Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-284
284. országos ülés Julius 26. 1874. 395 választmányoknak belső ügykezelési nyelve a magyar. Nem tagadom, hogy nem tudom mily értelmet adjak ezen kifejezésnek. A 88-ik §-ban a minister ur határozottan kijelöli azon ügyeket, melyekről ő szükségesnek véli, hogy magyar nyelven intéztessenek el. Kimondja, hogy ugy az átalános jegyzőkönyv, mint a szavazatszedő küldöttség jegyzőkönyve, valamint a szavazati rovatos ivek az állam hivatalos nyelvén szerkesztendők. Ha az elfogadtatik, ugyan mit érthetni a központi bizottságok belső ügykezelésének nyelve alatt? Nem érthetni mást, mint azt, hogy a bizottsági tagoknak anyanyelvökön sem szabad beszélniük. (Ellenmondás.) Azt hiszem, az elfogultság nem mehet annyira, hogy a nem magyar ajkú nemzetiségű honpolgárokat még anyanyelvüktől is elzárni akarják. Elismerem az államnyelv jogosultságát is minden alkalommal, kész leszek azok mellé sorakozni, kik az állam eszméjéből kiindulva, e téren a magyar nyelv jogosultságát védik; de a mint ezt elismerem: ép oly nagy hibának tartom, ha ezen elv alkalmazásában a tulságig megyünk. Az az alkalmazás pedig, mely e törvényjavaslatba behozatott, olyan, melyet méltán túlságosnak kell nevezni, olyan túlságosnak, mely kétségtelenül alkalmas arra, hogy a már úgyis fölizgatott kedélyek napról-napra még inkább fölingerüljenek. Én Máday Sándor képviselő úrral szemben azt állitom, hogy Magyarország nem állhat fön, ha mi azt taríjuk, hogy csak a magyar faj tartson együtt, és meg lesz a haza mentve. Arra, hogy a haza fönmaradjon: szükséges minden honpolgár haza-szeretete, és én ezekből indulok Id, pártolom Irányi Dániel tisztelt képviselő ur mddositványát és ha az nem fogadtatnék el, azon esetre bátor vagyok egy módositványt benyújtani. (Halljuk!) Mihályi Péter jegyző ^Olvassa Wächter Frigyes módositványá t.) Indítványozom, hogy a központi bizottság által ajánlott 23. §. a következő szerkezetben fogadtassák el: A 23. §. a központi választmányok belső ügykezelési nyelvét illetőleg az 1868. évi XLIV. törvényczikk szabályai irányadók. (Helyeslés.) Pulszky Ágost: Tisztelt ház! Én nem kívánok ezen §-nál egyátalában az 1868-iki törvény bővebb latolgatásába, bővebb elemezésébe bocsátkozni; mert azt hiszem, hogy ezen §-nál az tökéletesen fölösleges, és csupán félreértése ugy ezen §-nak, mint az 1868-iki törvénynek idézhette elő azon kissé izgatottabb hangot, mely e §. tárgyalásánál itt e házban mutatkozik. Én azt hiszem, tisztelt ház, hogy e §. tökéletes öszhangban van az 1868-iki törvény szabványaival egyrészt, másrészt pedig megóvja mindazon tekinteteket, melyekkel az állam egységét képező államnyelv iránt tartozunk, valamint azokat, melyekkel a jogos követelések irányában tartozunk. Mi volt az 1868. évi XLIV. törvényczikk alapgondolata ? Az, hogy mindenütt, a hol az állam nevében történik valami, minden olyan eljárásnál, mely átalános állami fünctiora vonatkozik: mindenütt ez állam hivatalos nyelve használtassék ; másrészről pedig, hogy mindenütt, hol az egyes egyének polgárok jogairól van szó, hol egyesek jogainak biztosítása képezi a fő tekintet, minden polgár jogainak védelmére saját nyelvén szabadon fölszólalhasson; s azért ott a legnagyobb szabadság adatott meg a nemzeti nyelv használhatására nézve; igy a törvényhatósági gyűlésekben minden polgárnak jogában áll azon nemzetiség nyelvén szólni, a melyhez tartozik. itt azonban e §-nál, azt hiszem, kétségen fölül áll, hogy egy átalános állami functio teljesitéséről van szó.' Nem kerületi képviselőt választunk, nem egy kerület választ magának képviselőt; hanem egy kerület választ képviselőt az egész országnak, és a központi választmány, mint az összes államszerve, gondoskodik az összes ország képviseletében helyt foglaló országos képviselőnek választásáról. Itt tehát egyenesen és közvetlenül állami functioról van szó, és azt hiszem, semminemű sérelem, semminemű nemzeti csorbítás abban nem foglaltatik, ha ily functio ellátásánál az állam hivatalos nyelvét okvetlenül megkívánjuk. És pedig mire kívánjuk meg ? Arra, hogy a központi választmányok belső ügykezelési nyelve legyen az állam hivatalos nyelve. Nem azt kívánjuk tehát, hogy azon beadványok, melyeket egyesek a központi választmányhoz intézhetnek, például reclamatiok és panaszok kizárólag az állam hivatalos nyelvén nyujttassanak be; hanem azt, hogy a központi választmánynak minden functioja az állam hivatalos nyelvén vezettessék, ez nagy különbség. Az egyes felekre nézve ebből semminemű sérelem nem következik; hanem csak az, hogy nyilvános összállami functiok elvégzésénél, az állam hivatalos nyelve használandó, hogy itt az összes eljárás azon elv szeumieltartásával végeztessék, mely az eljárás alapjául és indokául szolgál. Ezen tekintetnél fogva azt hiszem, ugy ezen §., mint azok, melyek a törvényjavaslat két többi részében ez ügyre vonatkozólag föihozatnak, tökéletesen öszhangzásban vannak szerkesztve az 1868: XLIV. törvényczikk határozmányával, és azért szavazatommal elfogadásukhoz járulok. Kapp Gusztáv: Tisztelt ház! Én ezen §-ban nem láthatok egyebet, mint uj jogszoritást és ezen intézkedésnek czélja és gyakorlati eredménye nem lesz és nem lehet más, mint a nem-magyarajku polgároknak alkotmányos jogai élvezetére nézve uj korlátokat szabni, és eléjök uj akadályokat gördíteni. 50*
