Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-283

S52 283. országos ülés Julius 25. 1874. midőn a jelenlegi törvényjavaslat azt mondja, hogy ezen bűntényeket elkövetők a büntetés időtartama alatt nem szavazhatnak, illetőleg a választók névjegyzékébe föl nem vétetnek : e tekintetben egy szóval sem mondott többet, mint a mit az 1848. törvényhozás mondott. Mert az 1848. törvény világosan azt mondja, hogy ezeken kivül az ország többi lakosai választók, ha tudniillik az alább következő qualificatiot birják. A kik tehát e bűntények miatt fenyíték alatt állanak, az 1848. törvény értelmében sem választók, és ennélfogva a választók jegyzékébe föl sem vétethetnek. De, tisztelt ház, igen furcsa állapot is lenne az, ha ily emberek, kiket a törvény a választók köréből kitöröl, a választók jegyzékébe mégis fölvétethetnének; mert a választók jegyzékét ugy kell elkésziteni, hogy ahoz szó se férjen: vajon az illető választó-e vagy nem? Tehát azokat, kiket a törvény a választási jogtól megfosztott, semmi esetre sem lehet a választási jegyzékbe foglalni, és ennélfogva, ugy hiszem, hogy mindazon okoskodások, melyek e tekintetben fölhozattak, mint az eddigi törvényekkel meg nem egyezők, alaptalanok; alaptalanok még annyiban is, a mennyiben a központi bizottságot azzal vádolják, hogy a jelenlegi törvényjavaslat a büntetés tartamára nézve szigorúbban járt volna el, mint az 1848-iki törvényhozás. Az már most a kérdés: vajon a sajtótörvénynek idézett §§-ai mindannyian beleiktattassanak-e a törvénybe vagy ne? Én azt hiszem, hogy azok, kik az illetékes biró által rendes törvényes utón elitéltettek, bármely bűntényben vagy vétségben : azon idő alatt, mig büntetést kénytelenek szenvedni, választóknak nem tekinthetők, és a ház méltóságával sem látom megegyeztethetőnek, hogy, mint már egyszer történt, valaki börtönéből foglaljon helyet e házban. Ennélfogva helyesnek tartom, hogy a törvény határozottan praecisirozza, hogy melyik esetben nem lehet valaki választó, és melyik esetben nem lehet a képviselőház tagja. Ezek után, tisztelt ház, átmenve a múlt ülések alkalmával mondottakra, lehetetlen, hogy Huszár Imre képviselőtársamnak a politikai moralitásra vonatkozólag tett előadásokra egynémely észrevételt ne tegyek. (Halljuk!) Én ugy tudom, tisztelt ház, hogy a múlt választások alatt Nógrádmegyének jelesebb birtokosai és tekintélyesebb tagjai tanácskozván, abban egyeztek meg, hogy a megye viszonyaival ós körülményeivel, és a nép moralitása föntartásával leginkább megegyez az, ha ők magok közt coalitiot csinálnak, a melynek eredménye az, hogy Nógrádmegyének négy választó-kerületében négy jobb oldali, két választó-kerületében pedig két bal oldali jelölt fog fölállittatni. Hogy ebben a coalitioban semmi olyas nem történt, a minélfogva valaki politikai moralitását elvesztette vagy eljátszotta volna: ezen, azt hiszem, a legkevésbé sem lehet kételkedni; főleg akkor, midőn a tisztelt ház több tagjai már ebben a házban is értekeztek és tanácskoztak a pártok coalitioja iránt. (Helyeslés jobb felől.) Ha ez nem foglal magában inmoralitást, szeretném tudni: mért foglal magában inmoralitást a Nógrádmegye értelmesebb és jelesebb fiai által véghezvitt coalitio. Hiszen a választóknak szabadságukban állt abban megegyezni, a négy jobb oldali, és illetőleg két bal oldali jelöltet megválasztani; vagy pedig másra szavazni. Ha megnyugodnak a választók a coalitioban : akkor az létesül ; ha pedig nem nyugodnak meg, a coalitio létrejöhet, mert a választókat szabad választási joguktól senki sem foszthatja meg. Hogy pedig abból titkot csináltak volna, azt sem látom, mert a coalitio jóval a választás előtt történvén, a választók e coalitioról tudomással bírva, abban megnyugodtak, és meggyőződésök szerint választottak. Én tehát, tisztelt ház, nem látok indokot arra, hogy akár Pulszky Ágost képviselőtársam, akár a többi nógrádmegyei képviselő urak politikai moralitásukat eljátszották volna. Ugyan kérem vessen számot magával tisztelt képviselő ur, azon kérdésre nézve: vajon homályt vet-e az emberre az, ha valamely coalitiot létesít; hiszen épen a tisztelt képviselő ur hányszor csinált coalitiot, és mégis bátorkodik egy tisztelt képviselő urnák a politikai moralitásról leczkét tartani. (Derültség jobb felől) Én, tisztelt ház, nem tartom ildomosnak e házban valakinek akár polgári, akár politikai morálját megtámadni; mert az ilyetén megtámadások rendesen azok szájában szolgálnak legerősebb fegyverül, a kik legtöbbet mernek e házban riskirozni, a kik a ház méltóságát a legkevésbé tartják szem előtt. (Helyeslés jobb felől.) Én tehát fölkérem a tisztelt képviselő urat, hogy jövőre a politikai moralitásról ily előadást és leczkéket tartani ne méltóztassék. (Helyeslés a jobb oldalon.) Már most, tisztelt ház, áttérek a törvényjavaslat 12-ik szakaszának 5-ik pontjára; én e tekintetben nem akarok hivatkozni arra, hogy mi történt Angliában, hogy van ez Belgiumban, hogy van ez Észak-Amerikában; hanem azt a kérdést vagyok bátor fölvetni: vajon ezen szakasz a mi hazai intézményeink következtében helyes-e, és vajon van-e annak a törvénybe való iktatására szükség vagy sem. És már most, tisztelt ház, tekintsünk vissza arra, hogy mióta Magyarországon körülbelül 1723. évben az állandó hadsereg fölállítása következtében a személyes insurrectionak ideje lejárt: vajon nem-e azt tartotta-e az ország nemessége a legfőbb kiváltságnak, hogy őt az adófizetésre kötelezni nem lehet; tekintsük továbbá azt, hogy 1861-ben, nem mondom jogosan vagy nem jogosan, helyesen, vagy