Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-284
284. országes ülés Julius 26. 18"4. 393* A mit Teíeszky tisztelt képviselő ur emiitett, hogy tudniillik lehet 3 ellenében 95, megmondtam már, hogy ott senki sem fog választani az 5 közül; mert a 95 ezt igen könnyen meghiúsíthatja az által, hogy 2 lisztára szavaz. És igy az 5 ember senkit sem fog választani. Elnök: Minthogy a 20. §. első bekezdéséhez volt a különvélemény beadva: méltóztassanak azok, a kik az első bekezdést a központi bizottság véleménye szerint elfogadják, fölállani. (Megtörténik.) Elfogadtatik. A 2. és 3. bekezdésre nincs különvélemény beadva, és e szerint azt elfogadottnak jelenteni. Beöthy Algernon jegyző (olvassa a 21-ik §-L) Szontagh Pál : Az eskü formát kihagyatni indítványozom, nehogy alkalom nyújtassák annyi állampolgárnak a hamis esküre. (Derültség.) Elnök : Méltóztatik elfogadni a 21. §-t? [Elfogadjuk!) Beöthy Algernon jegyző (olvassa a 22. §-t, mely észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvassa a 23. §-t.) * Irányi Dániel: í Én & 23. §-t kihagyatni indítványozom; mert vagy megegyez az a nemzeti egyenjogúságról szóló törvénynyel, és akkor fölösleges ; vagy ellenkezik azzal, és ez esetben épen azért törlendő. Véleményem szerint ezen §. ellenkezik az 1868 : XLIV. tör vény czikkel. Ezen törvényczikk 2. §-a ugyanis igy szól: A törvényhatóságok jegyzőkönyvei az állam hivatalos nyelvén vitetnek; de vitethetnek e mellett mindazon nyelven is, a melyet a törvényhatóságot képviselő testület vagy bizottmány tagjainak legalább egyötöd része jegyzőkönyvi nyelvül óhajt. A különböző eltérések eseteiben a magyar szöveg a szabályozó. A 3. §. pedig igy szól: Törvényhatósági gyűlésekben mindaz, a ki ott szólás-jogával bir, akár magyarul szólhat, akár saját anyanyelvén, ha az nem a magyar A 4-dik §. szerint pedig a törvényhatóságok az államkormányhoz intézett irataikban az állam hivatalos nyelvét használják, de használhatják e mellett még azon nyelvek bármelyikét is, melyet a jegyzőkönyvben használnak. A mit a törvény a törvényhatóságoknak, a törvényhatósági gyűléseknek megadott, azt, ugy gondolom, mindenesetre a törvényhatósági bizottságokra is kell alkalmaznunk ; mert a törvény bizonyosan nem akart nagyobb jogot adni a nemzetiségeknek a nagyobb fontossággal biró gyűlésekben, mint a mennyit biztosítani kivánt nekik a kisebb fontoságu testületekben. Ha valaki azt az ellenvetést tenné, hogy ezen bizottságok egyúttal mint törvényszékek lesznek hiKÉPV. H. NAPLÓ I85. XII. KÖTET. vatba működni, miután a fölszóíalások fölött ők, másodfokon pedig a curia fog ítélni, ezen esetről is gondoskodott ugyanazon 1868-iki törvény, jelesen annak 12. §-áhan, a mely ekként hangzik: A föllebezett pörökben, ha azok nem magyar nyelvben folytattattak, vagy nem magyar okmányokkal vannak ellátva, a föllebbviteli bíróság mind a port, mind az okmányokat, a mennyiben szükséges: magyarra fordíttatja azon hiteles fordítók által stb. Igy áll a dolog, tisztelt ház, törvényes szempontból tekintve. Lehet, hogy találkoznak, a kik az 1868: XLIV. törvényt hibásnak tartják; én részemről a népnevelésről alkotott törvényczikkel együtt a 1868. törvényhozás legszerencsésebb, legbölcsebb alkotásának tekintem; mert ámbár én is azok közé számítom magam, a kik sajnosán látják azt, hogy nem egy nyelvű ország Magyarország; de számolok a tényekkel, és mint törvényhozó ezen tényekhez alkalmazkodom, a miért is lehetetlen nem bölcsnek, nem helyesnek jelentenem ki az 1868-iki törvényhozásnak ezen alkotását. De tartsák bár hibásnak némelyek; az lehetetlen uraim, hogy a mit egyik kézzel adtunk, azt a másik kézzel elvegyük; az lehetetlen, hogy a mit egyszer nagyban odanyújtottunk, azt aprónként, cseppenként idővel elvenni akarjuk. Ez ellenkezik a magyar loyalitással, de ellenkezik egyúttal az állameszélylyel is. Mert ha a nemmagyar nemzetiségek azt fogják tapasztalni, hogy azon törvény, melyet ők a magok nemzetiségének biztosítására, legalább is hosszú időre megalkotva lenni hisznek, időről-időre aprónként megcsonkittatik: akkor a többi fönmaradó részét a törvények sem fogják biztosítva hinni, és a bizalmatlanság, mely, fájdalom, máris gyökeret vert, még inkább ki fog terjedni. Tisztelt ház! Senki sem óhajtja inkább, mint én, a magyar nemzetiségnek terjedését és biztosítását ; azért óhajtom, hogy a törvényhozás is a maga hatáskörében kövessen el mindent okszerűen, a mi ezen czél elérésére vezet. De másrészt óhajtom azt is, hogy kerüljünk gondosan mindent, a mi a nem-magyar-ajku nemzetiségeket ellenünk ingerelni képes. A jövő bizonytalan, a jövőt fátyol borítja; de bármily sűrű is legyen ez, uraim, s bármily gyönge legyen is szemünk, azt mindamellett észrevehetjük, hogy föllegek tornyosulnak mögötte. Azért cselekedjünk ugy, hogy midőn a vihar kitör, hogy midőn a veszély ideje előáll: e hazának minden gyermeke egy zászló köré csoportosuljon. Ennélfogva én tisztelt ház, a jelen szakasz kihagyását indítványozom Mihályi Péter jegy««: (újra fölolvassa Irányi módositványát.) 50
