Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-282
282. országos ülés Julius 24. 1874. 339 Csemeghy Károly : Tisztelt ház! Kénytelen vagyok személyes kérdésben kérni szót; mert Simonyi Ernő képviselő ur által határozottan hypokrisissel vádoltattam, s megjelöltettek általa azon pontok, a melyekben ő az én részemről szándékos malitiositást, elferditést, s a mint több ízben emiitette, hypokrisist lát. Először figyelmeztetem a tisztelt képviselő urat, hogy én nem állítottam föl tételeket; hanem beszédemnek mindjárt első szavaiban kifejeztem azt, hogy én csak azokra akarok reflectáíni, a miket az előttem szólott Szontagh képviselő ur mondott; következőleg nem az én föladatom volt a különböztetéseket fenni, hanem nekem el kellett fogadni azon terrénumot, a melyet az adott, a kinek beszédével foglalkoztam. Hogy Szontagh képviselő ur nem tett különbséget a bejegyzés és a szavazás közt; ennek bebizonyítására beszédéből néhány sort fogok idézni. (FöUciáUások bal felöl: Ez nem személyes Tcérdés!) Bocsánatot kérek, ez személyes kérdés, mert a hypokrisis ebben rejlik. Beszédében a tisztelt képviselő ur ugyanis ezt mondja: (Olvassa:) „igy mellékes utón uj büntetést kivannak hozni azok ellen, kik e szigorú sajtó-törvény által már úgyis eléggé szigorúan büntetve vannak. Mennyire függ össze a választási törvénynyel, hogy azon egyes írók, a kik tán épen az összes polgárság legértelmesebb osztályából valók, mellőztessenek, stb. stb. * Nem arról szól tehát, hogy bejegyeztessenek-e vagy sem; hanem hogy szavazatjoguktól fosztassanak meg. (Ellenmondás bal felől.) Erre fekteti a fősúlyt. Én tehát nem olvashattam és nem is hallottam különbséget, hogy Szontagh képviselő ur azt mondotta volna, hogy ő igazságosnak találja azt, hogy a ki a börtönben ül: ne szavazzon; ellenben nem tartja igazságosnak azt, hogy ha kiszabadult a börtönből : ne szavazhasson. Simonyi tisztelt képviselő ur ezt ma nagyon természetesnek mondja, és én is annak tartom; de mondva nem volt; következőleg mikor én czáfoltam: nekem arra kellett felelnem, a mi az előttem szólott beszédében, nézetem szerint, helytelen volt, és a mit Simonyi képviselő ur ma is helytelennek tartott. Ennyit akartam megjegyezni, és csak arra refiectálok még, hogy részemről az sem volt hypokrisis, hogy a rágalmazásról szóló intézkedésről nem beszéltem. Ez egyszerűen feledékenység volt és minthogy Simonyi képviselő ur azt mondotta, hogy ő természetesnek találja azt, hogy az, a ki börtönben ül, nem szavaz, tehát maga kimondotta helyettem a védelmet, ki egész argumentatiomat arra fektettem, hogy a börtönben lévők szavazatjogukat nem gyakorolhatják addig,míg büntetésöket ki nem állják akár rágalom, akár más bűntény miatt Ítéltettek is el. (FölMáltások a szélső bal felel: Ez nincs a törvényjayaslatbanl) Szontagh Pál: Tisztelt ház! Én is személyes kérdésben vagyok kénytelen fölszólalni. Nagyon ritkán tettem ezt, és most is tartózkodni kívánok attól, mert nem tartom magamat eléggé nagynak és jelentékenynek, hogy a ház idejét az eféle fölszólalásokkal minduntalan igénybe vegyem. Miután azonban az előttem szólott tisztelt képviselő ur az által akarja a maga állását védelmezni, a mit én mondottam: a tisztelt ház bizonyára meg fogja engedni, és indokoltnak fogja tartani, hogy csakugyan személyes kérdésben szólaljak föl. Azt, hogy azoknak, kik ténylegesen le vannak tartóztatva, vagy itéletileg már fogságban vannak, a szavazati jog megadassék, ugy, hogy a fogházból kivezettessenek: gondolatomban sem volt állítani. Ezt határozottan tagadom. Hivatkozom arra, a mi előadásomból nyomtatva is létezik; hanem itt is megjegj'zem, hogy én nem azok közé tartozom, kik a gyorsirodában correcturákkal szoktak alkalmatlankodni. A mint a gyorsíró jegyzi a beszédet, igy maradjon. Én fölhívok bárkit arra, hogy mutassa ki nekem, hogy csak egy ideával is czéloztam volna arra, mit nekem a tisztelt képviselő ur imputált. Nagyon sajnálom, hogy a tisztelt képviselő ur engem oly kevés észbeli tehetséggel tart fölruházottnak, hogy nekem ezt inputálhassa. Én, mint az utánam szóló képviselő urak is mondották, egyebet nem értettem s nem is érthettem : mint azt, hogy az összeírásból való kihagyás által az illetőnek jogai utólagosan ne sértessenek. (Helyeslés bal felől.) Csiky Sándor: Tisztelt ház! Ezen 12. pontja a választási törvényjavaslatnak, ugy találom, világos bizonyítéka annak a véleménynek, melyet az átalános tárgyalás alkalmával ezen törvényjavaslatra nézve a tisztelt ház előtt kifejezni kénytelen voltam; jelesül, hogy azon czim, melyet e törvényjavaslat élén visel, mintha az 1848-iki törvénynek módosítását és kiegészítését képezné: rája nem illik, mert ennek minden pontja, egész iránya és szelleme homlokegyenest ellenkezik az az 1848-iki törvénynyel. És igy, ha ennek a törvényjavaslatnak valódi szellemét kifejező czimet akarunk adni, azt ugy kell kifejezni: ,törvényjavaslat azon eszközök és módok fölhasználásáról, melyeknek alkalmazásbavétele esetén a jövő képviselő-választások alkalmával az ellenzéki párt ebből a házból kizárassék." Ennek minden pontja oda van irányozva. Lesz-e annak az óhajtott eredménye : attól függ, hogy megszavazzák-e önök mindazon §-okat; azonban, hogy a törekvés oda van irányozva, azt a javaslat minden pontja igazolja. Különben ezt már több előttem szóló elvtárs is fejtegette, s azért, miután hosszas lenni nem 4?»*
