Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-282

340 282. országos ülés július 34. 1874. akarok, minden egyes pontnak bővebb fejtegetésétől elállók; lehetetlen azonban, hogy néhány észrevételt ne tegyek. A 12. §. 1. pontja igy szól: „Kik bűntett vagy vétség miatt, vagy az 1848: XVIII. törvényczikk 6., 7., 8., 9., 10., 11. és 12. §§-aiban körülirt sajtó-vétség miatt fogságra Ítéltettek, a büntetés tartama alatt;" az, tisztelt ház, hogy ha valaki vétek miatt bíróilag elitéltetik jogérvónyes birói ítélet folytán, és ennek következtében be van zárva, akkor választási jogát nem gyakorolhatja: előttem is világos, és ezt én is magamévá teszem ; de ezen kifejezés „vétség miatt", érthetetlen valami. Mert mi a vétség? Hiszen vétség az is, hogy megyek az utczán, egy nő megy előttem és véletlenül rálépek a sleppjére; (Atalánus derültség.) vagy például kimegy valaki a városligetbe, ott fölül a lóvouatu vasútra és el találja téveszteni, hogy a városi főkapitány megtiltotta a szivarozást, történetesen szájába teszi az égő szivart: vétséget követett el; a rendőri kihágás megtörtént, elfogják, és szavazati joga három évre oda van. Én tehát ily kitételt, mely a birói önkénynek vagy a hatalom önkényének tág kaput nyit, törvénybe iktathatónak nem tartok. Éhez képest ezen első pontot el nem fogadom először a mondottaknál fogva; másodszor, mert mikép Simonyi képviselőtársam ; előadta, a sajtó-vétség itt bűntettnek van keresztelve, holott sajtó utján bűntettnek eikövetetni sem lehet, mert a bűntett tettleges' erőszakosságot jelent; mig ha valaki ir valamit és iratába oly valamit foglal bele, a mi némely tekintélyes, hatalmas embernek nincs szája izére, és éhez képest sajtóvétségben elmarasztalják, és elmarasztaltatván, a közönséges bűnösökkel, elitélt rabokkal egy kathegoriába helyeztessék, és még csak a névjegyzékbe való fölvétele se engedtessék meg: ezt is olyannak tartom, melyet soha el nem fogadhatok. (Helyeslés a szélső bal felől.) Következik a harmadik pont, mely igy szól: „Kik választási joguk elvesztésére elitéltettek, a jogérvényes ítéletben megszabott időtartama alatt.

I; (Közbeszólás jobb felől. Eláll!) Arra csak anynyit mondok, hogy én senkit nem hatalmaztam meg és nevemben ne is beszéljen senki, mert fogadatlan prókátor fizetését nyeri! (Atalános hosszas derültség) Hát mi az a vizsgálati fogság ? Én ezt a vizsgálati fogságot egy valóságos kinövésnek ismerem, az absoíutismus idejéből vizsgálati fogság a nélkül, hogy az a törvényben körülírva legyen, mint az ezelőtt volt Verbőcziben, vagy a praxi criminalisban; vagy azon operatumban, melyet 1843-ban az országos küldöttség készített, hogy mikor mily esetekben lehet embert letartóztatni, ki van fejezve benne, ezt én mindig elfogadom, ez rendén van. De a mint most a királyi ügyésznek teljes hatalma van, most nem tudja az ember, hogy melyik hát az az irtózatos hatalom. Egy kapitánynak olyan hatalma van, hogy ha akarja, a házából kihurczoltatja; miért? talán azért, mert a mikor mellette elment: nem vette észre és pukedlit nem csinált. (Derültség.) Mikor ily kormányzat alatt áll az ország, a hol nem a törvény, nem az igazság, hanem a szeszély, az önkény uralkodik: (Derültség jobb felől.) akkor vizsgálati fogságba mindjárt belekerülhet mindenki, mihelyt valaki útjában áll egy hatalomnak, valamelyik ügyésznek, egy törvényszéki tagnak, bírónak, vagy talán még a végrehajtónak is, (Derültség.) ha neki ugy tetszik és kedve ugy hozza magával a legbecsületesebb, a legszerényebb, a legtekintélyesebb polgárt is vizsgálati fogságba vetheti. Mert most semmi törvény sincs, mely a nemzet természetéből foly; nincs olyan, mely a nemzet óhajtásából származik ; nincs olyan, melyet a közvélemény támogatna ; hanem mind csak önző érdekből, egyes hatalmasok kinövése a mi törvényünk van, (Derültség jobb felől.) a minister mostan a codex criminalis. De hát ki tulaj donképen az a minister ? (Halljuk! Halljuk! Derültség.) Talán törvényhozó ? De hát akkor minek vagyunk itt, mi hát akkor a magyar nép, a magyar nemzet? (Derültség a jobb oldalon.) Ha egyes ministernek a passiója, akarata törvényt szabhat egy haza népére ? A személy-bátorság, a vagyon-biztosság és minden csak az ő tetszésétől függ. Ha neki jónat látszik: akkor a személyem biztos; ha neki nem látszik jónak: kiad egy másik rendeletet, nyilvánosát vagy titkosat, a mint hozza magával a passiója; (Derültség jobb felől.) és ha kiadja a rendeletet, akármilyen jó törvény-tisztelő, jó polgár lehetek: sem személyem, sem vagyonom biztonságban nincs, s ily pontot törvény utján elfogadni akarni, a melyben a vétségre vonatkozólag, vizsgálati fogsággal, mint azelőtt a gyilkosokra, rablókra kimondotta a törvény a büntetést, oly módon járjon el, ha tetszik nekik, és akkor én még azt, a mi hát a társadalomba lépése alkalmával minden polgárnak elidegenithetlen tulajdona az, hogy a mely államnak terheit viseli, azon államban egyszersmind a jogokat is gyakorolja. Ha valaki elveszi tőlem a jogokat: akkor én nem vagyok kötelezve az államnak semmivel; én akkor mostoha gyermeke vagyok. Mert hiszen az sincsen még megmagyarázva, mi az az állam? (Derültség.) Ki az az állam ? (Halljuk! Halljuk! Derültség.) A minister urak nyolczan, vagy talán az államtitkárok is hozzátartoznak. (Zajos nevetés.) Az én tudomásom szerint az állam az egyetemes nemzet, ennek az egyetemes nemzetnek pedig tagjait itt az egyetemes képviselő-testületben látom. Ezeket I nem lökhetik ki, természeti jogaikból ki nem vet-