Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-271
271. országos üls Julius 12. 1874. 47 íninister ur e dolgot oly könnyedén vette; csodálkozom, hogy nem találta szükségesnek a tisztelt ház tagjaival megismertetni ezen viszonyokat; nem találta szükségesnek az ide vonatkozó adatokat a tisztelt ház tagjaival közölni, és, tisztelt ház , még inkább csodálkozom azóta, mióta tisztelt barátom Nemes Péter határozati javaslatát beadta. Hiszen, tisztelt ház, ha a tisztelt miuister ur figyelmét talán ki is kerülte volna előbb, fölhívta arra Nemes Péter tisztelt képviselőtársam határozati javaslata, és még sem tette a miuister ur. Miféle következtetést lehet ebből vonni? Én részemről, miután én azon adatokat a különvéleményben a tisztelt ház tagjaival közöltem: nem akartam arrogálni azon adatoknak, hogy azok absolute hitelesek; de ma constatálom mégis, hogy hitelesek; mert meg vagyok arról győződve, hogy ha a tisztelt miuister ur ellenkező, és azokat megingató adatokkal szolgálhatott volna a tisztelt ház tagjainak: bizonyosan azon esetben nem mulasztotta volna el azok közlését. Én megvallom, hogy magam sem ismertem ;tzou erdélyi viszonyokat; de miután én az erdélyi részek népeit az anya-országgal egyesítve óhajtanám látni, miután én az erdélyi unióról szóló törvényt esak irott malasztnak tartom mindaddig, mig Erdély népei, átalában véve az oda tartozók, nemcsak physikailag, hanem szellemileg is egyesülve lesznek az anyaországgal: ezen ösztönömben, ezen óhajtás és öntudatomban én igenis fáradságot vettem magamnak ezen viszonyok tanulmányozására, hogy meg lehessen ítélni, bármiféle álláspontot foglaljunk is el, hogy ha már az 1848 dk törvények elveitői eltérni nem akarunk: az 1848-ki viszonyokhoz képest nagyobb censust ne állítsunk föl, mint a minőt fölállított az 1848-ki törvény. De még inkább utalt engem ezen kérdés tanulmányozására a központi bizottságban fölmerült azon mozzanat, mely különvéleményein tárgyát is képezi; tudniillik az, hogy az erdélyi törvényekben foglalt füstök szerinti választási rendszer kihagyását javasolja. És itt, tisztelt, ház, mindenekelőtt két valóban igen föltűnő jelenségre kell megjegyzést tennem. Az egyik az, tisztelt ház, hogy én, habár igen nagy figyelemmel olvastam az osztály-tárgyalásokról és az osztályokban történt megállapodásokról hozott közléseket; de sehol sem olvastam azt, és sehol sem értesültem arról, pedig kérdezősködtem több képviselőtársamnál, hogy csak valamely osztály is elfogadta volna az 1848-ki törvény ezen intézkedésének kihagyását ; sőt ellenkezőleg, maga a belügyminister ur is az ő eredeti javaslatában az erdélyi törvénynek ezen intézkedését fönhagyta, az osztályok egyike sem neheztelte azt, hanem azt helyben hagyta; és mégis mi történt a központban? Az, hogy a központ egyik tagja jónak látta azt a kérdést fölvetni, de nem is az 5. §-nál, a hol ezen intézkedés a törvényre vonatkozik; hanem más alkalommal ; a központ tárgyalásainak lefolyása alatt incidentaliter vetette föl a képviselő ur ezen kérdést, nem ugyan osztály-utasítás következtében, mert azt nem állíthatta, hanem valószínűleg saját meggyőződéseként találta jónak előhozni, és a központi bizottság többsége elfogadta ezt a véleményt, daczára a kilencz osztály ellenkező határozatának. Én ezen gondolkoztam és kerestem, miképen fér ez össze az osztályrendszerrel, a mely házszabályainkon alapszik, melynek alapján alkotjuk törvényeinket? De megvallom, ezt megfejteni nem tudtam. Azonban, hogy mikép történt ez mégis a központban: én részemről csak azon elfogultságnak tulajdonítom, mely elfogultság folytán egyátalán nem sok gondoskodással viseltetünk véve az erdélyi választási törvény iránt; vagy sokaknak jól esik, hogy tulajdonképen ma is a nemesek választanak Erdélyben és nem népképviselet, hanem osztály-képviselet uralkodik. Másik megjegyzésem az, tisztelt ház, hogy a tisztelt belügyminister ur ezen javaslatot szintén elfogadta, és maga is hozzájárult ahoz, hogy az erdélyi választási törvényből ezen intézkedés hagyassák ki. No már engedjen meg nekem a tisztelt belügyminister ur, ha kimondom, hogy igen sajátszerű, különös állást foglal el ezen választási törvénynyel szemben. Erősen hangsúlyozza, hogy az 1848-ki törvényekben letett alapelvektől egyátalában nem akar eltérni, hogy nem uj törvényt, hanem az 1848-ki törvények szabatositását, határozottabb körülírását akarja megállapittatni; s ennélfogva minden oly indítványt, mely a választási jogosultság csak némi tágítására vagy bővítésére vonatkozik, határozottan visszautasít, azon erős érvelés mellett, hogy az indítvány az 184 8-ki törvények elveibe ütközik; ellenben minden oly indítványt, mely a választási jogosultság szűkítésére, megszorítására vonatkozik : a tisztelt belügyminister ur mindjárt egész készséggel elfogadja; nem ugyan az 1848-ki törvényekkel való erős érvelése mellett, hanem holmi politikai tekintetek, államérdekek színével kifestett sophistikus érveléssel. így történt a házaknál, holott az eredeti törvényjavaslat másként szólott: a házosztály-adóra volt alapítva, s csupán az osztályok látták jónak a három lakrészt behozni, s ezt a miuister ur rögtön elfogadta, s kész volt a 8 frt 40 kr censust is elfogadni; mert hát ez mind szűkítése, kevesbitése a választási jogosultságnak, pedig mindez az 1848-ki törvények elveibe ütközik. (Helyeslés hal felöl.) Már pedig, tisztelt ház, a belügyminister ur keze az erdélyi választási törvény kérdésénél nem volt annyira megkötve, még ha saját szempontjából indul is ki, hogy tudniillik az 1848-ki törvény elveit meg akarja tartani. Jelesen
