Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-270

270. országos ülés Julius 11. 1874. 2?) három forint házosztály-adóval azok is bejöhettek válna, kik egy-két lakrészből álló házakat bírván, három forintot túlhaladó osztály-adót fizetnek) az eredeti szövegben kimondott elvek helyett, a harmadik lakrészt vette alapul s az osztályok hire, tudta és megegyezése nélkül a választói jogot ezzel is megszorította. Kérdem, hogy ha példának okáért a belügyminister ur három forint házosztály-adó alapra fektette a választási jogot, és ez minden osztályban e szerint megállapítva ment keresztül, mi kétségtelenül igaz: tehette-e a központi bizottság, hogy elvesse magát az alapot, és másképen állapítsa meg a eensust, a lakrészeket fogadja el alapul. Ebben az lehetett a kinézése, hogy ujabb adó-emelésnek nézünk elébe, s azon esetben a szabatositó központi bizottság hét tagja előtt, kevés lett volna a három forintos házosztály-adó. E szerént a központi bizottság jónak látta igy szövegezni e §-t. Bocsánatot kérek, az előadó ur igen szépen elmondta, hogy teljességgel nem volt szándéka a törvényhozásnak az, hogy az 1848-ki törvényt megváltoztassa; hanem csak az, hogy szabatositsa. Azonban, miután több szónok megmutatta, hogy ez csak ámítás : kijött sodrából, s azt mondta, hogy minden két lakrészes szavazó törvénytelenül iktattatott be az összeírásba. E szerint a törvényhozásnak joga tan elvonni mindazoktól a választói jogot, kik senki által nem kifogásoltattak, s törvény értelmében legalább 300 forint értékű házzal bírtak. Bárcsak az előadó ur előterjesztésének kezdetén mondta volna ezeket. A jobboldalról jött ezen szavakra: „nem akarjuk, hogy ötven-hatvan krajczáros adófizető ember választási joggal bírjon," mit a központi előadó ur is a legnagyobb fokú földadóhoz hasonlitván, helyesel; én azt mondom, hogy adó és adó közt különbség van. Éu legjobb adónemnek tartom a jövedelmi adót, melyből az adónak fizettetni kell. De ott, hol főadó házadó van, oly ház után, melynek egyéb hasznát nem veszik, minthogy benne laknak az illetők, a művelés alatt álló s hasznot hajtó föld adójával egy mennyiségű nagy adót nem követelhetni. Ki egyéb szükségen kivül még házat is szerezhetett magának, habár csak 60 krajczár házosztály-adót fizet is: nem proletár, hanem független s magát elég gazdagnak érző polgár, és ez elemről mondják önök, hogy 50—60 krajczáros házbirtokosnak választói jogot nem adunk: ez jogmegszoritás. Én pedig tartsanak bármit önök rólunk, én ugy tartom, hogy csak az a szabadelvű képviselő, a ki a jogokat kiterjeszti; nem pedig, a ki azokat megszorítja. (Nagy zaj. Szavazzunk!) Pártolom a Simonyi Ernő által beadott indítványt. Dobsa Lajos : Tisztelt ház! (Zaj. Eláll! Halljuk! Halljuk!) Csak egy perczig kívánom a t. ház figyelmét igénybe venni, és szavamat meg is tarlom, ha közbeszólásaikkal nem fognak megzavarni. Csak álláspontomat kívánom jelezni. Én az átalános szavazatnak vagyok, voltam és alkalmasint maradok is barátja. Miután azonban azt ezen 3-ik §. irányában keresztülvinni nem sikerült: csatlakozom azon módositványhoz, mely ahoz legközelebb áll. Ez a Simonyi Ernő tisztelt képviselő uré, azért én azt pártolom. (Helyeslés a szélső bal oldalon. Szavazzunk! Szavazzunk!) Elnök: Ezen §-hoz több szónok nem lévén följegyezve, a 3-ik §. fölötti vitát bezártnak jelentem ki. (Éljenzés jobb felől.) Szapáry Gyula gráf belügyminister : Tisztelt ház! (Halljuk!) Bármennyire szeretném is a tisztelt képviselőház türelmét igénybe nem venni: mégis kötelességemnek tartom, némelyekre refiectálni, mik ezen vita alatt itten elmondattak. Különösen azon ellenem fölemlített vád ellen akarok fölszólalni, mintha nem volnék következetes ahoz, a mit indokolásomban! mondtam és a mit első felszólalásomban mondottam. Mindenekelőtt constatálnom kell azt, hogy indokolásomban és első fölszólalásomban mit mondottam. Mondtam azt, hogy az 1848. évi V. törvényezikk által fölállított különböző nemeit a censusnak föntartani kívánom. Kívánok annak oly magyarázatot adni, mely megfelel az 1848-ki törvényhozás által kimondott elveknek. Kívánom, hogy föntartassék a lakosság, a népesség és a választók közötti arány, és hogy a választók összege ezen uj törvényjavaslat által meg ne szoríttassák. Ezek azok, a miket az indokolásban és első fölszólalásomban mondottam, és ezekhez ragaszkodom ma is. De nem lehet azon következtetést vonni, hogy én ezekkel ellenkezésbe jöttem volna ; mert hogy nem terjesztetik ki bármely központi bizottság magyarázata szerint a választási jog, és mert egyes választók választási joguktól esetleg elesnek: ez egészen más dolog, mint a mit én mondottam. Ha ezt akartam volna elérni, annak igen egyszerű módja lett volna: az, hogy ugy, a mint a 2-ik §-ban intézkedett már a tisztelt ház az iránt, hogy azok, a kik a régi jog alapjában a választók jegyzékébe fölvétettek, benhagyassanak: föl lehetett volna venni azon intézkedést az iránt, hogy azok, a kik eddig a szavazó-lajstromba bármiképen föl voltak véve : azok benn is maradjanak. De ez lényegesen eltér azon szándéktól, mely engem vezérel, s a központi bizottságétői is; azért nem történt ezen intézkedés; hanem az 1848. törvény valóságos értelme alapján azoknak, kik választási joggal bírtak : választói joguk meghagyatott. Mondatott továbbá az is, hogy miért nem terjesztettem be adatokat arra nézve, hogy a három lakrész alapján hány polgár fog választási joggal bírni. Miért nem adtam be az adatokat akkor, a mikor a törvényjavaslatot előterjesztettem: annak egyszerű