Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-272
62 272, országos ülés Julius 13. 1874. pedig 7 garas, a mi összesen Berlin rovására 3. 50 garast, azaz: 18 krajczárt tesz, a mi mindenesetre szintén tetemesen nagyobb összeg, mint például a pesti 6. 5 krajczár. Még nagyobb a különbség Boroszlóra nézve. Ott a megfelelő számok 51, 53, 45 és 61 krajczárt tesznek. Nem lehet tehát tagadni, hogy Pest, még a mi a differentiáíis tariffákat is illeti, az előbb emiitett városokkal összehasonlítva kedvezőbb állapotnak örvend. Mindamellett részemről helyeslem mind a pénzügyi, mind a központi bizottság azon utasítását, hogy a kormány komolyan foglalkozván ezen kérdésekkel, azokat minélelőbb a lehetőség szerint szabályozza. Azt hiszem, épen ezen kérdésnek rendezése, miután ez bizonyos előzetes más kérdések megoldásától függ: alig képzelhető más módon, mint administrativ utón. Itt okvetlenül a raktárak építésének kérdése jő tekintetbe; tekintetbe jő az első osztályú vámkirendeltség kérdése, melyet, ha azt az osztrák vasut-társulat kapná meg: igazságtalanság volna, ha abban nem részesittetnék egyszersmind a magyar államvasút és a déli vasut-társulat. Itt tekintetbe jő egyszersmind az is, hogy az ez irányban teendő intézkedés, okvetlenül azon vasutak meghallgatásával történhetik csak, melyek az osztrák államvasutat táplálják: milyenek a tiszai, az első erdélyi, a keleti vasút sat. Ennek következtében beható, és az érdekeket minden oldalról fölkaroló, megelőző tárgyalások szükségesek, hogy e kérdést Budapest városának előnyére döntsük el. Én azt hiszem, tisztelt ház! hogy a közraktárak fölépitése mindenesetre sokkal nagyobb vonzerővel fog birni, a kereskedelemnek Budapesten leendő concentralására, mint a differentiáíis tariffának így mellékesen való elejtése. Ha, tisztelt ház, a hazai kereskedelmi világ képes leend összeköttetésbe lépni a romániai termelőkkel: csak rajta fog múlni, csak az általa kifejtendő solid üzleti eszélyességtől fog függni, hogy a jelenleg előttünk fekvő két vasúti csatlakozás hazánkra nézve áldásthozó és előnyös következményekkel legyen összekötve. Az előadottaknál fogva, bátor vagyok a törvényjavaslatot átalánosságban elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés jobb felől.) Helfy Ignácz: Tisztelt ház! (Halljuk^ Mielőtt a szőnyegen lévő igen fontos tárgyhoz hozzá szólanék, lehetetlen, hogy sajnálatomat, megdöbbenésemet ki ne fejezzem azon igazán megbocsáthatlan hiányosság fölött, melylyel a tisztelt kormány ezen igen fontos törvényjavaslatokat a ház elé terjesztette. Valóban az ember csaknem kísértetbe jő azt hinni, hogy a kormány szántszándékkal akként terjeszti elő a törvényjavaslatokat, hogy a ház kellőleg ne tájékozhassa magát, és mintegy bizalom alapján szavazza meg azokat. A midőn oly rendkívül fontos kérdésről van szó, hogy az ország egyik igen fontos irányában leendő forgalmának alapja lefektettessék: akkor egyszerűen egy egyezményt terjeszteni a ház elé, és azt mondani: „íme itt van két csatlakozás," — anélkül, hogy kellően föl lenne szerelve az a javaslat azon műszaki adatokkal, melyek bebizonyítják, hogy csakugyan a kiválasztott pontok a leghelyesebbek, hogy azon kereskedelmi és iparadatok, a melyek bebizonyítják azt, hogy ezen vonaloknál csakugyan teljesíttetni fog az, a mit a tisztelt minister ur épen most mondott: hogy Magyarország kereskedelmére és az iparára nézve áldásosak lesznek. A tisztelt kormány előterjesztéséből, még az derült ki, hogy hány mértföldnyi vasútról van szó, és így minden egyes képviselő, ha ezt tudni akarja: mintegy összkoldulni kénytelen azon adatokat, a melyeknek alapján némi eriteriumot képes legyen magának szerezni arra nézve, hogy meg kell-e szavazni e törvényjavaslatot vagy nem ? Alig néhány percze, hogy a minister igen érdekes és foutos adatokat olvasott fel egy részről a a csatlakozásra, másrésről a tarifára nézve, a menynyiben ez a fővárosra vonatkozik. Kérdem: ugyan miért nem méltóztatott a minister ur ezen igen fontos adatokat az előterjesztéshez mellékelni és közölni a képviselőkkel, hogy ennek alapján ítélhessék meg a kérdést? Kérdem: van-e itt a házban képviselő, ki azon okmányok alapján, melyeket a kormány előterjesztett: képes őszintén és lelkiismeretességgel megmondani azt, hogy a tömösi szoroson átvezetendő vonalat helyesnek tartja-e vagy nem ? Ismerni kell a helyi körülményeket; tudni kell az akadályokat; tudni kell, hogy a fenforgó akadályok közül, melyeket kell és lehet elhárítani; tudni kell, hogy mennyi pénz és idő kell arra, hogy milyen befolyással lesz az ország átalános és helyi forgalmára, mit tekinteten kivül hagyni nem szabad. Mindezekre nézve a kormány egy szóval sem világosította fel a házat. Igaz, hogy a mint említem, alapos adatokat terjesztett be, és meglehet, hogy ezeken kivül eseteként a mint az egyik vagy másik képviselő felfog szólalni: lesznek szívesek uj adatokkal szolgálni; azonban ezek nem oly dolgok, a melyekre nézve mindenki helyes eriteriumot csinálhasson magának, és én a magam részéről bevallom, hogy oly hamar nem vagyok képes ily fontos statistikai adatok alapján magamnak helyes eriteriumot alkotni. A mint kormányunk a számok csoportosításába oly szépen betanulta magát, hogy már bocsánatot kérek, de kimondom, hogy nem igen lehet e tekintetben neki hinni, és más részről arra, hogy valaki meggyőződjék arról, hogy ez adatok
