Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-271
48 271. országos ülés Julius 12. 1874. sokkal szabadabb keze volt az erdélyi választási törvény körül ; mert a mint mindnyájan tudjuk, az erdélyi választási törvény 1. §-ban ki van mondva, hogy csakis egy esetre, tudniillik az 1848-ki országgyűlésre hozatott. És ezenkívül a tiszteit minis ter urnák tudnia kell azt, hogy mi történt 1868ban? Az, hogy az 1868-ki XL1II. törvényczikkbe, hol az unióról van intézkedve, azon intézkedés foglaltatott be, hogy a kolozsvári II. törvényezíkk a törvényhozás további intézkedéséig érvényben marad; tehát az 1868. törvény további törvényhozási intézkedésnek tartotta fön mindenben kizárólag az erdélyi választási törvényre vonatkozó végelhatározást. Már ez magában is fölszabadította a tisztelt rninister ur kezét, hogy az erdélyi 1848-ki törvények elveihez ne kelljen oly szorosan ragaszkodnia. mint a magyarországi törvények elveihez. Azonban tovább megyek, és meg fogom még azt is mondani, hogy ennek egy következése is van; az tudniillik, hogy az 1868. deczemher l-jén tartott összes országos ülésben, hol az 1868 : XLIIL íörvénvczikk tárgyaltatott, a következő határozati javaslat fogadtatott el. A határozati javaslat igy szólt: .Méltóztassék határozatilag fölhívni a ministeriumot, hogy a legközelebbi országgyűlésre a választási törvény kijavítása czéljából korszerű és az egész országra egyenlően kiterjesztett törvényjavaslatot mutasson be." Már engedelmet kérek, tisztelt ház, ez országgyűlési határozat. A ki kételkedik fölötte, méltóztassék fölütni az 1868. évi naplót, és ott megtalálhatja. Ha tehát 1868-ban elhatározta az országgyűlés, hogy a legközelebbi országgyűlésen nem választási törvényt Magyarország számára, hanem csupán Erdély számára fog hozni, ha ez meg nem történt a legközelebbi országgyűlésen: akkor, midőn a választási törvény fölött intézkedünk, hogy szorosan ragaszkodjunk azon viszonyokhoz, melyek 1848-hoz kötve voltak: ez szándékos ignorálása az országgyűlés határozatának. Tisztelt ház! Ezen §. kizárólag az erdélyi viszonyokat tárgyalván: engedje meg nekem, tisztelt ház, hogy egy némely dolgokról is beszéljek, melyek tudom, hogy nem népszerűek, de melyeket még sem kerülhetünk ki; mert utoljára Erdélyt ugy, a mint vau és azon viszonyok közt, melyek közt létezik: ignorálni nem lehet; mert ha ignoráljuk mi, a tények az ellenkezőt mutatják. A nemzetiségi kérdésről nagyon sok szó volt az átalános vitánál. Megvallom. bog)" sok állítást hallottam, melyre igen fontos megjegyzéseim lettek volna. De nem szóltam azért. mert nem akartam a már Iái!önben is egészen meddővé vált átalános vitát még meghossziíani; nem akartam tehát a tisztelt ház türelmét és figyelmét tovább fárasztani. Most azonban ugyanazon pontnál lévén, az akkor mondottak közül csak egy körülményre kívánok néhány szóval megjegyzést, tenni. Egyrészről ugyanis ugy állíttatott föl az e hazában fönforgó nemzetiségi kérdés, mint az ország határán kívüli külső eshetőségekkel szoros összefüggésben lévő nagy politikai kérdés. Én részemről ezen kérdést sohasem tekintettem és most sem tekintem olyannak, melyet a kii!viszonyokkal oly szoros kapcsolatba lehetne hozni. Én e kérdést tisztán belügynek tartom, és azt mint államéletünk fejlődésére mindenesetre mélyen beható életviszonyaink mikénti rendezése kérdésének tekintem, szóval: tekintem az úgynevezett modus vivendinek. — Ha annak tartoni, mit annak tartok, bárhonnan jövő ellenkező állitások ellenében is: lehetetlen,hogy ellent ne mondjak azon eszméknek, melyek ezen belügyi kérdést a külső eshetőségekkel és a külviszonyokkal hozzák szoros kapcsolatba. — Hogy félre ne értessem bármely részről: elismerem, hogy igaz. miszerint oly külső eshetőségek esetében melyekkel megtámadtathatik ezen haza érdeke, szükséges, hogy mindnyájan nemzetiségi különbség nélkül síkra szálljunk egyesült erővel, lelkesültséggel és kitartással a haza védelmére. De ez már azon belügynél fogva is kötelessége minden itt lakó honpolgárnak, bármely nemzetiséghez tartozzék is. E szempontból tehát, mert mindenesetre, ha már szükséges leend, nehogy ahoz nyúljunk: a kérdést a külső viszonyokkal összeköttetésbe hozni, nézetem szerint még sem lehet. De igenis súlyt fektetek a nemzet szempontjából, a beb ügyekre azért, mert mentől előbb intéztetik el ezen kérdés: annál biztosabb az államnak jóléte, fejlődése. Ennyit akartam átalánosságban elmondani, az átalános vitában előfordult többi mondottakra nem akarok ezúttal reflectálni. De kénytelen vagyok Erdély speciális viszonyaira nézve egy pár szót szólni, és nem lehet mellőznöm, hogy a végeredmény az, hogy a román honpolgárok ott a többiekkel szemben többségben vannak. Én, tisztelt ház, ha már tisztán a román nemzetiség érdekeiről és viszonyairól szólok: el kell mondanom némelyeket. Nem tartom ugyan magamat oly nagy politikusnak, hogy, az európai constellatiokra tekintve, csak ugy könnyedén vonhatnék következtetéseket és állítanék föl biztosan oly tételeket, melyekről azt mondhatnám hogy csak azon pontok azok, melyek minden körülmények közt megóvják az állam biztonságát: de természetes ész után indulva és kevésbé a diplomatiai magas tudományra fektetve nézetem mégis van e kérdésben nekem is. A tisztelt ház engedelmével elmondom. azon nézetemet. Én nem hiszem, hogy lenne Európában két oly nemzet, a mely érdek-közösségnél fogva annyira, egymásra lenne utalva, a melyeknek a létföntartása szempontjából oly annyira bizonyos közös érdekeik vannak, mini a magyar és a román nemzet; mert én részemről azt tartom, hogy mihelyt megszűnik Magyarország magyar állam lenni, azt
