Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-283

283. országos ülés Julius 25. 1874. 351 az van, hogy kik választói joguk elvesztésére ítéltettek, a jogérvényes ítéletben megszabott időtartam alatt nem gyakorolhatják választói jogukat; mert ha a hatodik fejezetet elfogadjuk, akkor itt ezt nem szükséges kimondanunk; ha pedig el nem fogadjuk, akkor ennek itt ugy sincs helye. (Helyeslés bal felől.) A negyedik pontban a csődről van szó. Az ügyvédi rendtartás tárgyalása alkalmával bátor voltam egy külön indítványt tenni oly szellemben, melyet akkor a többség leszavazott. Nem ujitom most meg azon indiványomat, sem akkori érveimet nem hozom föl újra ; csak bátor leszek egy ujat fölhozni. Az mondatott akkor, hogy a ki megbukott, habár a legártatlanabban csőd alá került is: az többé nem sui juris homo, hanem annak olyan polgári helyzete, mintha törvényen kivül volna, mintha tébolydába, vagy gondnokság alá volna helyezve. Nem volt jogom akkor erre reflectálni; de most bátor leszek egy pár megjegyzést tenni. Hivatkozom olyas valamire, a mi most még nem törvény ugyan, tudniillik az uj csődtörvényre, de a melyet, a mennyire eddig időm és módom volt vele megismerkedni, oly műnek tartok, hogy ezt a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, s a mely megegyezik az én fölfogásommal. Ennek első és negyedik szakasza is mellettem szól; de hogy hosszas ne legyek, csak a hatodik §-ra hivatkozom, mely igy szól: „ Mit a közadós a csőd tartama alatt munkássága által szerez: a fölött ötét szabad rendelkezési jog illeti." Az első §-hoz adott magyarázat ezt mondja: „A közadós csak ezen vagyona — tudniillik már meglevő vagyona tekintetében veszti és vesztheti el rendelkezési jogát; de nem vesztheti el, sem cselekvési, sem jogképességét átalában, melynél fogva a csőd tartama alatt is érvényesen szerződhetik..." sat. Továbbá a magyarázatban ez is foglaltatik: „A közadós, miként ez már a 4-ik és 6-ik §. indokolásában kifejtetett, a csődnyitás után is megtartja cselekvési és szerzési képességét, s mert ezek alapján jogügyleteket is érvényesen köthet." Ezek szerint tehát, tisztelt ház, nem egyedül állottam ezen fölfogással, és erre támaszkodva most is azt állítottam, hogy többet kimondani nincs helyén, mint azt, hogy a ki azon vagyonára esett csőd alá, mely épen a qualificatiot adta meg neki: megszűnik választó lenni; de akkor nincs helyén azt mondani: „mig a csőd tart," mert ha nem marad vagyona : azután nem lesz választó. Venio nunc ad fortissimum virum (Halljukl) a,z ötödik pontra. Tegnapelőtt az általam is igen tisztelt pénzügyminister ur e teremben nyilatkozatot lett e pontra nézve, a mely három részre osztható. Ennek kettejét köszönettel fogadtam, egyiket fájlaltam. Azt mondta a tisztelt pénzügyminister ur, hogy ha ezen pont, mint adóbehajtási eszköz czéloztatik a törvénybe iktattatni: akkor ő azt nem helyeselheti. Másodszor, azt monda, hogy ha már most többi ministertársai el is ejtenék: ő, mint a pénzügyi tárcza képviselője kötelességének tartaná azt föntartani. Ezen két nyilatkozatot köszönettel fogadom, mert az előbbi annyit tesz, hogy ő adóbehajtási intézkedést a választó-törvényben sem helyesnek, sem illőnek nem tart; ez pedig a mi fölfogásunk is. Az utóbbi pedig annyit tesz, hogy nem elveinél, nem alkotmányos nézeténél fogva, de egyedül pénzügyministeri állásától kifolyó kötelességénél ragaszkodik hozzá. Fájdalommal vettem azonban azt, hogy ő is egyenesen magáévá tette azon már igenis sokat emlegetett tant a politikai kötelezettség teljesítésének és a jog gyakorlatának összefüggéséről; nem azért, mert ellenünk nyilatkozott; de azért, mert nyilatkozatában föl nem emelkedett azon államférfiúi magaslatra, melyen hogy gondolatában és elveiben ott áll, kétségbevonni nincs jogom, mely szerint a választói jog nem csupán ajándék, melyet az állam ad, nem áruezikk, mely az adó lefizetéséhez köttethetik, sőt nem is csupa jog, hanem egyszersmind kötelesség is. E kötelesség teljesítése nélkül ministereink sem ülhetnének itt a bársony székekben, sem mi nem tanácskozhatnánk e teremben, és átalában az alkotmányos élet lehetetlenné válnék. E tant igazolhatják és mellőzhetik azok, kik egy autokrata fejedelem kegyétől ajándékozott, octroyált alkotmányt, vagy ujabb időben csinált alkotmányt néhány év óta élveznek; de a magyar nép, melynek ősileg fejlődött alkotmánya van, nem ignorálhatja ezt. Ha hiszik, hogy parlamenti mindenhatóságuknál fogva eltilthatják a polgárokat ezen jog gyakorlatától és ezen kötelességteljesitéstől, szavazzák meg az ötödik pontot; mi azt hiszszük, hogy ezt tennünk nem szabad és mi kötelességérzetből nem szavazzuk meg. (Élénk helyeslés jobb felől.) Paczolay János: Tisztelt ház! (Halljuk!) Bocsánatot kérek, hogy noha már a tanácskozások jó előrehaladtak, én is bátor vagyok rövid előadásommal a tisztelt házat untatni. De azok után, a mik tegnap fölhozattak, lehetetlen, hogy én is véleményemet el ne mondjam. Megtámadtatott a 12. §. 1, és 2. pontja. A mi az elsőt illeti, ha a tisztelt megtámadó képviselő urak megnézik az 1848. évi V. törvényezikk 2. §-át, ebből tökéletesen meg fogják látni, hogy az 1848. törvényhozás azokat, kik az ott fönemlitett bűntények miatt fenyíték alatt állanak : egyenesen nem választóknak jelentette ki. így tehát akkor,