Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-273
88 273. országos ülés Julius 14. 1874. lamely csekélyebb dolog volna, nem is emelnék szót; de a tisztelt képviselő ur ugy adta a dolgot elő : mintha én azért nem tartanám biztosítottnak a megnyitást, mert nem bizom a romániai kormányban. Határozottan az ellenkezőt mondhatom, (Ugy vanl) mert kimondtam, hogy egyátalában nem ez vezet; kimondtam, hogy meg vagyok győződve, hogy az teljesíteni fogja igéretét. (Ügy van!) Azt mondta továbbá, hogy én Románia belügyeibe akartam avatkozni. Ezt is határozottan visszautasíthatom; mert egy szóval sem mondtam; hanem azt mondtam, hogy ha egy vasuttársulattal szerződünk, mely a romániai vasutat kezeli: a tarifa iránti egyezmény ezzel eszközölhető. Horváth Gyula : Tisztelt ház! Ha azon nézetben volnék, melyben előttem szólt Tavaszy képviselő ur, hogy a vasúti csatlakozásokra nézve fölhozott érveket hittel kell megczáfolni, — ő ugyan is fölhi bennünket, hogy mi ezen vasúti csatlakozás esetében legyünk annyi bizalommal a tisztelt pénzügyminister ur iránt, a mennyivel ő van, — ha átalában a vasúti csatlakozások dogmatikus kérdések volnának: lehet, hogy osztoznám a képviselő ur nézetében. De miután a vasúti csatlakozásokat érvekkel kell támogatni, és pedig olyanokkal, melyeket csak ugy atalanosságban tagadni vagy hinni nem lehet: a tisztelt képviselő ur nézetét nem fogadom el. Én, tisztelt ház, nem fogadom el a törvényjavaslatot az átalános tárgyalás alapjául sem, bár tudom, hogy ha a tisztelt ház többsége azt el nem fogadná: nehéz bonyodalmaknak elé nézne ugy a kormány, mint az ország. Tisztelt ház! Legfontosabb pénzügyi, ipar és kereskedelmi érdekeinket a pillanatnyi, s nem is belőlről, hanem kívülről jövő nyomás súlya alatt nem szavazhatjuk le; már pedig ha e javaslatot elfogadjuk : egyebet nem teszünk; s ez minden államban, mely az önállóságnak csak némi színezetével is bír, a föloszlás első jele. Tekintsünk vissza a múltra. Minden kölcsön, mely eddig megszavaztatott, a pénzügyminister és a pénzügyi bizottság által ugy argumentáltatott, hogy ha az meg nem szavaztatik: megáll a kormányzat. E nyomás alatt szavazott meg a tisztelt ház két kölcsönt, megszavazott még a ház ezen oldaláról is sok ember. Most egy ujabb nemével találkozunk a pressionak. Azt mondják, hogy bizonyos csatlakozásokat, melyek az ország érdekével ellentétesek: szavazzunk meg a pillanatnyi kényszer nyomása alatt. Ezt hangsúlyozta a tisztelt előadó ur, midőn azt mondta, hogy vannak oly helyzetek, melyekből kibontakozni teljes lehetetlen, s melyeknek következményeit acceptálni kell. Ha mi e logikát elfogadjuk,' nem látom az utat a kibontakozásra: mert bizonyos törvények tárgyalása alkalmával mindig azt méltóztattak fölhozni, hogy ez következmény és még is mindig jobban bonyolulnak Magyarország pénz és kereskedelmi viszonyai. Ezzel egyszer nézetem szerint szakitanunk kell. Mig a pressio alatt hozatnak a törvények : addig lehetetlen, hogy a parlament függetlenül tanácskozzék oly törvények fölött, melyek az ország nemzetgazdasági, kereskedelmi és pénzügyi érdekeit érintik. Hogy lehet egy olyan ház szabadura elhatározásának, mely mindig kívülről jövő pressionak és nem a közvélemény nyomásának enged. Mert azt bátor vagyok tagadni, hogy e csatlakozás mostani tárgyalása a közvélemény pressioja folytán történnék. Hogy kívülről jön e pressio: ezt a kormány sem fogja tagadni. Különben ha meggyőz engem valaki az iránt, hogy ezen elhatározásunk, melyet mi ezen csatlakozásba hozunk : annyi respiriumot ad nekünk, mennyi szükséges arra, hogy a pénzügyi törvények behozassanak és ezek behozatalával az ország sorsa jobbra forduljon, és mi legalább rövid időre urai lehessünk helyzetünknek: akkor képes volnék azt megszavazni; de tisztelt ház, hogy apellálhat egy oly állam, mely nemcsak magas °/ 0-ra vesz föl kölcsönt, hanem ezekért — ha nem is közvetlenül, de közvetve, államgazdászata, kereskedelme és iparának érdekeit hozza áldozatul, adandó alkalommal azon hitelre, melyre biztosan szüksége van: ezt részemről fölfogni nem birom. Én, tisztelt ház, bátor leszek egy pár rövid szóval elmondani azt, a mit én ezen csatlakozásoknál az országra nézve károsnak és veszedelmesnek tartok. Hogy az osztrák államvasút az összeköttetést megkapja, hogy az orsovai csatlakozás meglegyen: az igen természetes dolog, hogy két vasút, mely egymást már nagyon megközelíti és mely hivatva van két államot összekötni: ezt megakasztani nézetem szerint is helytelen volna. De, tisztelt ház, ezzel szemben: a midőn mi határozottan deferálunk — a mint a tisztelt minister ur és előadó ur kifejezték, — hogy az orsovai csatlakozás határozott érdekében áll Oláhországnak: akkor tisztelt ház, igenis jogosan követelheti Magyarország, hogy a másik csatlakozás olyan legyen, mely ez államnak áll érdekében. Ezt emiitette a tisztelt minister ur is, a midőn azt mondotta, hogy a tömösi csatlakozás volna ez. Hogy mennyire az a tömösi csatlakozás: bátor vagyok a tisztelt minister ur szavaira hivatkozni, ő ugyanis azt mondja: „ha tehát egyátalában óhajtottuk, hogy csatlakozásunk: legyen Romániával: akkor bele kellett, hogy egyezzünk abba, hogy Tömösnél legyen az a csatlakozás." Tisztelt ház! Ez a kifejezés jellemzi a szabad választást; tudniillik, nekünk szabad választásunk
