Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-270

270. országos ülé törvényhozásnak nem czélja, nem föladata jogokat venni el azoktól, a kik bizonyos jogoknak ez ideig gyakorlatában voltak, és mert senki nem tagadhatja el azt, hogy az 1872-iki választások alkalmával is a városok lakosai, kik 300 pengő-forint értékű házzal birtak, befolytak a képviselő-választásba, ez alapon sem lehet őket gyakorolt jogaiktól megfosztani. Hiszen ha, mint Kállay Ödön tisztelt képviselőtársam megemlítette, ezelőtt néhány perczczel, maga a kiváltságos nemesi osztály is azon alapon hagyatott meg a választási jogban, mert az 1848-iki törvény kimondotta az eszmét, az elvet, hogy a törvényhozásnak nem föladata létező jogokat megcsonkítani, megrövidíteni; és ha önök megadták a kiváltságosoknak minden vagyoni qualiíicatio nélkül a szavazati jogot jövőre nézve is: hogyan tudják önök az osztó igazsággal megegyeztetni azt, hogy a városi polgároktól, kik szintén gyakorlatában voltak e jogoknak, megvonják a választói jogot? holott a városi polgárok bizonyosan magasabb fokán állanak a szellemi művelődésnek, mint igen sokan a kiváltságos osztály tagjai közül. De ha az 1848-iki törvényben kimondott elveket figyelmen kivül hagyom is : még azon esetben sem volt jogosítva a mimster ur a városi polgárokat megfosztani szavazati joguktól. Ugyanis tudjuk azt, tisztelt ház, vannak az országnak különböző vidékei, a hol oly alacsony ára, becse van a földeknek, hogy ha egy negyed rész teleknyi illetőséget veszünk számításba: az egy negyed telek után járandó értékjárandóság nem üti meg a 300 pengő-forint értéket. Hivatkozom Bereg- és Marmarosmegyékre. Ha tehát jónak látta a tisztelt jobb oldal és a kormány megadni a választási jogot a beregmegyei és marmarosi negyed telekkel biró polgároknak: valóban szégyenkedve kell kinyilatkoztatnom azt, miszerint nem tudom a kormány ezen álláspontját megmagyarázni magamnak és nem magyarázhatom máskép, mint itt mondatott, hogy ezen eljárás által igenis a maga hatalmát akarja megörökíteni e házban. Nem mulaszthatom el, hogy ez alkalommal ne hivatkozzam Paczolay tisztelt képviselő urnák azon nyilatkozatára, miszerint roszalta az 1848-iki törvényhozásnak azon eljárását, hogy a városi polgároknak háromszáz forint érték mellett szavazatjogot adott akkor, midőn a haza más polgáraira nézve a negyed telket vette föl a szavazatjog alapjául. Engedje meg a tisztelt képviselő ur, hogy azon meggyőződésemet fejezzem ki, hogy az 1848-diki törvényhozás nem volt barátja a virilismusnak, nem volt imádója a vagyonnak; hanem választási jogot adott a városi polgároknak azon oknál fogva, mert azok a szellemi műveltség magasabb fokán állván, méltók arra, hogy képviselőik választásába befolyjanak. Igaz, hogy a jogtiprások, jograblások korjulius 11. 1874. II szakát éljük; hanem ügyeljen arra a kormány, s a többség, hogy a folytonos jogtiprások a nemzet elégületlenségét fogják okvetlen előidézni, annyival is inkább, mert ha a jelen kormány és többség jogosítva érzi magát arra, hogy a városi polgárokat az 1848-iki törvényhozás által szentesitett azon joguktól, hogy 300 forint értékű ház javadalom mellett befolyhassanak képviselőik választására, megfoszsza, kérdem: nem fog-e eszébe jutni a nemzetnek az, hogy bekövetkezhetik azon körülmény is, hogy a negyed telket biró polgártól is, ha a kormány és a többség érdeke ugy kívánja, szintén elvétetik a szavazati jog ? Szeniczey tisztelt képviselő ur azzal méltóztatott e szakasz megtartását indokolni, hogy biztos alapra akarja fektetni a választást, tehát a föld alapjára: mert hiszen a házat tüz, viz igen könnyen megsemmisíti. Ezért nem hajlandó ő a két lakosztályu ház után szavazatjogot adni. Ugyan mondja meg nekem tisztelt előadó ur, ha a tüz és viz a két lakosztályu házakat megsemmisítheti: nem semmisitheti-e meg ugyanazon elem a huszonnégy lakosztálylyal bírókat? Mondja meg nekem: vajon a földbirtokos nincsen-e ép ugy kitéve az árvizek elbontásának? Tudjuk pedig, hogy az árvizek alatti földek aligha adják meg a polgároknak azon jövedelmet, melyet itt censusképen kívánta a tisztelt ház fölvétetni. Eötvös Károly képviselő ur azt állította, miképen a kormány-hivatalnokokat igenis jogosan megilleti a választási jog, mert azok önálló, független emberek. No én, tisztelt képviselőház, e nézetben nem osztozom. Nem osztozhatom én először azért, mert nem tudom elképzelni, hogyan lehetnének önállóak, függetlenek azok, a kiknek kinevezése a kormánytól, a ministerektől függ, s a kiket a kormány szolgálatából, a mikor neki tetszik, elbocsáthat. Hogyan lehessenek függetlenek azok, a kikről maga az országgyűlési többség beismerte, hogy függetlenek nem lehetnek; beismerte akkor, a mikor az incompatibilitási törvényt megalkotta? Én tehát, tisztelt képviselőház, mert nem akarom, nem akarhatom azt, hogy a nemzet legértelmesebb osztálya, a városi polgárság megfosztassék választásjogától: a tárgyalás alatt lévő §-t nem fogadom el; hanem igenis szigorúan ragaszkodom az 1848-ik V. törvényczikk 3-ik §-ához. Csiky Sándor: Tisztelt ház! Előttem szólott Kállay Ödön barátom az irodalom embereit fölszólította az iránt: készítsenek egy brochure-t, (Halljuk!) a melyben azon mesterműveket, melyek a szőnyegen levő törvényben benfoglaltatnak,

: Európa minden kormányának és választási törvényt készítő testületének mintául küldjön meg, hogy abból tanuljanak választási törvényeket készíteni. Ő négy pontot emiitett föl, melyeket ismételni nem akarok,