Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-272

272. országos ülés Julius 13. 1874. 03 csakugyan helyesek: idő kell Már pedig nálunk a másod, vagy harmadnap, sőt néha az elsőn, mikor valamely tárgyhoz négy vagy öt szónok szólott, minden oldalról élénken hangzik: „Eláll!" és „Szavazzunk 1" Ily módón, ily utón, ily fontos törvényjavaslatokat a ház elé terjeszteni, s azt kívánni, hogy azokat megszavazzuk : ez nem áll az ország érdekében. A tisztelt előadó ur maga is bevallotta, hogy mindazon sok ferdeség, a mi vasúti és közlekedési politikánkban történt, mint mindnyájan tudjuk, — monda — főként azon rohamosságnak tulajdonítandó, a melylyel e vasutakat a közvélemény pressioja folytán létrehoztuk. Most nem ezt teszik-e önök és nem rohamos haladás-e a mostani eljárás? Méltóztassanak megmutatni, hol van azon közvélemény, a mely most oly nagy pressiot gyakorol önökre azon tekintetben, hogy a keleti vasút most hozassék létre? Én nem látom ezt át és igy önök önkényt járnak el rohamosan. Később pedig néhány hónap vagy év múlva lesz egy másik előadó, a ki azzal fogja menteni ezen törvényjavaslat roszszaságát, mert nagyon rohamosan alkottatott meg. Ezeket előrebocsátva, tisztelt ház, miután bátor leszek beszédemnek végével egy határozati javaslatot a tisztelt ház elé terjesztem ugy a magam, mint elvtársaim nevében: legyen szabad a lehető legrövidebben javaslatom indokolására némelyeket elmondani. Mindenekelőtt kijelentem, hogy én a magam részéről magát a csatlakozást kelettel üdvösnek, óhajtandónak tartom. Meg lehet ugyan, hogy ennek következtében iparunk, kereskedelmünk egyik-másik ága szenvedni fog ; sőt nem vonom kétségbe, hogy némely ága csakugyan fog szenvedni; de ez nem tartóztat engem vissza attól, hogy a csatlakozást én abstracte óhajtsam; mert jól tudom, hogy minden nemzetközi szerződés természeténél fogva, ép azért, mert nemzetközi, némely jót és némely roszat tartalmaz ugy az egyik, mint a másik félre. Nem mondhatja az egyik állam a másiknak: köss velem oly szerződést, melynek mindegyik pontja csak nekem kedvezzen, s neked ne legyen semmi hasznod. Más részt az is világos, hogy a mai fejlett korban lehetetlenség a versenyt kizárni: erre már gondolni sem lehet, s ha akarnók is, nem zárhatnók ki, tehát nem is akarhatjuk; mert ez mintegy akadáiy lenne a civilisátio útjában. Én tehát a csatlakozást, az összeköttetést óhajtom ; de óhajtom először azon alakban, hogy a hazánk érdekeinek megfeleljen, megfelelvén a másik félnek is; de minden esetre első sorban hazánk érdekeinek s másodszor tekintetbe veendő mindenesetre az időszerűség is, mert van sok igen hasznos, szükséges dolog, melynek létrehozatalát mindenki óhajtja; de abból nem következik még az, hogy most rögtön hozzuk létre. Föltéve tehát, hogy magát a csatlakozást jónak találjuk, fölmerül az első kérdés : vajon jó-e azon csatlakozás, melyet a tisztelt kormány előterjeszt ? Az elsőre nézve, a mint mondám, a tisztelt kormány semminemű tájékozást nem szolgáltatott. Átalában csak azt mondja, hogy legalkalmasabb a tömösi csatlakozás. Már pedig semmi támpont sincs arra nézve, miért fogadjam el azt ténynek. Mert a mint a tisztelt kormány ma határozottan azt állítja, hogy a tömösi csatlakozás igen alkalmas : ép oly határozottan állította, még pedig igen rövid idővel ezelőtt, hogy a tömösi vonal a lehető Iegroszabb. Nem sajnáltam a fáradtságot átolvasni a keleti vasút ügyének állásáról benyújtott pótjelentést. Ezen jelentésben az foglaltatik, miután nem akarom a tisztelt ház becses idejét túlságos igénybe venni, nem fogom fölolvasni az egész idevonatkozó részt, csak annyit mondok, hogy azon időben a kormány bizottságot küldött ki, a mely a keleti vasút társulat által benyújtott csatlakozási tervezetet megítélendő, vizsgálat alá vegye ezen pontokat. Az a bizottság a kormány jelentése szerint következőkép nyilatkozott a 3-ik lapon: A brassó-tömösi vonalat csak helyiérdek szempontjából fogjuk még később szemügyre venni, mert e vonalon a pest-galaczi összeköttetés leghosszabb s különben is e vonal Plojestig számítva egyike a legköltségesebbeknek. A földvár-qjtozi vonal legkevesebb áldozatot igényel. Erre a tisztelt minister ur azt mondja: igen ám Galacznak; de miután mi Bukarestnek kívánunk irányt adni a forgalomnak: ez nem bix oly nagy fontossággal. Továbbmenve a negyedik oldalon azt mondja: „A brassó-tömösi vonal a föntebbiek értelmében a pest-galaczi irány szempontjából nem jöhet számításba; de a pest-bukarest-várnai irány szempontjából is tulszárnyaltatik az Orsovánál és a vulkáni szorosnál csatlakozó-vonalok által; tehát itt az áll, hogy ez sem az egyik, sem a másikra nézve nem jó, határozottan rósz, hosszú és drága. És most, tisztelt ház, a kormány capacitálni akar bennünket arról, hogy egyszerre a tömösi csatlakozás a legalkalmasabb. Valóban, miután én a tisztelt minister úrról nem akarom azt föltenni, és nem is teszem föl, hogy szántszándékkal akarja a házat tévútra vezetni: gondolkoztam mi történt, mi változott azóta? Azok a szorosok nem mozdultak ki helyökből, azok a hegyek, völgyek ott állanak, a hol ezelőtt két évvel állottak; de hát valaminek mégis kellett változni. Igaz, hogy változott időközben a minister, változott azon minister, a ki alatt ezen javaslat előterjesztetett, s a kinek kerületébe esett az ójtozi szoros és igy történt, hogy az ójtozi vonal volt a legjobb. (Helyeslés a szélső bal felől.) Hogy ki képviseli most a tömösi szoros vidékét, nem