Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-284

28 i. országos ü tátong: áthidalhatlan, s oda sem hídon sem Csornákon átmenni nem lehet; meg fog győződni mindenki, hogy ha Magyarországon más politikát fogunk inaugurálni, nem természetellenes szövetkezésben, nem mesalliance-ban kell keresni az erőt; hanem keresni kell önmagunkban, a magyar nép hitében és lelkesedésében, és ez igenis porba fogja dönteni az önök politikáját. (Helyeslés bal felöl.) Pulszky Ferencz: Igen röviden fogok szólani. A capacitatioról lévén szó, e tekintetben tényeket hozok föl. Hét esztendő óta a Deák-párt nem egyszer engedett az ellenzék argumentumainak, és nem egyszer történt, hogy capacitáltatván, engedtünk. De oly esetet nem ismerek, hogy a bal •oldal engedett volna nekünk. Le hagyta magát szavaztatni; de nem állott el nézetétől. (Derültség.) Ez constatált tény, és ezért nem lehet épen mi reánk fogni, hogy nem vagyunk capacitálhatók. (Derültség jobb felöl.) Az igaz, hogy a tisztelt ellenzék, mint minden ellenzék a világon, meg van győződve arról, hogy ő csalhatatlan. (Fölkiáltások bal felől: A dologra!) Én csak azt állítom, hogy az ellenzék meg van győződve arról, hogy igaz, a mit mond; ezzel tulajdonképen megdicsérem őt. De épen azért nem enged és azt mondja, hogy nem ér semmit, bármily argumentumot hozzunk is föl. Én azt hiszem, hogy itt az érv dönti el a dolgot; nem pedig a mi akaratunk. Vannak érvek, melyek hatnak reánk ; vannak ismét érvek, melyek nem hatnak. Beám például Tisza Kálmán képviselő ur argumentuma hatott, és én elfogadom módositványát. Meglehet, hogy másokra nem hatott, és ők nem fogadják el. De azt, hogy capacitálhatók nem vagyunk: azt nem ismerhetem el. Különben minden ellenzéknek szokása az, hogy gyanúsít, Ha nem szólunk: akkor azt mondják, hogy mamelukok vagyunk; ha szólunk: azt mondják, hogy támadólag lépünk föl. Pedig bennünket csak a védelem illetne. Mihelyt pedig erősebben védelmezzük magunkat: azt mindjárt provocationak mondják. Mi azonban az egyik oldalról nem provocatio, miért legyen az provocatio a másik oldalra nézve ? Legyenek igazságosak e részben és ráérjenek önök ugy, mint mi mérünk. Mi pedig mérjük önöket ugy, a mint magunkat mérjük. Tessék meggyőződve lenni, hogy a mit teszünk: azt meggyőződésünk szerint teszszük, és teszszük a haza érdekében. Az előttem szólott képviselő ur beszéde is meglehetősen kihivó volt; de halotti beszéd volt. Megmondta a képviselő ur, hogy e törvény tárgyalása alkalmával többé szólni nem kivan. De mortuis, tehát nihil nisi bene. Nem bánom, eltűrjük hát azt is. Lehetne ugyan sokat felelni rá, de annyira köszönettel tartozunk a képviselő urnák azon szívességéért, hogy ezentúl nem fog bennünket untatni, és Julius 26. 1874. 381 hogy mellőzöm a provocatiot és hallgatok. Tisza Kálmán képviselő ur indítványát pedig elfogadom. (Helyeslés jobb felöl.) Hedry Ernö: Böviden akarom indokolni, hogy miért nem fogadom el azon pótlást, melyet Tisza Kálmán képviselő ur indítványozott, hogy tudniillik: „kinevezett hivatalnok vagy tisztviselő azon kerületben, a melyre hatásköre kiterjed, ha csak három hónappal előbb le nem mondott: meg nem választható." Én ezt ily alakban nem fogadhatom el; mert ez egészen ellenkeznék a már meghozott incompatibilitási törvényjavaslattal, a mely megadja a jogot a ministeri vagy osztálytanácsosnak is, hogy megválasztható és csak később joga, illetőleg kötelessége az egyik vagy másik állás között választani. A minister hatásköre például minden kerületre kiterjed, s igy ezen módosítás szerint ő sem volna megválasztható; az ineoinpatibilitási törvény szerint pedig megválasztható. Én tehát a módositvány szerkezetét nem, de az eszmét igenis elfogadom, és azért a legczélszerübbnek tartanám, hogy ha az indítványozott pótlás a központi bizottsághoz utasíttatnék újbóli szövegezés végett. Elnök: Tisztelt ház! A 13-ik szakaszhoz senki többé fölírva nem lévén, e szakasz fölötti vitát berekesztettnek jelentem ki. A különvélemény előadója kíván még szólani. Eötvös Károly: a különvélemény elo&fiéj& S Ha, mint a különvélemény előadójának, nem volna is jogom a szóhoz, mégis személyes kérdésben kötelességemnek tartanám fölszólalni. Különösen Helfy képviselőtársam azon gyanúsítására, vagy azon határozottan valótlan állítása ellenében, a mely szerint a jobb oldal szónokai az ellenzéket különösen azzal rágalmazták, hogy az ellenzék adót nem fizet és az adófizetés ellen izgat. Bocsánatot kérek, a jobb oldal szónokai önöket ezzel nem vádolták. Sőt én fölszólalásom alkalmával különösen kijelentettem, hogy ha Helfy képviselőtársam állítaná is, hogy az ellenzéki választók volnának azok, a kik nem szeretik adójokat fizetni: még akkor sem hinném el, mert ezt sem a jobb, sem a bal oldal dolgának nem tartom, sem az adófizetést párterénynek nem tekintem. De kijelentem, hogy én nem is emlékszem arra, hogy a jobb oldal részéről ezzel önöket valaki akként vádolta volna, hogy az az ingerültség okául szolgálhatott volna. (Zaj. FölkiáliásoJc: Szavazzunk\ Ez nem személyes kérdési) Én, tisztelt ház, azon indítványt, melyet Horn tisztelt képviselőtársain, sem azon indítványt, melyet Tisza Kálmán tisztelt képviselőtársam beadott, mely szerint a hivatalnokok vagy tisztviselők azon kerületben, melyre hatáskörük kiterjed, képviselőknek nem választhatók, azon alakban, a ntin^beada-