és tudjuk mindnyájan, hogy a keleti vasút szerencsétlen ügye hitelünket csaknem zérusra szállította alá ama vidékeken. Csak Anglia, London azon hely, hol kölcsön kibocsátását sikerrel reményelnünk lehet; de vegye a tisztelt ház. hogy két rövid esztendő alatt a londoni piaczon már három kölcsönt vettünk föl, tudniillik a 30 milliósat, az 54 milliósat és a 76 milliósat, és ha most a negyedikkel lépünk föl, midőn még a harmadiknak kötvényei mind elárusítva nincsenek : nem ébresztjük-e föl önmagunk a gyanút azok előtt is, kik viszonyainkat közelebbről nem ismerik, államháztartásunk rendezetlenségéről ? nem támasztunk-e magunk kételyeket hitelünk soliditásáról? És ily viszonyok közt megkísérlem a kibocsátást, könnyen azon fiaskóra vezethetne, melyet már egyszer a londoni piaczon megpróbáltunk. Egészen más körülmények lehetnek jövőben, ha azzal léphetünk a világ elé, hogy megteszünk mindent, a mit csak tehetünk háztartásunk rendezésére ; ekkor régi hitelünk ismét visszaáll] és én akkor arról, hogy hitelünket ez esetben ne érvényesíthessük: részemről legalább kételbedni nem tudok. Ha már a pressióról kell szólanom, (Halljuk \) ha azt hiszi a tisztelt ház, hogy a kormány a pressio befolyása alatt kötötte ezen nemzetközi szerződést, állapította meg az engedély okmányt: ítéljen a pressiora való tekintet nélkül; de Ítéljen komolyan, hideg vérrel, antipathiák, sympathiak és helyi érdekek tekintetbevétele nélkül, csupán objectiv szempontokból: és én azt hiszem meg fog győződni, hogy ha lehetséges vasúti összeköttetés Románia és Magyarország közt: az csak azon módon lehetséges, a melynek a nemzetközi szerződés ad kifejezést. Mert a ki azt mondja nekem, hogy egyenlő terményei lévénMagyarországnak és Romániának, ne hozzunk nyakunkra versenytársat, és ne engedjünk meg egy csatlakozást sem Románia és Magyarország közt, azt értem, ennek álláspontját helyesnek nem tartom, nem hiszem föntarthatónak, nem tartom politikailag, közgazdaságilag jónak; de az logikailag áll. Hanem azt követelni, hogy létesüljön a keleti vasút folytán akár a tömösi, akár az ojtozi, akár más csatlakozás; de az orsovai halasztassék el: ez annyit tesz, mint lehetetlent kívánni, mert természetes, hogy a nemzetközi szerződésekben mindenik fél azt helyezi előtérbe, a mire neki szüksége van. Mi a keleti pályának sorsát kívánjuk előmozdítani ; az orsovai összeköttetés előnyére szolgál Romániának, és bizonyos lehet a tisztelt ház benne, hogy ha az orsovai összeköttetés nem létesül: nem fog létesülni a tömös-plojesti sem; mert előre lehet látni, hogy Románia saját maga erdeke ellen nem fog oly megállapodásba beleegyezni, mely érdekeit sérti, anélkül, hogy neki e sérelmeért kellő pótlás nyújtatnék. (Ugy van\ jobb felől. Mozgás bal felől.) Néhány szót kell szólanom itt, a miről az előbb megfeledkeztem, az ojtozi összeköttetésről. (HalljuM) Én ezen összeköttetést jónak tartom, és óhajtom, hogy bár azt létesíteni lehetne a derék székely nép érdekében; de jobbnak nem tartom a tőmösi összeköttetésnél; mert habár egyrészről elismerem, hogy ezen pályának kiágazása Moldvába Románia részéről nem fog nagy akadályokra találni; de Magyarországban mindenesetre hosszabb mint a tömösi és hasonlólag hegyipálya lévén: azt hiszem, már annálfogva is, mert hosszabb, sokkal többe kerül. Eltekintve azonban a költség pontjától, figyelembe vétetni kérem azt, hogy az ojtozi-szoroson át közelebb érjük ugyan a galaczi tenger-partot; de mást nem, Romániának többi része az ojtozi összeköttetésből el van zárva. A galaczi révparton a tengeren jövő provenientiákat illetőleg pedig az ojtozi-pálya nem fog versenyezhetni azon pályával, mely Galiczián megy keresztül: mert ez az északi tengerparttól számítva, mindenesetre rövidebb, mint azon pálya, mely Ojtozon keresztül vezetne Európa nyugoti részeibe. És hozzá adom éhez még azt, hogy az ojtozi összeköttetés egészen el van zárva a török provenientiák elől. Ezen török provenientiákra pedig épen a keleti pálya számithat a temesi vonalon keresztül, mert Gyurgyevo felé a Bukarestből vezető vasút egyenes összeköttetésben van azon vasúttal, a mely Várna felé vezet, átalában Törökország minden vidékével. Egyenlő költség mellett is tehát bármennyire óhajtom is a székely népnek