Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-271
36 271. országos ülés Julius 12. 1874. miatt jogát el ne veszítse: akkor igen egyszerű, sőt szükséges dolog is arról itt most gondoskodni. Erre vonatkozólag van szerencsém a következő módosítást beadni: Ha a 2-ik bekezdésre vonatkozó módositvány el nem fogadtatik, a 5. bekezdésében „belsőség" után „gyümölcsös," „szőlő" után „szőlőalj," „rét" után „kaszáló vagy bármely hasznot nyújtó, vagy adóval megrótt terület" tétessék.* Ajánlom módositványomat elfogadását. {Helyeslés a szélső bal oldal padjairól.) Pap György: Tisztelt ház! Annak előrebocsátásával, hogy Gaál Mihály képviselőtársam módositványára a tisztelt belügyminister urnák adott válaszát, mely szerint a hajdú kerületi városokra, csak azon esetre tétetik intézkedés a 4. §-ban, ha azok megszűnnek rendezett tanácscsal birni : tudomásul veszem. Én mint az átalános szavazat jog egyik követelője és átalában azon párt a melyhez tartozni szerencsém van, miután a tisztelt többség által visszautasitatott az e tekintetben beadott határozati javaslatunk: azon helyzetbe jutottunk, mint ama szerencsétlen, a ki midőn látja, hogy háza ég, annak egyes részeit igyekszik megmenteni. Igy vagyunk mi is, mi igyekszünk a közszabadság, az egyenőség és a testvériség javára annyit a mennyit lehet, illetőleg a mennyit a tisztelt többség szabadságérzete megenged, megmentem. Megvallom tisztolt ház, hogy ezt nem minden remény nélkül teszem, noha ismeretes is előttem a Deákpártnak e tekintetben elfoglalt álláspontja: még is azt gondolom, hogy az országgyűlési nyilvános tárgyalások arra valók, hogy capacitáljuk egymást és reménylem, hogy az igazságnak belátására talán lehet capacitálni a tisztelt többséget is. Ezt tehát nem minden remény nélkül teszem, mert magát a tisztelt túloldal liberális Deák-pártnak nevezi és minthogy a tisztelt bal oldal is elfogadta a tárgyalás alapját képező novellát: múlhatatlanul liberálisnak kell lennie. Ez tartja magáról a tisztelt túloldal és kivánja, hogy ezt tartsa róla az országos közvélemény. Tisztelt ház! Mind a két párt alapjául Magyarországnak magna-chartáját, vagyis az 1848. törvényeket vallja. Ha pedig önök nem lesznek hajlandók concessiokat tenni: akkor engedjenek meg, hogy legjobb akaratom daczára is kétkedjem abban, hogy önök tisztelik az 1848. törvényeket. Áttérek tisztelt ház fölszólalásomnak tulajdonképeni czéljára és teszem ezt képviselői kötelességem és jogom teljes tudatában őszintén és leplezetlenül azon deák közmondásból indulva ki: „Veritas ódium parit non, si fuerit non, nisi mitigavit" kérem tehát a tiszteit ház becses figyelmét önök tisztelt képviselő urak, s ezt már pártkülönbség nélkül mondom, az összes magyar nemzetiségi képviselő uraknak, az erdélyi uniót igen becsesnek tartják és ón ezt nagyon természetesnek találom. Mert Erdély a magyar birodalomnak archimedesi sarkpontja, s megvallom nekem, mint különben román nemzetiségű egyénnek nincs kifogásom ellene; mert ha már a sors ide ezen földre vetett, melyet szeretett hazánknak nevezünk s tartunk, melyen a magyar koszorús költő szerint együtt kell élnünk és halnunk, az az már ezt én igy alkalmazom s azt hiszem, hogy a tisztelt képviselő urak ezt nekem concedálni fogják, ha aként igazítom ki; mert mi rólunk a költő bizony megfeledkezett, A román koszorús költőnk, pedig azt mondja: De nu-aperitu Románul, nuva peria" azaz, ha a feudalimus századai gyötrelmei alatt nem veszett el a román nép : ma a szabadság idejében nem fog elveszni. Én azt hiszem, hogy mind a két koszorús költő, a magyaroké ugy mint a románoké azt mondja, hogy együtt kell élnünk, tehát fogunk is együtt élni. Az unióban, mint mondom, nem látok semmi veszedelmet, kalamitást, csak hogy aztán kérem, hogy az végkövetkezményeiben, eredményeiben végre is hajtatott volna, ez volna az én óhajtásom. Én a legfőbb súlyt az unió becsületes végrehajtására fektetem, s most tisztelt ház vizsgáljuk meg kissé, mikép hajtatott végre az unió. Hogy hosszadalmas ne legyek: akként hajtatott végre Erdélyre nézve, hogy a Bach absohitismus korszaka le fordíttatott magyarra. Megvannak ott az idegen törvények, megvannak a Gewaltmassregelek; megvannak ottan Gensdarmok, a magyar attilába bujtatott finánczok. A különbség csak az, hogy a régi Bach-htiszárokat, a cseheket, morvákat és idegeneket más bennszülöttek, legtöbbnyire magyarok helyettesitik. És különös tisztelt ház, nem felejthetem el, midőn az 1873. költségvetési tárgyalás alkalmával szóba jött a Gensdarmok megszüntetése: egyik erdélyi képviselő azoknak továbbra való föntartását azzal indokolta, hogy ezeknek föntartása mindnyájunk érdekéből kívánatos, mert az erdélyi nép s itt különösen e románokat értette, a vagyon szentségéről nem a legtisztább fogalmakkal bir, tehát szükséges zsandárokkal föntartani, hogy gunyájokkaí a népnek imponáljanak. Elnök: Kérem a képviselő urat tessék magát a tárgyhoz tartani. Pap György: Csak indokolni akarom az én véleményemet. Elnök : Azt hiszem, ily messze menni az indokolásban nem lehet. Pap György: Nagyon rövid leszek. Egyébiránt az az indokoláshoz tartozik. Én tehát azon képviselő urnák állítását kereken tagadom; de ha igy is volna, ha az erdélyi nép csakugyan nem birna a tulajdonjogról helyes fogalmakkal: egészen más áldozat-készséget és más a czélnak megfeddő
