Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-273
273. országos iilVs Julius 14. 187-1. 81 zett volna valaki, a ki annyira lehetetlennek tartotta ezen terv valósítását, mint én, ki annyira hihetetlennek tartotta volna ezen hirt, mint épen én. Jól tudom, tisztelt ház, hogy mi a meglepetések korszakát éljük; mindazonáltal, miután a kormánynak egyik igen tisztelt tagja még legközelebb is azcn határozott nyilatkozatot tette előttem, hogy nemcsak hogy hosszú ideig el nem fog dőlni a keleti vasúti csatlakozás kérdése; de az még csak szóba sem jöhet, és miután ez az általam nagyon tisztelt pénzügyminister ur volt: önként értetik, hogy meglepetésem a legnagyobb, de egyszersmind fájdalmas is volt. No de csalódtam, és én készséggel elismerem, hogy egyedül csak járatlanságom és ügyetlenségem az oka annak, hogy nem vettem tekintetbe, miszerint, bizva a ministeri szavakba, nem vettem tekintetbe, hogy a diplomatáknak csak azért adatott a beszéd, hogy ez titkos szándékaikkal ellenkezzék. Tisztelt ház! Miután a keleti vasút állásáról szóló, a kormány által a képviselőházhoz beterjesztett pótjelentés kezeink közt van; miután ezen pótjelentés második oldalán határozottan ki van mondva, hogy azon jegyzőkönyv, a mely mint első melléklet van ezen pótjelentéshez csatolva, magának az igen tisztelt közlekedési ministeriumnak szakbizottsága által épen vétetett föl a keleti vasút csatlakozási pontjára vonatkozólag; miután ezek előttünk feküdtek: nem hittem és nem hihettem, hogy a magyar kormány azon leczke után, melyeket a vasúti politikára nézve kapott, nemcsak az összes ház, hanem az összes ország előtt, mondom, nem hihettem, hogy azon vasúti politikánk még ezentúl is folytattatbassék. Már pedig azt, tisztelt ház, hogy az igen tisztelt pénzügyminister ur, a ki elitélte azon a hazát a végromlás szélére vezetett vasat politikát, most ezen politikának egyik előharczosa, egyik bajnoka legyen: soha föl nem tettem volna, sőt még ezt föltenni is bűnnek tartottam. Pedig, tisztelt ház, ez igy van, fájdalom, hogy itt is csalódtam. Épen a tisztelt pénzügyminister ur volt ki az eddigi vasút-politikát legerélyesebben megrótta ; a ki élesen, néha egész sarkasmussal támadta meg, és ő most azon tények után, a melyek az egész ország, az egész nemzet szemét fölnyitották: mégis beállott ezen vasúti politika folytatásának harczosai közé. Egy egész tömegét lehetne a pénzügyminister urnák régebbi beszédeiből idézni, akkorról tudniillik, mikor még csak egyszerű képviselő volt, a melyek állításaim igazolása mellett szóknak. Én azonban nem akarom a tisztelt ház figyelmét e tekintetben sokáig igénybe venni : csak egyetlen beszédéből leszek bátor néhány adatot idézni. Azt monda ugyanis a mostani pénzügyminister akkoriban, akkor még csak egyszerű képviselő volt: (olvassa:) KÉPT. H. NAPLÓ. 18f?. XII. KÖTET. „Állami biztosítás mellett engedélyeztettek oly vasutak, melyek tisztán csak helyi és nem országos érdeküek; engedélyeztettek oly vasutak, melyeknek építését a kereskedés és forgalom most még egyátalában nem követelik, s a melyek ennélfogva az állami biztositást előreláthatólag évtizedekig igénybe veendik; engedélyeztettek parallel vasutak, melyeknek forgalma kölcsönösen csökkenteni fogja jövedelmezésöket: helyi érdekek iránti indokolatlan kedvezésből, némely pályák a természet által kijelölt helyes irányból más sokkal kedvezőtlenebbekre vezettettek át; engedélyeztettek vasutak előbb, mielőtt azoknak terve és költségvetése tökéletesen kidolgozva lett volna: s ennek következtében aztán a pályák törvényileg megállapított vonalában az építési vállalkozók előnyére, az országos államkincstár kárára ismételve változtatások voltak megengedhetek. a Igen, tisztelt ház! igy szólott maga a pénzügyminister ur vasúti politikánkról. És legyen szabad kérdeni: vajon nem épen ezen annyira megrovott, annyira elitélt politikát követi-e ő maga is ? Hogy ismételjem szavait, hiszen maga a tisztelt pénzügyminister ur mondta, hogy a helyi érdekek iránti kedvezésből némely pályák a természet által kijelölt helyes iránytól más, sokkal kedvezőtlenebbekre vezettettek át ; s ugyancsak ő maga rótta meg azt is, hogy engedélyeztettek vasutak előbb, mintsem azok terve és költségvetése tökéletesen meg lett volna állapítva; és most kérdem: nem ezen óriási hiba akar-e most elkövettetni? Vajon az eddigi eljárások nem számtalanszor fokoztatni akarnak-e ? Én azt hiszem, tisztelt ház, hogy a keleti vasút csatlakozási pontján épen ezen vád alá esnek. Ezt, tisztelt ház, nem én állítom, nem mi itt a bal oldalon állítjuk ezt; hanem állítja ezt a tisztelt közlekedési ministerium. Már tegnap is történt erre hivatkozás. Tisztelt képviselőtársaim közül Helfy és Pap Lajos hivatkoztak azon jelentésre, mely e tekintetben egyedül lehet irányadó, melynek több sulylyal kell bírnia, mint magának a ministeri szavaknak, igen, mert a tisztelt közlekedési minister urnák saját szakközegei állították össze ezen jelentést, és ezen jelentésben ki van mondva az, a mit én hangsúlyoztam. Ismételve történt hivatkozás ezen pótjelentés első mellékletére, s ismételve történt azoknak fölolvasása. Mindamellett is én azt hiszem, tisztelt ház, hogy vannak dolgok, miket nem lehet eléggé hangsúlyozni, nem lehet eléggé ismételni. Ilyen meggyőződésem szerint ezen pótjelentés is. Épen a mi viszonyaink közt, midőn tudjuk, hogy egészségünk tönkretetelével kell itt ülni és miután a képviselő urak minden perczben változnak : azt hiszem, nem 11
