Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-273

82 273. országos ülés Julius 14. 1874. árthat, ha az ide vonatkozó adatokat fölolvasom | annyival inkább, mert még némelyekkel megtoldva akarom ezt fölolvasni. A jegyzőkönyv 3-ik lapján igy szól: (olvas:) „A brassó-ojtozinak mind vonala, mint pestgalaczi irányban hosszabb, mind a vele párhuzamba húzható földvár-ojtozi vonala, s azért ezt nem ajánlhatjuk." A brassó-tömösi vonalat csak a helyi érdek szempontjából fogjuk még később szemügyre venni, mert e vonalon a pest-galaczi összeköttetés leghosszabb, s különben is e vonal Ploj estig számítva egyike a legköltségesebbeknek. A földvár-ojtozi vonal legkevesebb áldozatot igényel. „E vonal által a forgalom a keleti vasút számára biztosítva van, s a hadászati érdekből kiépítendő maros-vásárhely-segesvári vonal által a pest-galaczi irány is rövidíttetni fogna." A negyedik lapon pedig igy szól: „A brassó-tömösi vonal a fönebbiek értelmében a pest-galaczi irány szempontjából nem jöhet számításba; de a pest-bukarest-várnai irány szempontjából is udszárnyaltatik az Orsovánál és a vulkáni szorosnál csatlakozó vonalak által; e vonal tehát csakis helyi érdekkel bir." 6) alatt pedig ez áll: „a brassó-ojtozi vonal a földvári és ojtozi, esetleg maros-vásárhely-ghymesi vonal által helyettesítendő. " Ebből, tisztelt ház, világos, hogy a brassótömösi vonal galacz-pesti iránya a leghosszabb, világos, hogy ezen vonal a legköltségesebb és mindennek daczára is csakis helyi érdekű vonal, és még azon főargumentumnak, azon főelvnek sincs elég téve, mit az igen tisztelt pénzügyminister ur oly nagyon hangsúlyozott, hogy tudniillik részletes, tüzetes költségvetési terv álljon előttünk: nemcsak, hogy ily részletes terv, de egyátalán semmiféle költségvetés és terv nincs ezen javaslattal beterjesztve; s miért? — azért, hogy a képviselőház, mint eddig is történt, annál nagyobb homályban maradjon e tekintetben. Én, tisztelt ház, miután ezek igy vannak, miután szeretem hinni, hogy maga a tisztelt pénzügyminister urnák ezen hivatalos jelentésről nem volt tudomása, sőt azt is szeretem hinni, mert az osztályokban meglépést láttam a tisztelt közlekedési minister nr arczán, midőn ezen jelentésre hivatkoztam, hogy ezen javaslat beterjesztésekor az ő figyelmét is kikerülte ezen saját szakközegeinek véleménye, miután mindezeket szeretem föltenni, miután most a képviselőház előtt mindenkinek világos bizonyítékul szolgál: nem hihetem, hogy a képviselőház ily viszonyok közt ezen javaslatot megszavazná, és fölteszem azt is, hogy magok a minister urak is készek ezen javaslatot elejteni. Eddigi bűnös vasúti politikánknál ugyanis mindig elő lehetett állani azzal, hogy jóhiszemüleg szavaztuk meg; hittünk a minister ur előterjesztésének, hittünk, hogy azok nem fognak ránk súlyosak lenni; most, tisztelt ház, ily adatok után sem a kormány, sem a képviselőház egyetlen tagja sem fogja mondhatni később, hogy jóhiszeműség szempontjából szavaztattak meg; itt tények szólanak, hogy ezen vonal súlyos és veszélyes fog lenni, és ha mégis meg fogja szavazni a képviselőház, ha netalán a számoltatás napja eljő : akkor a jóhiszeműség nem fogja a felelősség alól fölmenteni. Ennélfogva, tisztelt ház, én azon erős meggyőződésben vagyok, hogy a tömösi csatlakozás elfogadása a keleti vasút jövedelmezőségét tökéletesen megöli, miután nemcsak hogy a jelenlegi kamatbiztositást még ezen tul is talán hosszú időre födözni kell; de ezen uj vonal rendes kamatbiztositása által növekedni fog ; miután ezen adatoknál fogva a keleti vasúton ezen irányban a forgalomnak — erős meggyőződésem szerint — sem kellő biztonsága, sem gyorsasága még csak némileg sincs garantirozva. Igy állandó, jó vasutat építeni nem lehet. Ezen szempontokból óhajtom én, hogy ezen tömösi csatlakozás tökéletesen elejtessék. Hogy ez igy van, tisztelt ház, hogy e csatlakozási vonal soha sem fog verseny-pálya-vonalat képezhetni: azt a az osztrák állam-vaspálya-társulat igen jól tudja; és mert tudja, hogy ha ezen pálya kiépíttetik ,sem neki, sem más vasútnak versenytársát képezni egyátalában nem fogja: azért óhajtja a társulat ennek kiépítését. Ezek szerint tehát szeretem hinni, hogy a ház ezen csatlakozást elejti. Tisztelt ház! Hogy a keleti vasút nagyfontosságú, ezen tényt maga a minister ur és a központi bizottság előadója is elismerik. Egész irodalom fejlődött ki annak bebizonyítására, hogy milyen fontos oly vasút, melynek végpontja Galacz; egész könyvtárt lehetne összeállítani azon adatokból; azonban nincs szándékom ily nagy térre átmenni, hanem csak egy emlékiratra leszek bátor a tiszteit ház figyelmét fölkérni; azon emlékiratra, melyet a magyar gazdasági egyesület nagy föltűnést okozva tett közzé, s ezen emlékirat szerzői, mint a tisztelt ház igen jól tudja, épen a képviselőház jelenlegi tagjai Lónyay Menyhért, Csengery Antal és Hollán Ernő képviselőtársaink voltak. Az emlékirat egy valóságos kincsbánya, én azonban ezen kincsbányát sem óhajtom kibányászni, hanem csak néhány tételét akarom itt fölolvasni. Az emlékirat igy szól: „A harmadik fővonal a keleti, mely Galacznál érné el végpontját. Nem csupán országos, de egyik legfőbb világkereskedelmü fontosságú vonal ez; lé-