Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-272
272. országos ülés Julius 13. 1874. 65 i Miután arra, mi a tariffára, a fővárosra és átalában azon befolyásra vonatkozik, melyet e combinatió a magyar kereskedelemre gyakorolna, lesz alkalmam véleményemet elmondani ott, hol arról lesz szó: még csak néhány megjegyzést akarok tenni. Ha nyomozzuk az okokat, melyek a tisztelt kormányt arra bírták, hogy most a közvélemény minden pressioja nélkül, a nélkül, hogy bárki csak álmodott volna ezen csatlakozásról, ezen törvényjavaslatokat ugy ex abrupto a ház elé hozza, beleszúrja a választási törvény fölötti vita közepébe; midőn mindenki valóban önfeláldozással ül itt; midőn mindenki óhajtja, hogy keresztül menjünk azon törvényjavaslaton, melyből még több mint 100 §. van hátra, midőn oly sürgősen és rohamosan a házba hozza e két törvényjavaslat: az ember valóban hiába keresne erre valamely rationabilis indokot és kénytelen megtalálni az igazságot. (Halljuk!) A tisztelt kormány ép oly kevéssé óhajtotta e törvényjavaslatot előterjesztem, mint a mily kevéssé mi azt elfogadni óhajtjuk; pressiot gyakorol a házra, mert pressiot gyakoroltak ő reá. Sem az oláh, sem a magyar közvélemény nem sürgette a jelen perczben e vasutak kiépítését: sürgette egyedül azon consortium, melyhez önök Magyarország sorsát, Magyarország pénzügyeit kötötték, midőn vele a 153 milliós kölcsön iránt szerződésre léptek. Azért kellett most ezen törvényjavaslatot behozniok, mert mint a tisztelt pénzügyminister ur Horn képviselő urnák a minap adott válaszában világosan mondotta, ezen költsön második fele meg lesz ugyan; de a consortium nyilatkozata szerint a jelen perez erre nem alkalmas, majd öszszel fogják kibocsátani, Kérdem, miért öszszel? Hiszen megfordítva áll a dolog; ha van alkalmas perez nagy pénzügyi műveletek keresztülvitelére : az a jelenlegi, a midőn a kamatláb minden európai pénzpiaezon alacsony, a pénz nincs igénybe véve és különösen hazánkban. hol a pénz sohasem mutatkozik annyira igénybevettnek, mint az őszi hónapokban, tehát azért igértetik őszre: mert meg lett igérve, hogy akkor ezen törvényjavaslat már meg lesz szavazva. Az ember kénytelen ezen igazságot eltalálni, ámbár valóban nagyon szomorú. Nem kicsinylen én azon zavart, melybe az ország jutna, ha azon fenyegetődzések csakugyan teljesülnének. Ugy hiszem azonban ez nem riaszt vissza senkit, a mint reménylem, hogy nem is fog visszariadni senki, ha beáll ezen nagy zavar pénzügyeinkben. Én nem ismerek nagyobb veszélyt és csapást az országra nézve, mint az önmegadást. Reménylem, hogy a többség, melynek kebeléből a kormány származik: nem fogja megengedni, hogy a kormány .ily föltétlenül megadja magát az idegen parancsnak, az idegen hatalomnak. KÉPV. H. NAPLÓ' 18 7 * XII. KÖTET. Még egyet tisztelt ház, és ezzel befejezem beszédemet. Midőn anyagi közgazdasági dolgokról van szó: nem szeretem bele vegyíteni a politikai kérdéseket; másrészről azt is beismerem, hogy maga azon körülmény, hogy itt az osztrák államvasutról van szó, rendes körülmények közt engem vissza nem riasztana, ha Magyarország olyan állam lenne, a milyen minden más állam; ha Magyarország önálló független ország lenne és proponálnák, hogy ezen vagy azon vasut-társaság kiakar építeni egy oly vonalat, melyre szükségünk van : eszemágába sem jutna kérdezni, hogy osztrák, franczia vagy kinézer-e ? Alig tudok Európában országot, hol ne lennének idegen társaságok. De valljuk meg, hogy minálunk speciális körülményeink közt lehetetlen tekintetbe nem venni azt, hogy minő helyzetben vagyunk; mert ha ezen fontos, az egész keleti forgalmat magában foglaló vonal az osztrák államvasút kezébe kerülne: mondom az egész forgalmat, mert az kétséget nem szenved, hogyha amaz ki nyeri, rövid idő elmúlva kénytelenek vagyunk átengedni a délkeleti vasúti csatlakozást is, és igy tökéletes ura lesz Magyarország kereskedelmének, iparának, vagyis közlekedési hálózatának : minő lesz akkor az ország helyzete ? tudjuk, hogy a legfontosabb dolgokra nézve hadügyileg, külügyüleg teljesen függünk Austriától. A mi a pénzforgalmát illeti, tudjuk, hogy teljesen függünk az osztrák nemzeti banktól, és ha most éhez hozzá járulna még az, hogy vasúti politikánk, egész közlekedési politkánk is zálogba adatik ugyanazon consortiumnak, mely már államvagyon unkát birja zálogban, mely már mint szabad ur intézkedik, rendelkezik mindenünk fölött: akkor mi nem csak politikailag, hanem nemzet-gazdászatilag is tartománynyá sülyednénk. Ezen okoknál fogva visszautasítom a szőnyegen levő törvényjavaslatot, s bátor vagyok elvbarátaim és magam nevében elfogadás végett a következő határozati javaslatot a tisztelt háznak ajánlani. (olvassa a határozati javaslatot.) Határozati javaslat. Tekintve, hogy a kormány által folyó évi májushó 31-én a román fejedelemséggel kötött vasúti egyezmény folytán létre jönne ugyan az óhajtott összeköttetés a kelettel, de oly alakban, és oly irányban, hogy az ország anyagi érdekeinek nem előnyére, hanem hátrányára válnék. Tekintve, hogy az egyezmény vonatkozólag átalában, de különösen az abban kijelölt két csatlakozási pont egyikére, tudniillik a tömösi csatlakozásra nézve a kormány által előterjesztett minden szükséges adatot nélkülöző okmányok semminemű tájékozást nem nyugtának arra nézve, hogy vajon helyesen, a hazai ipar és kereskedelem érdekeinek 9
