Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-270

•>• 271). országos ülés Julius 11. 1874. dalom birtoklása okvetlen nagyobb kényelmet s vagyonosságot bizonyít, mint egy fertály telek birtoklása : vegyük tehát az urodalmat census-alapnak, s meg fogják látni, hogy Szilágyi Dezső képviselő ur logikája szerint hová jutunk. (Helyeslés balfelől.) Ezeket megemlítve, kijelentem, hogy a különvéleményt, Teleszky István és Molnár György képviselő urak indítványát pártolom. Deáky LajOS: Nem tartozom azok közé, a kik egy ujabb választási törvény létesítését óhajtották volna, mert meg voltam győződve, hogy az az 1848-iki választási törvénynél bizonyosan nem jobb, hanem sokkal roszabb fog lenni, a mint a következés meg is mutatta; mert a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat Tóth Vilmos után a jogfosztásnak második megbővitett kiadása. Én a II. §-t (Fölkiáltások a jobb oldalon: A III §-t.) bocsánatot kérek, második a ministeri előterjesztés szerint, harmadik a központi bizottsági előterjesztés szerint. Azt gondolom, ha azt mondanám, hogy az egész házban bábeli zavar uralkodik : akkor sem mondanék valótlant; mert már ha egyebet nem veszek is, pedig arról később akarok szólni, a jobb oldal nincs tisztába magával, hogy a census emelést bevallja-e, vagy mukacsul tagadja, innen a sok ferde okoskodás, s önmagávali ellenmondás. íme Szilágyi Dezső képviselő ur azt mondja, hogy mi csak betűszerinti értelmét veszszük a 1848-ki törvénynek a 300 forintos házakra nézve, nem pedig szellemi értelmét, mely értelemben, tekintve a falusi x

/4 úrbéri telek értékét, census-emelés a Ill-ik §. által nem történik. Avagy kérdem egyértelemben van e Eötvössel ? hisz Eötvös szórol-szóra ezeket mondta : „ a központi bizottmány a 300 frt 1848-ki censust nem fogadhatta el, mert az nem census, az semmi. A két szobás házzal biró emberek szegények, nem függetlenek: azért ő a III. §-ban megirt három lakrészü ház-censushoz ragaszkodik, Szilágyi Dezső képviselő ur jónak látván emelni a censust, hozzájárul e tekintetben Eötvöshez, csak hogy más magyarázattal. Eötvös ugy mutatja föl az 1848-ki törvényt, mint a mely jogkiterjesztést s nem megszorítást akart, s közel állt az átalános szavazatjoghoz. Szilágyi Dezső ur az akkori törvényhozói szellemből és szempontból azt következteti, hogy a jelenlegi 3 kkrészü, s az 1848-ki 300 frtos házak egyenértéknek ; elismeri ugyan, hogy a 3 lakrészü ház census sokakat megszorít, s elvon szavazatjogától, de tagadja a census emelést. Fejtegetésemet tovább folytatni nem akarom, hanem megjegyzem, hogy a 3. §-t nem fogadom el; mert nem intézkedik arról, a miről intézkednie kellett volna, hogy a közelebbről lábra kapott hivatali visszaélés, mely a telekkönyvi birtokközösség hiánya miatt, a családfőket I szavazataiktól elmozdította, megszüntettessék. Ugyani$ az van mondva, hogy nejével vagy kiskorú gyeiv mekével kell, hogy bírjon valaki egy házat közösen, vagy maga tulajdonul, hogy szavazó lehessen; ugy, de van egy más szavazati joggal biró kathegoria is, mely az 1848-iki törvény előtt, s az óta mindig fönállott, s csak az 1872-iki választások alkalmával ferdittetett el jogosultságuk, s mozdittattak el szavazataiktól. Tudniillik lehetett választó, a kinek magán-tulajdon háza nem volt; de volt nejének, gyermekeinek. Azonban, miután a telekkönyvi rendszer életbe-* léptetett annak behozatalától fogva a vagyon-közösség ily esetekben, hacsak a nő maga nem akarta, nem Íratott át, sőt nem is szokás beírni; mert csak azon tulajdonosok nevét írják be, kik valósággal birják az ingatlan birtokot, és így az összeíró birtokosok, akárhány nős, gyermekes apát megfosztottak szavazati joguktól azon alapon ; mert a telekkönyvben nincsen nevére írva a birtok-közösség. Tehát, ha e tekintetben a minister és a központi bizottság ugy igyekezett volna eljárni, hogy az 1848. törvény szellemét föntartsák: akkor bizonyonyosan ezen §-t ugy szövegezték volna, hogy azok is belejöhessenek, a kik, mint mondám, eddig a választói jogtól meg voltak fosztva. De nem fogadhatom e §-t azért sem, mert a harmadik lakrész, mint már többen elmondták, fölemeli a censust; pedig nincs oly jobb oldali, a ki kisebb-nagyobb mértékben a három lak iránt el nem ismerné, hogy itt csakugyan jogmegszoritás forog fön. Beliczey tisztelt képviselőtársam azt monda, hogy a három lakrész tekintetben a beiügyminister ur adatokat nem nyújtott be, és vagy tudta, hogy ez által a szavazati jogtól sokan megfosztatnak; vagy nem tudta. Első esetben fölvilágositással tartozott; második esetben soha nem menthető bűnös hanyagságot követett el, s mindkét esetben méltatlanná tette magát a belügyi tárczára. Én e tekintetben fölvilágosítom tisztelt képviselőtársamat, hogy igenis, bizonyosan csak figyelmét futotta el, tehát ő is és mindnyájan tudtuk, hogy a törvény által többeket akarnak a választói jogtól megfosztani. Maga a központi bizottság, melynek, Simonyi képviselőtársam állítása szerint, melyhez magam is hozzájárulok, csak az lett volna joga és kötelessége, hogy az osztályokban megállapított elveket és határozatokat systemába vegye és szövegezze, e helyett mit tett ? Itt van az első fejezetben, azt mondja a régi 2. §., tudniillik, mely a minister által beterjesztetett: a házbirtokon alapuló választói jog meghatározásánál, melyet az eredeti törvényjavaslat a házadó-törvénynyel kivan szabatositani: az osztályok többsége, tekintve a házadó nemei közti különbséget, az ellentétes eredményt, (mély szerint