Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-273

273. országos ülés Julius 14. 1874. 85 nyék a tönkrejutáshoz és a megsemmisítéshez vezetik az országot: és önök, uraim, még most is, még pedig nemcsak egyszerűen, hanem hatványozott mérvben akarják az eddigi eljárást folytatni. Nem akarok ezzel, tisztelt ház, tovább foglalkozni, és még csak egyet akarok megjegyezni a földvár-ojtozi vasútra nézve; mert mig a brassó-tömösi vasút zordon vidéken vezet keresztül, addig a földvár-ojtozi vonalnak mindjárt kiindulásánál népes, iparos vidéket érint; ott van a hírneves előpataki fürdő ; ott van mindjárt Szepsi-Szent-György, KézdiVásárhely, Bereczk; ott vannak a határon a petróleum-források és vízaknai sóbányák; de ezektől is eltekintve, e vonal igen népes és termékeny földön vezet körül. Különben eszembe sem jutott volna, ha tegnap Vargics tisztelt képviselőtársam föl nem hozza, hogy az erdélyi vasútnak legfőbb hivatása Oláhországot kőszénnel ellátni. Ott vannak a földvár-ojtozi, a szemendriai, a szepsi-szent-györgyi gazdag kőszénbányák, a melyek minden jövedelem nélkül hevernek : mert nem lehetséges onnan a kőszent elvinni. Nem folytatom, tisztelt ház, ezen adatok elősorolását, hanem csak azt az egyet kérdem: miért történik mindez? Nem egyébért, tisztelt ház, minthogy a székelység, ezen a magyar nemzet legszívósabb és legkiíartób törzse, végkép megsemmisíttessék. — Nézzenek csak önök a térképre, mit fognak ott látni ? miért tett eredetileg a keleti vasút oly kanyarulatot, a mely csaknem a bűnösséggel határos ? Azért, mert ellenkező esetben egy nagy bűne, egy nagy hibája lett volna: a székelyföldet mellőzte volna, ha nem is hosszában, hanem derekán. Igaz, hogy akkor a keleti vasút 25—27 mértfölddel rövidebb lett volna, mint most. Igaz, hogy akkor a keleti transito-kereskedelem Magyarország számára biztosíttatott volna; de meg volt azon bűne, —• melyet emiitettem, — hogy a székelyföldet érintette volna. Tisza Lajos képviselő ur utalt már tegnap azon tényre, és jelezte, hogy ha azt akarjuk, hogy a keleti vasút jövedelmező legyen : akkor azt kelet felé, egyenes irányban Maros-Vásárhelytől az Ojtoz irányában kell kiépíteni. Én igen sajnálom, hogy, midőn ő oly meggyőződésben van: miért nem állott az ojtozi csatlakozás védelmére, és miért szólott föl a tömösi csatlakozás mellett? Hiszen, tisztelt ház, akkor, ha az ojtózi csatlakozás fogadtatik el: csak 17 —18 mértföldet kell kiépíteni, hogy ez az egyenes, legrövidebb irány létesülhessen. Ezért pedig még jelenben is néhány milliót lehetne áldozni. Nézzenek tisztelt képiselő urak a ház folyosóján lévő térképre. A keleti vasút néhány utolsó mértföldjére, egyszerre visszkanyarulatot tesz: vajon miért? nem egyébért, tisztelt ház, mert ha ezen kanyarulatot nem teszi : mintegy másfél mértföldön a székely határon kellett volna mennie. Igaz, hogy azon térségen, a hol el kellett mennie, mocsáros, posványos a talaj; de hogyan lehetett volna a magyar kormánytól azt várni, hogy a székelyeknek, ezen nyomorult fajnak, kedvezzen? Tisztelt ház! Ha nem csalódom, a magyar birodalom határain belől, több mint 800 mértföld vasút van a forgalomnak átadva, s ebből ugyan hány mértföld jut a székelyekre? Ne nevessenek önök: 1 egész és 8 század mértföld. Ez nem szorul commentárra. Egyébiránt miért is kellene pártolni a székelység iparát és kereskedését? Hisz ezen nyomorult nép megtudott élni lV

2 évezred alatt vasút nélkül, meg tud élni ezentúl is. És vajon a magyar nemzet szabadsága védelmében ezen idő alatt ezen maroknyi népnek hasznát vette-e? vajon hányszor ragadott fegyvert a szabadságért ? vajon hányszor csatlakozott azon testvéreinkhez, kik a hazára vészt és vihart hoztak, és a kik bármely perezben készek voltak és készek ma is a magyar elem és Magyarország egysége ellen küzdeni? Felel arra, a kinek kedve van. Mindenki elismeri ma, hogy a szélkelyföld Magyarország Helvétiája lehetne, — nem azon értelemben, melyben Polit képviselő ur emiitette, — hanem elismeri mindenki, hogy a székelyföldön a legnagyobb kézmíí és gyáripart lehetne kifejteni; no de Magyarország oly gazdag ipar- és kereskedésben, hogy arra semmi szüksége ; nincs még akkor sem, ha ez által az államkincstár bevétele is növekednék. Uraim, szeretünk hivatkozni Széchenyire, hanem az ő elveit nem szeretjük követni. Hiszen Széchenyi mondta ki azon elvet is, hogy mi magyarok oly kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kellene bocsátani, ha magyar. És mi mégis tisztelt ház, mi legszívósabb fajrokonaininkát engedjük elveszni. Nem ábrádkép ez tisztelt képviselőház! közelebb magában az akadémiában egyik akadémikusunk tartott felolvasást a székelyekről s sajnálkozását fejezte ki a fölött, hogy egész székely községek oláhosodtak el; a napokban pedig egyik képviselőtársunk épen nekem lobbantotta szememre, hogy mi székelyek is kezdünk eloláhosodni. De kérdem tisztelt ház, lehet e aztán csudálkozni, ha egy 2—300.000 lélekből álló néptömeg egészen idegen elemek közé ékelve, lételeért folyton élet halál harezot viva, még saját fajrokonaitól is elhagyatva, ki gunyoltatva, megvettetve : elveszti nemzetiségét, ha kivándorol, ha azon hazából eltávozik, melyért ugyan életét vérét áldozta, sokat küzdött véres harezokban; de a melytől, még a legmostohább gyerekeknél is mostohább bánásmódban részesittetik. *