Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-272

üü 272. országos ülés Julius 13. 1874. tárgyalására időt kitűzni, a midőn majd az interpellatio beadóját illetendi meg az első szó. (Helyeslés hal felől, ellenmondás jobb felöl) Elnök: Tisztelt ház! Nem először történik az, hogy a minister urnák valamely interpellatiora adott válasza nem vétetett tudomásul. A ház ilyenkor tette azt is, hogy a tárgyalásra azonnal kitűzte a határnapot; de viszont a gyakorlat az is volt, hogy ez iránt máskor határozott. (Zajos ellenmondás bal felöl.) Méltóztassék a naplót megnézni és meg fognak győződni, hogy ez csakugyan ugy van, a mint mondottam. (Ugy van! jobb felöl; ellenmondás bal felől.) Azért kérdem a tisztelt házat, kiván-e e tárgynak napirendre tűzése iránt intézkedni ? Péchy Tamás: Bocsánatot kérek a tisztelt elnök úrtól, de arra, a mit mondani méltóztatott: előzményt nem fog találni. A háznak jogában áll e tárgyat novemberre kitűzni, de kitűzi most; mert a házszabályok ezt kívánják. (Helyeslés bal felöl; ellenmondás jobb felől.) Ne méltóztassék tehát ezt a kérdést föltenni, hanem a házszabályokat megtartani. Somssich Pál: Bátor vagyok a tisztelt ház előtt nyilvánítani, hogy az elnök urnák nyilatkozata a gyakorlattal megegyez. (Helyeslés jobb felől; ellenmondás bal felöl.) Ki fogom ezt keresni és meg fogom mutatni. Sokszor azonnal határozott a tisztelt ház, de határozta azt is, hogy máskor fog határozni. Ez is határozat. A tisztelt háznak nem ma kell kitűzni a határnapot; hanem azt mondhatja, hogy elhalasztja az ügyet, és később fog határnapot kitűzni. Sokszor nem is lehetséges rögtön a határnapot meghatározni, mert ez gyakran oly körülményektől függ, melyek azt nem engedik. A háznak jogában áll ma határozni, de azt is mondhatja, hogy nem kivan határozni. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Méltóztassék e kérdést eldönteni. Méltóztassanak fölállni azon képviselő urak, a kik e tárgyban ma kivannak határozni. (Megtörténik.) A többség nem kivan határozni. Következik a napirend. Ha a tisztelt ház a román vasúti csatlakozásról szóló törvényjavaslatot fölolvasottnak tekinti: az átalános vitát megnyitottnak nyilvánítom. (Helyeslés.) Pólya József előadó: Tisztelt ház! Jóllehet érzem és ismerem a szőnyegen forgó tárgynak fontosságát, egyátalában nem akarom azt tagadni, mégis midőn a vasúti csatlakozásokat illetőleg a Romániával kötött egyezményt a tisztelt háznak elfogadásra ajánlom : igyekszem lehetőleg röviden indokolni a központi bizottság részéről tett ezen szavazatot. E föltett szándékomhoz hiven nem lehet föladatom vasúti és átalában közlekedési politikánk bírálatába vagy jellemzésébe bocsátkozni: egyátalában nem lehet szándékom rámutatni azon hiányokra vagy ferdeségekre, a melyek e téren kétségen kívül szemlélhetők. E helyett, tisztelt ház, bevégzett tényekkel állunk szemközt, ezen bevégzett tényeket vizsgálni, vagy kutatni talán érdekes tanulság lehet, de a mai napnak, szerintem, nem lehet föladata annyival inkább, mert constatált tény, hogy azon hibák és azon ferdeségek nagy részben talán a közvélemény pressioja folytán előjött rohamos haladásnak voltak következményei, — s hogy egy főhiányra mégis rámutassak, — ezen rohamos haladás volt oka, hogy országos fővasutvonalok tervei megáílapittattak és kiépíttettek, a nélkül: hogy előzetesen ezeknek csatlakozása más országokkal, tehát a nemzetközi csatlakozás biztosíttatott volna. Épen ezen eset forog főn az úgynevezett keleti vasútnál, a nagyváradkolozsvár-brassói vasútnál is. Én hiszem, tisztelt ház, hogy ezen vasút tervezeténél az egyik mérvadó szempont kétségen kivül az volt, hogy a magyar államnak egy igen becses, természeti productumokban gazdag és általunk történeti kegyelettel szeretett ország: Erdélyország, a magyar áüarn testével, ennek szivével a fővárossal összekapcsoltassék és ez által a belforgalomra egy nevezetes tényező teremtessék meg. De meg vagyok róla győződve, hogy midőn a vasút eszméje megtermett: éhez csatlakozott azon másik gondolat is, hogy ezen vasút a szomszéd állammal, tehát Romániával összekapcsoltassék, és hogy ez által a belforgalom egyik nevezetes tényezőjének : a keleti vasútnak belföldi jellege nemzetközivé változtattassék. Hogy e föltevésnek a valóság is megfelel, mutatja azon körülmény, hogy a mint a keleti vasút kiépítése elhatároztatott, tehát az 1868. év deczemberében: mind a képviselő-, mind a főrendiház utasította a ministeriumot, illetőleg a kormányt, hogy a nemzeti csatlakozásra nézve a szomszéd Románia kormányával tárgyalásokba bocsátkozzék. E tárgyalásnak különböző phasisait, fejlődési menetét nem lehet czélom fölmutatni; elég, az eredményre utalnom, mi az előttünk fekvő egyezményben nyert concret kifejezést. Már, tisztelt ház, hogy ez egyezmény felől valaki milyen ítéletet hozzon: vajon azt elfogadni hajlandó legyen-e, vagy nem ? az attól függ, milyen szempontból bírálja azt meg, és nevezetesen először szükségesnek és elódázhatlannak tartja-e azt, hogy a keleti vasút Romániával összekapcsoltassék? és másodszor szükségesnek tartja-e azt, hogy a keleti vasút rentabilitása emeltessék? Ez a két tekintet, én szerintem, ennél a tárgynál szorosan egybefügg. A csatlakozás szükségét, tisztelt ház, azt hiszem, nem szükséges hosszasan indokolni. Hiszen