Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-272
272. országos ülés Julius 13. 1874. 75 ki van mutatva, hogy az ojtozi vonal Brassótól Galaczig 125 mértföld, a brassó-tömösi 130 mértföld. Tehát itt is már 5 mértfölddel revidebb vonal kinálkozik Ojtoz felé, s a minister ur mégis azt mondja, hogy a brassó-tömösi vonal csak egy mértfölddel hosszabb. Viszont azt tetszett mondani, hogy a Brassótól a tömösi vonalon építendő 3 és 3 / 4 mértföld gazdasági szempontból is előnyös, a mely legfölebb 4 millió forintba kerülne. Nem tudom, mily adatok nyomán lett ez a minister ur által állitva; én ugy tudom, hogy a ministerium közegei másként számították ki a költséget, tudniillik 12 millió forintba; és 1872. óta sem a tömösi, sem más vonalokon uj mérések nem történtek, tehát uj eredményre mérések és alaposabb számitások következtében nem juthatott. Ugy tudom, a tömösi vonal, melyet 1872-ben egynéhány mérnök rövid időn át tanulmányozott, költségvetése 3 3 / 4 mértföldre, melynek felerésze viadukt, 12 millió forintban állapíttatott meg, s miután talaját még meg sem vizsgálták : igen valószínű, hogy valóságban többe is fog kerülni, hogy ha a talaj, mely lent kezdetik, megvizsgáltatik, — nehézségei kiderülnek, nem fog-e az még többe kerülni? Én legalább, a ki a helyviszonyokat ismerem s tudom, hogy az egész hegy-formatio nagyrészt eonglomerát és csúszós rétegekből áll, s ha megbontatik, a vasut-épités sokkal költségesebb lesz, mert a kiszámításnál sokkal magasabbra szokott rúgni, oly annyira, hogy ugy fogunk vele járni, mint járt a bécsi kormány a Semmering vasúttal, mely 7 millióra volt irányozva, és 37 millióba került. A tömösi vasút, a mint mondom, saját mérnökeink számítása szerint, 11 millióra van előirányozva, s meg vagyok győződve, hogy eunél is sokkal többe fog kerülni. Viszont minister ur maga ugy adta elő, hogy a brassó-ojtozi vonalat, mely igaz, 11 mértföldre terjed: 10 millióval lehet kiépíteni, tehát kevesebbel, mint a brassó-tömösi vonalat a legkedvezőbb fölvétel szerint. Valóban csodálkoznom kell, hogy miért, micsoda indokból jött kormányunk csak a legközelebbi idő alatt azon gondolatra, hogy a keleti vasút csatlakozását a tömösi vonalon állítja oda, mint olyat, mely legelőnyösebb. Mióta az erdélyi vasút ügye ugy a közvéleményt, mint a hatóságokat foglalkoztatta, nevezetesen az 50-es évek óta, midőn még a bécsi kormány is elismerte, hogy Erdélyért végre valahára kell valamit tenni vasút tekintetében: szakférfiakat küldött a helyszínére, hogy tanulmányozzák az ott lehető vonalak irányát, mikor is Schniercher főinspector 1856-ban következő vonalokat tartotta számbavehetőnek: az arad-nagy-szeben-vöröstoronyi, az arad-nagy-szeben-brassó-bodzai, és a kolozsvárbrassó-bodzai vonalokat; a tömösiről pedig szó sincs. Viszont saját kormányunk is mindazon tervezetekben, mindazon értekezésekben, melyeket az oláh kormánynyal folytatott egészen 1872-ig, nem említette föl a tömösi vonalat, sőt magok a brassóiak, a kiknek érdekében állott, hogy a vasútvonal minél közelebb vezettessék városukból át a szomszéd Romániába: nem mertek soha a tömösi vonal mellett fölszólalni, hanem Bodzát proponálták. És igazán csodálatos, hogy a midőn a magyar kormány által a tömösi vonal legelőször megpendittetett, tudniillik 1873-ban az előbbi közlekedési minister által, az általa benyújtott adatok egészen ellenkezőleg szólnak, mint a jelenlegi minister uré. Ugyanis pótjelentése szerint, melyre már előbb is történt hivatkozás, a közlekedési minister ur szakfórfiakból álló küldötséget, mint saját ministeriumához tartozó ministeri és osztály-tanácsosokot és főmérnököket küldött ki, mely a következőt mondja a tömösirc nézve, 3-ik lap: „A brassó-tömösi vonalat csak a helyi „érdekek szempontjából fogjuk még később szem„ ügyre venni, mert e vonalon a pest-galaczi összeköttetés leghosszabb, s különben is e vonal, PIojestig számítva, egyike a legköltségesebbeknek." Továbbá ez mondatik a 4-ik lapon: „A brassó-tömösi vonal a fönebbiek értelmében a pest-galaczi irány szempontjából nem jöhet számításba, a pest-bukarestvárnai irány szempontjából is tulszárnyaltatik az Orsovánál és a vulkáni szorosnál csatlakozó vonalak által," És csodálatos, hogy épen az előadó ur, ki, ugy látszik, gondolt arra, hogy ha itt a helyesebb ojtozi vonal mellett fognak fölszólalni : ezen fölszólítást már előre is azon általa menthető indokkal gyanúsította, hogy helyi érdekből beszélnek ; pedig maga a minister mondja, hogy épen a tömösi vonal csakis helyi érdekkel bír. De végre is, tisztelt ház, a keleti vasútnak maga a törvény által Galacz van végpontjául kitűzve, s az által, hogy Tömösnél akarják csatolni a romániai vasúthoz, egészen eltereltetik a törvény által kitűzött végczéltőí; mert a plojesti összeköttetés által Bukaresttel és onnan aztán Rustsukon át a várnai kikötőnél érheti el a fekete tengert, és így a tömösi összeköttetéssel még azon előnye sincs, hogy az orsovai vonalnak versenypárját képezhesse, mert, miként maga a közlekedési minister ur elismeri, a Várnától jövő áruk szállítása az orsovai vonalon előnyösebben történik; viszont a mi Galacztól különösen Észak-Németországnak van szánva, az a galacz-csernovicz-lembergi vonalon előnyösebben szállíttatik el. És mirevaló akkor a tömösi költséges vonal: ha sem a várnai, sem a galaczi árukai nem szállíthatja ? hisz az tökéletesen holt vonat lesz, mely nekünk igen sok pénzünkbe fog kerülni, a nélkül, hogy legkisebb hasznot hajtana. 10*