Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-272

76 272. országos ülés Julius 13. 1874. Én jól tudom, tisztelt ház, hogy a vasutvona­lokra, különösen a keleti vasút kapcsolatára nézve, igén sokféle érdek jöhet számításba, és nem is átal­lom bevallani, hogy, mint a székelyföld lakosa, kebli érdekből is óhajtom, hogy ne a tömösi, hanem az ojtozi kapcsolat jöjjön létre; de legyen meg­győződve a tisztelt ház, hogy ha nem volna ez a hazai érdekekkel összeférő: soha e kívánalmat nem táplálnám, még kevésbé hangsulyoztattam volna. Az ojtozi kapcsolat, mint kimutattam, rövi­debb utón köti össze Galaczot Pesttel, mint bár­mely más, és olcsóbb is; tehát egyenesen országos érdekből is kívánatos, hogy nem a tömösi, hanem az ojtozi vonal építtessék ki első sorban. De még a mellett, tisztelt ház, hogy ez rövidebb és helye­sebb irányban köti össze Galaczot Pesttel, mint a tömösi, a mennyiben az orsovainak versenypályáját is képezheti az ojtozi kapcsolat: ennek kiépítése annál inkább kívánatos. Végre, tisztelt ház, az ojtozi kapcsolat mellett még számtalan más érdekek szólanak, nemzetgazdászati érdekek ugy, mint pénzügyiek; mert mindenki tudja, hogy a keleti vasút ugy, a mint most van, a 80 mértföldnyi vonala, az országnak évenkint adandó subventioja mellett, tetemes áldozatába kerül, és ha még most a kapcsolat által sem jő jobb irányba ; akkor oly terhet vállalunk magunkra, mely még terhesebb lesz, mint az eddigi. És miután ki van mutatva, hogy ha Tömös felé vezettetik a pálya: jövedelme nem fog nagyon gyarapodni; mert Bras­sótól a határszélig majdnem lakatlan vidéken megy, azontúl pedig semmi nevezetes emporiuma nincs; mig ellenben az ojtozi vonal a határszélig a népes és iparos Háromszéken megy keresztül, a határszé­len tul pedig, a Szered partján haladva, a gazdag petróleum-források, népes városokat, bányahelyisé­geket érint, tehát nagyobb előnyt, mert nagyobb jövedelmezőséget igér. Igaz, hogy a vasút szokott magának forgalmat teremteni, a hol nincs is ; de a hol van, ott hamarabb fejti ki azt és fokozza, és hamarább fog jövedelmezővé válni. így azt érnők el az ojtozi kapcsolat által, hogy a keleti vasút subventioját nem kellene oly hosszasan fizetni. Ki kell emelnem még azt is, tisztelt ház, hogy a tömösi vonalat a ha­társzéltől az úgynevezett Praova völgye, és illetőleg a Praova pataka, mely igen rakonczátlan hegyi patak minden évben megrongálja annyira, hogy a közle kedés egy ideig lehetetlenné lesz. Az építendő vas­utat, bármily költséggel legyen az kiépítve, hasonló sors fogja érni, ha nem is minden évben, de leg­alább minden két évben egyszer, ugy, hogy a tö­mösi vonal bizonyára némely éveknek csak némely részében fog használható lenni, tehát már e miatt sem lesz képes elegendő jövedelmet biztositani, és az orsovai vasútnak versenyvonalává lenni. Végre, tisztelt ház, ha még helyi érdekekről szólok, szólok csak annyiban, a mennyiben az az országos érdekkel összevág: szabad legyen fölhoz­nom, hogy a 450.000-nyi székelyek eddig még semmi vasutat sem kaptak ; pedig ők is hozzájá­rulnak évtizedek óta a vasutak subventiojához, és ideje volna, hogy midőn az ország érdeke kívánja, hogy a székelyföldön vitessék keresztül egy vasút, a kormány ezen vonalat itt létesítse. Ugy hiszem, tehát támogatni fogja a tisztelt kormány azon in­dítványomat, miszerint elvetvén a szerződést, mely a román kormánynyal köttetett: iparkodjék a kor­mány az ojtozi csatlakozást kieszközölni. A szer­ződés ugyan meg van már kötve; de hogy azon nem lehetne változtatni, azt senki sem fogja állí­tani. Már 1872-ben létrejött e tárgyban egy szer­ződés a két kormány között, és a romániai kamara nem fogadta azt el. Ebből nem eredt semmi na­gyobb baj, mint azon ugyan sajnos körülmény, hogy a dolog elhalasztatott. Nem tudom tehát, mi állana útjában annak, hogy a magyar parlament el merje vetni a két kormány közt létrejött ujabb szerződést. Ha meg­tette ezt az első szerződésre a román kamara: an­nál inkább megteheti a magyar kamara. Ajánlom tehát indítványomat a tisztelt ház figyelmébe. Mihályi Péter jegyző (olvassa az in­dítványt.) Indítvány. A romániai kormánynyal május hó 31-én kö­tött vasúti szerződés nem fogadtatván el, utasitta­tik a ministerium Ptománia kormám-ával az 1872. évi október hó 27-én kötött szerződés alapján ha­ladék nélkül uj tárgyalásokba bocsátkozni, és a ne­vezett szerződésekben mindkét fél által hasznosnak és kívánatosnak ismert csatlakozási vonalok közül első sorban az orsovai és ojtozi csatlakozási vona­lok elfogadását és egyidejű kiépítését szorgalmazni. vargics Imre: Én csupán a nemzetközi szerződéshez kívánok átalánosságban szólani; de elő­zőleg a beterjesztett javaslat indokolására fölhozott alaki támadásra kívánok válaszolni. Az én tudtom­mal alig volt még vasútvonal oly kiváló mérvben megvitatás tárgya ugy a köztörvényhatóságok, mint a szaktestületek keblében, továbbá a sajtó terén, mint épen ezen két csatlakozási pont kérdése; min­den ezzel kapcsolatos érdekek és ebből folyó kö­vetkezmények minden oldalról, minden irányban oly kimerítően és részletesen lettek megvitatva és ki­fejtve, hogy az elhatározás nagyon meg van köny­nyitve; és miután azon nemzetközi szerződésnek tu­lajdonképen csakis a csatlakozási pontok képezik tárgyát: én az ahoz beterjesztett, indokolatban fog­lalt okokat és érveket kielégitőknek találom;

Next

/
Oldalképek
Tartalom