Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-284
382 2#4 országos ülés Julius 2G. 1874. tott: nem fogadhatom el; mert ez uj és mondhatom, igen messze terjedő eszme, a mely sem az incompatibilitási törvény tárgyalásokon, sem az osztályokban, sem e házban még föl nem hozatott, és azért annak megvitatását, komoly megfontolását nagyon szükségesnek tartom. De bocsánatot kérek, én azt is kimondom, hogy azon módositvány bizonyos tekintetben a magyar jog-fogalmakkal is ellenkezik. Én megvallom, hogy azon tisztviselő, ki, daczára annak, hogy tisztviselő, és ezt önök ellenében mondom, — mindamellett a maga hatáskörében akkora bizalmat tudott, fölgerjesztem, hogy képviselővé választatott, az ilyennek megválasztatását sokkal inkább a közbizalom kifolyásának tartom, mint azon emberek megválasztását, kik üres szavakkal bebarangolják az országot kerületről-kerületre, mig végre olyan vidéken, hol nem ismerik őket, megválasztatnak. Bocsánatot kérek, a a magyar közpélda-beszéd (Szónok a zaj miatt nem hallható.) ,együtt lakva ismerni meg egymást", mély jelentőségű és ennek én a politikában is jelentőségét tulajdonitok, és akkor, mikor oly vidéken oly emberek, a kiknek azon vidéken soha hiröket sem hallották, a kikről azt sem tudják, hogy mik voltak azelőtt, és mik lesznek ezután, puszta üres frázisokkal sikerül a népet pillanatnyi hizelgés által a magok részére megnyerni, hogy az ilyenek szabadon választhatók legyenek : ez a helyes jogi fogalmakkal kevésbé egyeztethető össze, mint az. hogy azon választott tisztviselő, kit a közbizalom sokkal jobban megrostált, midőn tisztviselői állásra emelte, hogy az a maga területén, ott, hol ősei is laktak, és ő és unokái is lakni fognak, képviselőnek megválasztathassék. Tisza Kálmán igen tisztelt képviselő ur azt állította, hogy ő a helyes jogi fogalmakkal összeegyeztethetőnek nem tartja, hogy valamely büntetés örökre tartson. Én azt hiszem, hogy e fölött még lehetne vitatkozni ; de én csak annyit akarok megjegyezni erre, hogy önök azon bűntetteseket, kik büntetésöket kiadottak saját hatáskörük területén megválaszthatóknak tekintik, és igy a rabló is saját hatáskörének területén megválasztható volna; hanem az alispán, szolgabíró, kit a közbizalom állított helyére: az nem volna megválasztható. Bocsánatot kérek, én itt a jogi fogalmaknak megfelelő magyarázatát, melyet szükségesnek tartanék, nem látom. Azt mondta Tisza Kálmán igen tisztelt képviselő ur, hogy semmi sem szül nagyobb elkeseredést, mint ha a főispán, alispán és a többi tisztviselő saját hivatalos hatáskörében választatja meg magát. Lehet, megengedem, hogy azon pártoknál, melyek a főispán vagy alispánnak nem pártfelei, elkeseredést szül; de higyje meg nekem az igen tisztelt képviselő; ur, hogy azon pártra nézve, mely a maga kerületében ismert egyéneket akar megválasztani : még sokkal elkeserítőbb, hogy ha valamely ismeretlen , ha valamely úgyszólván hazátlannak tekinthető egyén tolja föl magát képviselő jelöltnek. Én részemről nem tapasztaltam, hogy ama fölött nagyobb elkeseredés támadt volna. Még csak egy szót kívánok különösen Horn tisztelt képviselő ur indítványára vonattozólag megjegyezni. Azon érveire, melyeket a különvéleményre nézve fölhozni méltóztatott, megjegyzem, hogyha mi következetesek akarunk lenni azon fölfogáshoz, melynek az ineompatibilitási törvény tárgyalása alkalmával igen sok irányban adtunk kifejezést: akkor, ha talán nem is azon alakban, mint a különvélemény előadja, hanem a központhoz visszautasitva, hogy következetesen szövegezze magát a különvélemény alapelvét: el kell fogadnunk. Különben Horn tisztelt képviselő ur ellen még megjegyzem, hogy ha az. ki elkövette, hogy igazgatótanácsos lett, képviselő nem lehet: akkor a közönséges bűntetteknek elkövetői compatibiliseknek tekintetnek , ebben én praocis jogfogalmat nem látok. Az az ellenvetés, hogy büntető codexbe való, részben áll. De az 1848-iki törvény a nélkül, hogy büntető codexünk lett volna, már elősorolta e bűntetteket, s én részemről s az egész ország nagyon helyesnek találta, hogy az ott fölsoroltatott. Ajánlom különvéleményem elfogadását. Szapáry Gyula gróf belügy milllsíer: Tisztelt ház! Mindazon többi módosítvanyokra, melyek e §-hoz beadattak reflectalni nem kívánok, mert elfogadom azt ezekre nézve, mi a szöveg mellett, s e módositványok ellenében elmondatott; csupán a legutoljára beadott, először Horn képviselő ur által jelzett s később Tisza Kálmán által formulázott módositványra- akarok kiterjeszkedni, s e tekintetben kénytelen vagyok kijelenteni, hogy azt nem fogadom el. Nem azért, mintha nem hagynám magamat capacitálni; hanem mert a tett módositvány, annak indokolása és szövegezése által capacitáltnak nem érzem magam. En e módositványt sokkal nagyobb horderejűnek tartom, hogy sem igy mellékesen el lehessen dönteni; mert fölfogásom szerint nyílt és határozott ellentétben áll az több a törvényhozás által alkotott törvényekkel. Nyilt ellentétben áll a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvénynyel, valamint az incompatibilitási törvénynyel. Amazok szerint szabadságában áll a választóknak oly egyént is választani, ki ezen cathegoriába esik s csak a választás után áll kötelességében az illetőnek egyik vagy másik állomásról lemondani. Különösen a beterjesztett szövegben egyátalan nem fogadható el e módositvány; mert nem csak a minisíerek és államtitkárokról van itt szó, kikre
