Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-271
271. országos ülés Julius 12. 1874 37 intézkedés fog Erdélyre nézve a nép fölvilágositása és helyes fölfogásának elérésére működni. így például milyen gyümölcsözőleg lehetne a gensdarmok és finánczok föntartására ki dobott száz ezreket a fönebbi czél elérésére a nép nevelésre fordítani. Egyébiránt a románok elleni eme insinuatiot kereken tagadom, és e tekintetben hivatkozom akár a mostani kormányra, akár a volt kir. biztosságra. Tisztelt ház! Huszonhat éve annak, hogy Erdélyben az unió decretáltatott, igértetvén neki föláldozott önállóságaért, az egyenlőség testvériség, és szabadság magasztos jótéteménye, igértetett mind ez azért, hogy egy negyed század, egy ember nyom alatt ne váltassanak be. Igaz tisztelt ház, hogy az 1848. intézményeket oly nagy emlékű államférfiaknak köszönjük, kiknek mind a mai napig nem csak hogy méltó utódaik, de még amaz intézményeknek, csak alkalmas végrehajtói sem akadtak. Az erdélyi uniót Magyarország ezen Irlandját nem elég, hogy idegen törvények és rendszabályok légiója teszi lehetlenné; hanem Erdélyre nézve még külön censust is szükségesnek láttak föíállitani, mert a mint a viszonyok politikusai kijelenték, igy kívánják a viszonyok. Ebből azonban a roszakaratu lóláb nagyon is kilátszik, mert ez annyit tesz, hogy Erdély átalános többségét képező románok megrendszabályozása igy kívánja. És midőn a meglehetősen szabadelvű magyarországi törvényeknek Erdélyre kiterjesztése kívántatik, inditványoztatik : akadnak képviselők, kik nem ugyan nyilvánosan, de ugy négy szem közt azt mondják, hja ez nem lehet, mert ott egészen más viszonyok vannak, ott azok a törvények nem volnának alkalmazhatók. Szegény Erdély! és mit tesznek a te képviselőid ezen ezélba vett további sanyargatással szemben ? azt, hogy nagy része platonicus nyugalommal fogadja az e tekintetben! előterjesztéseket. Erdély népének nevében elvárom az erdélyi tisztelt képviselő uraktól, hogy ezt ne tűrjék s Erdély jogainak védelmére keljenek; mert ellenkező esetben az ember kénytelen elhinni, hogy igaz az a történet, a melyet beszélnek, hogy midőn az erdélyi választók egyik, vagy másik képviselőhez fordulnak: azzal utasíttatnak el, hja nincs semmi összeköttetésök, és hogy ha hallgatnak, csakugyan bebizonyítják, hogy nincs semmi összeköttetésök. Ezek után tisztelt ház, én a Cozma képviselőtársam által beadott módositványt egész terjedelmében elfogadom, elfogadom az ő indokaiból, és azon indokokból, melyeket a tisztelt belügyminister ur fölhozott a partiumnak a 4. § alá behozatala tekintetéből. (Helyeslés bal felől.) Tisztelt ház! Miután a birtok viszonyok és egyátalában a viszonyok ugyanazok ott, mint itt, ha tehát nem más, mint a mit előbb említettem, hogy a viszonyok nem engedik : akkor nincs miért külön censust fölhozni, én a haza jól fölfogott érdekében kérem a többséget méltóztassék ezen módositványt elfogadni. Öaök a szeretett haza iránt fiaihoz méltó kötelességet fognak ez által teljesíteni, önök ha elfogadják, oly tényt fognak ez által cselekedni, mely minden eddig decretált uniónál uniőbb leend ; ellenben ha elvetik: akkor agitáljon valaki ha tud jobban az unió ellen. Kemény Gábor báró ur azt mondotta, hogy nem nehéz Erdélyben választó joggal bírni. Nagyon kérem a tisztelt képviselő urat a ki ugy látszik érdekeltséggel viseltetik Erdély iránt: magyarázza meg nekem, hogy ugyan mi volt oka annak, hogy Erdélyben 1848-ban föntartották az úgynevezett száz füst utáni közvetett választók küldését? Önnek Bonts Döme e tekintetbeni indítványa nagyon megmagyarázza, és én hogy önt a fáradtságtól megmentsen, megmondom, hogy miért? azért, mert különben az erdélyi censussal az egyenlőség testvériség és szabadság, — melyet önök oly nagyon hangoztatnak — gyalázatára egész szolgabírói járások, egész községek nem adtak volna egy választót és igy akarták azon segítséggel pótolni. Nem tehetem, hogy Bonts Döme képviselőtársam indítványára is ne reflectáljak, csak annyit, hogy egy nép nevében kérni sem önhöz, sem azon néphez, melynek nevében kér: nem illik. Egy nép nevében jogokat nem könyörögni, nem alamizsna hulladékért esedezni: hanem egy nép nevében jogokat követelni kell. Nem akarom egyébiránt önnek jó szándékát kétségbe vonni, midőn az erdélyi politikai helotákon, misera plebsen akart segíteni, sorsán könnyíteni; ez azonban nem méltó azon néphez, melynek nevében és érdekében teszi. Még a belügyminister úrhoz is volna egy pár szavam, ezt azonban megvallom minden remény nélkül intézem hozzá; mert hiszen a belügyminister ur mint a „Hon" Julius 7-ik esti lapja említi, midőn leírja a vita bezárását, azt mondja, hogy „Szapáry mint mindig legerősebb volt a nemzetiségekkei szemben." Már megengedjen a tisztelt belügyminister ur, miután mi és mindenki tudja Magyarországon, hogy milyen gyöngék a nemzetiségek a magyar államban: én nem tartom semmi virtusnak ily gyöngékkel szemben oly erősnek lenni. (Fölkiáltások jobb felől: Oh\ Oh\) Koczkáztatom azonban mégis a tisztelt minister úrhoz azon kérést, tegye magáévá Cozma Partén képviselő társam módositványát és ámbár nem vagyok hozzá szokva, a minister ur ezen dementijét mégis elfogadom a és akkor igazán erős lesz a minister ur nemzetiségekkel és a praetendált izgatókkal szemben. Nem hallgathatom el Debreczen városa érdemes képviselőjének az általam is tisztelt Tisza Kálmán képviselő urnák minapi beszédében fölhozottakat, bár
