Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-273

8 ti 273. országos ülés Julius 14. 1874. Én tisztelt ház itt csak a legmagyarabb, leghazafiasabb költő szavait idézem, mely szerint: "Nem fajult el a székely vér. Minden csej>je aranyat ér. Igen tisztelt ház ilyenek voltunk mi még a legközelebbi napokban is; a legelsők voltunk, a kik ősi szabadságunkat önkényt letettük; pedig hát mi is élveztünk, szabadságot, jogokot, olyanokat, müveket a hazának más fiai nem élveztek, hiszen mi még főispánainkat is magunk választottuk; azonban mind ezekről a közös haza érdekében önként lemondottunk, mi voltunk az elsők, kik siettünk Szent-Tamás sánczaihoz, s más hasonló helyekre a közös haza érdekében vérünket ontandók, és midőn igy viseltük magunkat a megpróbáltatás napjaiban: talán csak van jogunk fölsóhajtani, van jogunk megmondani, mik oly mélyen sújtanak.? Azonban tisztelt ház, ne hogy azt higyjék önök, mint ha belőlem helyi érdek, vagy párt érdek szólna; mindezeknek nyoma sincs nálam; de kötelezve érzem magamat fölszólalni, a magyar nemzet érdekéből fölszólalni épen azért, mert megvagyok győződve, hogy ha a székelység elvész: akkor a magyar birodalom keleti határa nem a Kárpátok legkelettibb szélén, hanem talán a Királyhágónál, vagy talán a Tisza partján lesz: ez pedig tisztelt ház keserű fájdalmas érzet. Nem akarom, a tisztelt ház figyelmét tovább fárasztani. Én csak adatokat hoztam föl, miután a capacitationak ugy sem sok haszna van, nem főleg akkor, hogy ha az az ellenzék padjairól, — nem főleg akkor, ha oly jelentéktelen egyéntől, mint én vagyok : jön. Ennélfogva nem folytatom beszédemet, hanem egyszerűen kijelentem, hogy én az előttünk fekvő törvényjavaslatot, mint a mely hazánk jövőjét anyagi és szellemi tekintetben, ugy kereskedelmi és ipari tekintetben teljesen tönkre teszi: még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Iíelyeslés bal felöl.) Tavaszy Endre : Tisztelt ház ! Hat éve annak, hogy, a kormány utasitatott, igyekezzék összeköttetést létesíteni a romániai vasutakkal. Mindnyájan kívántuk ezt, hat év óta mindnyájan hangoztattuk, hogy mig ezen összeköttetés nem létesül: saját vasutaink nem fognak jövedelmezni, saját terményeink természetes piaczot nem fognak nyerni, és ime most midőn sikerült a nemzetközi egyezményt létesíteni: akkor megtámadjuk érette a kormányt s megtámadjuk azért is, hogy ezen egyezményt a nyári forróságban terjesztette elő, mondván: vajon nem lehetett volna-e azzal várni ? mi szükség, hogy ez iránt most intézkedjünk? Én tisztelt ház azt hiszem, hogy ezen törvényjavaslatokat előterjeszteni szükséges volt; szükséges volt azért, hogy ezen egyesség minél előbb létesitessék, szükséges volt azért, hogy valahára elérjük azt, hogy vasutaink és terményeink elérjék a szomszédpiaczokat. De leginkább meglepett az, a mit a túloldalon egy igen jeles szónok beszéde végén modott; azt mondotta tudniillik Tisza Kálmán képviselő ur, hogy bármennyi hibát követtünk is el vasúti politikánkban 1867. óta: a hazára Magyarországra nézve oly káros törvényt, mint ez, nem szavazott meg a ház (Fölkiáltások bal felől: Igaz!) Ez tisztelt ház a legerősebb akaratot is megdöbbentheti. Önök ezt mondják: igaz, engedjék meg tehát önök, hogy egy hasonló tekintélyre hivatkozzam önökkel szemben, oly tekintélyre, a ki hosszú évek során épen a pénzügy és nemzet gazdasági kérdésekben önök előtt mint magas oraculum fénylett, és ezen tekintély most hivatásánál fogva még jobban ismeri Magyarország gazdászati és pénzügyi viszonyait; engedjék meg tehát, hogy azt kérdjem önöktől, hiszik-e önök, hogy ezen jeles tekintély, hacsak legtávolabb árnyéka volna azon kétségnek, ha föl lehetne tenni, hogy ezen törvényjavaslatok Magyarországnak nem javára, hanem kárára válnék: hiszik-e önök, hogy ezen jeles férfiú ezen egyezményt aláírásával szentesitette volna? (Mozgáz bal felől.) Önöknek legalább ezt hinniök nem szabad. Ha bővebben vizsgáljuk tisztelt ház Tisza Kálmán beszédét, és elemezzük: akkor egy kissé meg viszgasztalódhatunk; mert magából Tisza Kálmán igen jeles beszédéből ki lehet magyarázni, hogy ezen egyezmény nem csak nem veszélyes, de üdvös Magyarországra nézve. (Halljuk /) Mert a tisztelt képviselő ur beszéde elején maga is kinyilatkoztatta, hogy három föltélteltől teszi függővé, hogy az egyezmény elfogadtassék; nekünk, pedig kötelességünk elemezni vajon ezen három föltétel elérhető, e vagy nem? és ha nem: oly súlyos e, hogy e miatt az egyezményt el kell vetni? Első ezen föltételek közül az, hogy a megnyitás egyidejűleg történjék. Erre a képviselő ur ugyan ki nyilatkoztatta, hogy nem ez a legfőbb sulyu. Én tisztelt ház! biztosítva hiszem és akarom tudni az egyidejű megnyilást, és talán épen azért volt szükséges, hogy most terjesztessék elő a törvényjavaslat. Nekünk nem szabad, nincs jogunk kétkedni Románia ígéretében, nincs jogunk kétkedni, hogy az igéretét teljesíteni fogja; nekünk nincs jogunk föltenni ezt: mert nem adott még eddig példát arra, hogy a mit egyszer már a törvényhozás megszavazott, azt megszegte volna. Tehát az egyidejű megnyitást ily nagy gátnak és aggodalomra okot adónak nem találom. A másik kivánata a tisztelt képviselő urnák az, hogy biztosítva legyünk, — és hozzá méltóztatott még tenni: a mennyire lehet — az iránt, hogy a romániai vasutak üzleti berendezése által, még ha egyidejűleg nyilik is meg a két pálya: nem fog-e a-