Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-283

350 283. országos ül^ •s Julius 25.1871. nak kötelezettségeiről. Ha ezt átalában érti mindenkorra: akkor egyenesen tagadom; ha a mostani tárgyalásra érti ; elfogadom, tökéletesen igazsága van. De miről van itt szó, tisztelt ház? A választási törvényről s tárgyalás alatt van annak első fejezete a választási jogról, mi tehát ad rem beszélünk, s a kik nem arról beszélnek, nem beszélnek ad rem. Tisza Kálmánnak felelve, azt monda a tisztelt képviselő ur, azon sikerült adoma alkalmából az ezredes ebédjéről, hogy az a körülmény, hogy a tisztelt túloldal egyes tagjai nyilatkozataikban elismerik, hogy nekünk van igazságunk s mégis ellenünk szavaznak: nem oly rósz dolog; mert ez igen természetes, a parlamenti életnek egyik szükséges következménye: a capacitatio. Elvileg megengedem, hogy igaza van a tisztelt képviselő urnák, szabad az embernek magát capacitáltatni, sőt szükséges is: sapientis est mutare consilium in melius. De szerintünk legalább — igaz, hogy ez egyéni nézet: in pejus mutaverunt, non in melius. Egyébiránt a fölött nemcsak önök vannak jogosítva határozni ; de véleményt formáim, nyilvánítani nekünk is van jogunk. Ha csak a mostani esetről beszélünk, megengedem, arra nem vonatkozhatik az, a mit ezentúl mondok, mert még ezen eseten nem vagyunk tul. De igen sok esetben szavazás után tapasztalhattuk, hogy akkor is voltak sokan, kik elismerték, hogy bizony nem volt egészen jó, de azt mondták: bajos lett volna ministerkrisist előidézni, vagy más ily eseményt, s így történt, hogy mégis rászavaztunk. Ez valami egyéb, mint capacitatio. Nevetségessé igyekezett tenni a tisztelt képviselő ur Tisza Kálmánnak egyik nyilatkozatát, midőn ő Prileszky képviselő urnák felelve, a kölcsönökre nézve egyenesen tagadta, hogy pártunk minden kölcsönt megszavazott volna. A vasutakra pedig azt monda Tisza Kálmán: én és a kik velem szavaztak, nem szavazták meg. Kerkapoly képviselő ur ezt nevetségessé tette s ez fogott is, mert a túloldalon sokan nevettek rajta, hogy miként mondhatta: én és a kik velem szavaztak. Igazsága lett volna, ha én mondtam volna; de ha Tisza Kálmán mondja, annak egészen más az értelme; hogy azon kérdések nem voltak szorosan pártkérdések mi nálunk, sőt ellene szavazott a párt egy része annak vezérével együtt, s az ennél fogva annyit tesz, hogy azokért a mi pártunkra semmi felelősség nem hárul. Nem foglalkozom többé a beszéddel, tisztelt ház, áttérek magára a 12-ik §-ra, melyre nézve legelőbb is azon indítványhoz csatlakozom, mely az egésznek kihagyását tárgyazza. Ha az elesik: akkor minden esetre és minden áron ragaszkodom a különvéleményhez, mely különösen az 5-ik pont ellen van irányozva. Az egész §-t pedig kihagyatni kívánom, külösen azért, mert a mi abban helyes: az fölösleges, és a mi nem fölösleges, az nem is helyes. Midőn e nézetemet csak lehető röviden akarom kifejteni, legelőbb is az épen előttem szólott tisztelt barátom beszéde folytán bátor vagyok megemlíteni, hogy én is azok közé tartoztam, a kik óhajtották és annak idején az osztályokban ezen óhajokat nyilvánították is, hogy különböztessük meg azon eseteket, melyekben az illető polgár a választói névjegyzékbe sem vehető föl azon esetektől, hol csak a választói jognak gyakorlata nem engedhető meg neki; vagy abban van akadályozva, és akkor azt hittem, hogy ha ezen kívánságom teljesül, ezen két ponton egészen könynyedén átestünk s megértettük volna egymást. De a többség nem állott kívánságunkra s azt mondotta, azért nem lehet rá állani, mert a ki egyszer a választói névjegyzékbe be van irva: annak szavazati joga fölött többé kétségnek sem szabad fölmerülni. Én ugyan ezen állítás ratioját az állandó névjegyzék mellett még sokkal kevésbé ismerhetem el; inkább az eddigi mód mellett lehetne erről szó, hol esetről esetre állíttatott össze a névjegyzék; de megnyugodtam benne, azt hivén, hogy csak az én logikám üt el annyira a többségétől. E tekintetben azonban, tisztelt ház, a tegnapelőtti vitából egészen másról világosodtam föl, midőn tudniillik tisztelt képviselőtársam a túloldalon, Csemeghy a törvényhozási hypocrisisre tett észrevételeket Szontagh Pál képviselőtársam ellenében. Akkor kellett előttem világosan lenni a dolognak, hogy azért vannak ezen esetek együvé sorolva és összehalmozva a 12-ik §-ban, és azért van az első bekezdés ugy szövegezve, hogy választói jogát nem gyakorolhatja, illetőleg a névjegyzékbe föl sem vétethetik, hogyha mi ellene szavazunk e §-nak, ránk foghassák, hogy mi mindazon felségsértőket, honárulókat pártfogásunk alá veszszük, kikről oly nagy pathossal beszélt Csemeghy képviselő ur; vagy ha nem szavazunk ellene : akkor kényszerítve legyünk a §-nak azon rendelkezését is elfogadni, mely szerint nem bocsátható a szavazási urnához az, ki talán több mint két év óta bíróilag ártatlannak nyilváníttatott; de az összeírás alkalmával épen vizsgálat alatt volt. Már, uraim, nehéz azt mondani, hogy itt nincs hypocrisis; de mi nem ülünk föl önöknek, mert ellene szavazunk ezen egész §-nak tiszta nyugodt öntudattal azért: minthogy az utóbb emiitett dolgot meg nem engedhetjük, hogy minden ok nélkül elessenek a polgárok választási joguktól; noha egyszersmind azt is tudjuk, hogy a fegyenczeket Illavárói nem viszik Sátoraljaújhelyre szavazni. A harmadik pont azok közé tartozik, melyekre czéloztam, hogy a mi helyes, az fölösleges. Ebben