Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-273

so 273. országos ülés Julius 14. 1874. tolni, ha meg fog csakugyan történni, hogy a korai reggeli órákra tűzetvén ki az ülés: az ülés nem fog megtartathatni; (ügy vanl Ugy van\ jobb felöl.) és mintán kevesen vagyunk itt jelen a házban, és ezen ügy csakugyan házi körülményeknél fogva érdekli mindnyáját a képviselőknek, arra kérem a tisztelt házat, hogy legalább most e pillanatban ne méltóztassanak határozni; (Helyeslés.) hanem határozzunk fölötte, ha ugy tetszik, a holnapi napon, midőn számosabban lesznek itt, a kik szintén érdekelve vannak a dologhoz hozzászólani. (Helyeslés.) Elnök: Tehát a holnapi ülés első tárgyát fogja képezni az ezen indítvány fölötti határozat. (Helyeslés.) Következik a napirend, vagyis a román fejedelemséggel a vasúti csatlakozás tárgyában kötött egyezmény átalános tárgyalásának folytatása. Cseh Károly: Tisztelt ház! Őszintén megvallom, nagy aggodalommal emelek szót ezen tárgynál; nagy aggodalommal egy felé azért, mert félek, hogy nem fogok elég lelki erővel birni, érzelmeimnek kifejtésére; aggodalommal másfelől azért, mert ismét oly törvényjavaslat áll előttünk, mely, ha keresztülmegy: erős meggyőződésem szerint, nemcsak számtalan millióval fogja az ország kincstárát terhelni; de hazánk egy igen tekintélyes vidéke iparát és kereskedését tökéletesen megsemmisíti. Nem akarok kiterjeszkedni azokra, mikről különben is már az előttem szólt képviselőtársaim oly tüzetesen szólottak és kétségkívül még ezután is fognak szólani: tudniillik az orsovai csatlakozás és a temesvár-orsovai vasútról. Ezt nem teszem azon oknál fogva, hogy a keleti vasút csatlakozását annál tüzetesebben tárgyalhassam. Midőn fölszólalok, igyekezni fogok lehetőleg tárgyilagos lenni, s ennélfogva kérem a tisztelt házat: méltóztassék becses figyelmével nem annyira csekély egyéniségemet, mint inkább a tárgy fontosságát véve tekintetbe, engem megajándékozni. Az előttünk fekvő törvényjavaslat nagy fontosságát, azt hiszem, e házban senki sem fogja kétségbevonni; sőt azon meggyőződésben is vagyok, hogy vannak igen sokan a házban, kik e törvényjavaslat veszélyességét igen jól tudják, sokan pedig legalább sejtik. E föltevésemet látszik bizonyítani az összes hazai sajtónak e tárgyra vonatkozó magatartása, valamint a vasúti és pénzügyi bizottságnak ide vonatkozó tanácskozásai. A mi engem illet, tisztelt ház, én rég tisztában vagyok magammal arra nézve, hogy ha a tömösi csatlakozás elfogadtatnék: nemcsak hogy az országnak anyagilag is sokkal nagyobb áldozatába fog kerülni, mint az ojtozi, de a székelyföld, e legtősgyökeresebb, legrégibb, legősibb magyar faj kereskedése és ipara tökéletesen tönkremegy. Arról azonban, tisztelt ház, csak a múlt őszszel győződtem meg, midőn az egész tömösi vonalat épen azon szempontból beutaztam, hogy a tömösi vonalon állandó jó vasutat építeni absolut lehetetlen. Azonban nem szándékozom magára a keleti vasutügy folyamára és történetére kiterjeszkedni, átalánosságban esak azt jelentem ki, hogy ha a jelen törvényjavaslat elfogadtatik: maga az 1868: XLV. törvényczikk, mely a keleti vasútról hozatott, részben egészben megmódosittatik, vagy talán meg is semmisittetik. Mert méltóztassék csak a térképre tekinteni, a most tervelt csatlakozási pont már nem keletre viszi a közlekedést, nem keletre fog haladni, hanem egyenesen délre. Már pedig a keleti vasút czélja nem dél, hanem kelet. Mily fontos Magyarszagra nézve a keleti kereskedés: e fölött, azt hiszem, nem szükséges hosszasan vitatkozni. Ezt maga az előadó ur és a minister ur is beismerték, ők is egyenesen hangsúlyozták, hogy minden irányban a keleti kereskedést kell kifejlesztenünk. Kérdem a tisztelt minister urat: hogy vajon az általa kijelölt irány és vonal kelet felé vezet-e ? Nem! Egyébiránt nincs szándékomban a tisztelt minister ur és a tisztelt előadó ur czáfolatába bocsátkozni ; mert ez nagyrészben már tegnap megtörtént. A központi bizottság előadójához csak egyetlenegy megjegyzésem van. Már eleve mintegy elvből kiindulva azon gyanúsítást vetette föl az előadó ur mindazok ellen, kik e törvényjavaslat ellen szólnak és az ojtozi csatlakozást óhajtjuk, hogy minket helyi megbélyegzett önérdek vezet. Engedje meg a tisztelt előadó ur mondanom, hogy minket egyátalán nem, hanem sokkal inkább a tisztelt előadó urat vezetik ily érdekek, sőt hogy ez igy van: azt a tények mutatják; ugyanis a közlekedési minister ur hivatalos adatai azt bizonyítják, hogy a tömösi csatlakozás csak helyi érdekű, az ország érdekeivel ellenes; és igy, midőn a központi bizottság előadója ezen csatlakozást védi: akkor ő szolgál helyi érdekeknek; nem akarom kutatni minő indokból; hanem épen azért egyúttal a leghatározottabban visszautasítom azon gyanúsítást, mintha minket, kik épen a hivatalos, megczáfolhatlan adatokra támaszkodva a tömösi csatlakozás ellen, s az ojtozi mellett szólunk: helyi érdek vezetne. Ezt kötelességemnek tartottam kijelenteni, mert oly gyanúsításokkal szemben lehetetlen az embernek hallgatni. Mielőtt azonban, tisztelt ház, magáról a tömösi csatlakozás hátrányairól és az ojtozinak előnyeiről szólnék, legyen szabad más ide vonatkozó dolgokat fölemlítenem. Mindnyájunk előtt tudva van, hogy midőn e vasúti tervek a nagy közönség tudomására jutottak, mindenkit a legnagyobb megdöbbenés fogott el; azonban, tisztelt ház, nem hiszem, hogy valakinek megdöbbenése nagyobb lett volna az enyémnél, és nem hiszem, hogy léte-