Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-270
12 270. országos ülés Julius 11. 1872. hanem egy ötödikkel még szolgálok hozzá, a mely pedig szintén ennek a választási törvénynek méhében rejlik és a mely azon bochure-be szintén beleillik. Az pedig az, hogy ez valóságos ostromállapotba helyezi az országot, és a választási törvény czime alatt megfosztja azokat jogaiktól, a kiknek jogai védelmét, a kiknek szabadsága, alkotmányossága megoltal mázasát Ígérték, akkor: mikor magokat ide képviselőknek megválasztatták általok. Vagy ha ez nem ugy van: méltóztassanak csak egyetlenegy olyan képviselőt megnevezni, a ki azt igérte volna megválasztatása előtt választóinak, miképen az ő jogaikat megszorítani, megsemmisíteni fogja, mint a hogy ezen tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatnak harmadik pontjában világosan benne van; mert hisz a mit a belügyminister ur kimutatásában élénkbe terjesztett, hogy, ezen kimutatás szerint, a választók száma a magyar hazában mennyiben fog szaporodni: előttem szólott Beliczey tisztelt képviselőtársam eléggé világosan kitüntette azt, miképen annak kitételei nem állnak, az nem hiteles. Ha több adat kívántatik, méltóztassék megtekinteni Gyöngyöst, melynek panasza lapok utján nyilvánítva olvasható az iránt: hányan fognak elesni szavazati joguktól, ha e törvény szentesittetik. Ott van Turkevi és ott van Eger városa, a melyre nézve a kimutatásban az van megírva, mikép ház-census alapján akkor is 246-an voltak fölvéve a választó-polgárok körében, most pedig 461-en fognak lenni. Én tudakoltam ez iránt és hiteles tudósitást vettem, melyben ki van mutatva az, hogy ha olyan lesz a lakosok vagyoni állása, mint most, az esetben egygyel fog szaporodni a választók száma, és igy 247-en, de nem 461-en lesznek. Én tehát, tisztelt ház, azon kimutatást, mely a belügyminister által készíttetett: hitelesnek és a tényállást kitüntetőnek lenni nem tekinthetem ; de tisztán és világosan látható, mikép — a kik ismerik a városoknak állását, •— hogy ha a három lakosztályu háztulajdonosnak adatik a választási jog: bizony annyira meg fog fogyni a választók száma a városokban, hogy felényinél kevesebb lesz azon polgárok körében a választó, a kik ekkorig e joggal az 1848-iki törvény alapján bírtak. így tehát, tisztelt ház, az sem áll, a mit e törvényjavaslat czimül visel, hogy ez az 1848-iki törvénynek módosítása és szabatositása. Nem az: hanem a leglényegesebb pontjaiban megsemmisítése az 1848-iki törvénynek. Azt írhatná tehát ki czimül e törvényjavaslat, hogy az 1848-iki törvény leglényegesebb pontjainak megsemmisítéséről szól: akkor értelme volna és igazságot fejezne ki; igy azonban nem egyéb, mint szemfényvesztés és szembekötösdi. De, tisztelt ház! azt kérdem én: vajon a tisztelt többségnek és a kormánynak van-e joga, és ki adta neki azt az alkotmányos hatalmat, hogy a honpolgárokat joguktól békés időben megfoszthassa a törvény és jog köpenyege alatt? Honnan meríti e jogot? Hisz kérem, a kire terhet ruháznak, a kitől kívánják, hogy a haza minden szükségletei födözésére előadjanak azoktól: azt, a mi minden emberrel veleszületett, nem lehet megtagadni. Azért képeztek az emberek társadalmat, hogy az egyik a másiknak jogát védje meg, és ahoz képest nagyobb biztonságban lehessenek; de nem azért, hogy az egyik a másiknak jogát, melyet neki a természet és a társadalom lényege adott, elvegyék, vagy hogy attól egyik vagy másik által megfosztassák. Itten pedig már valósággal a honpolgárok jogainak megfosztása történik. Ilyen törvényt béke idejében alkotni nem lehet. Ilyen törvényt csak akkor lehet alkotni : ha a habeas corpus, vagy az alkotmány fölfüggesztetik, vagy ha az ország ostromállapotban van, midőn az ellenség uralkodik a hon fölött, ily körülmények közt ez lehetséges: de máskor nem. Békés időben büntető-törvényt, választási törvényt alkotni, adótörvény czim alatt: ez hallatlan dolog a polgárosított államok történetében. Nem büntetés-e az, tisztelt ház, mikor valaki a régi gyakorlat szerint birtokában lévő polgári jogától fosztatik meg? Ez, fölfogásom szerint, büntetés ; ha pedig büntetés: lehet-e büntetést kimondani egy ki nem hallgatott emberre, a ki egyéb vétséget nem követett el, mint hogy legfölebb azt tette, hogy hazafiúi kötelességét hite és meggyőződése szerint teljesítette. Hát lehet-e ezért valakit büntetni, és lehet-e a törvényhozásnak ilyen törvényt alkotni béke idejében? Ez, tisztelt ház, forradalmi munka ; itten a nemzet jogai ellen lázad föl a képviselőház, (Fölkiáltások a ssélsö bal oldalon: Igás! Derültség.) Méltóztassanak ezt meggondolni. Én nem akarok a házszabályok ellen véteni, mert én a házszabályokat mindig szem előtt tartani mindig kötelességemnek ismertem és ismerem; azonban egyszersmind az igazságnak leplezetlenül való kimondására is kötelezettnek érzem magamat. Ezért mondottam ki ezt, és kimondván, fölkérem a tisztelt képviselő urak akármelyikét: méltóztassék engem meggyőzni a felől, hogy állitásom nem alapos; de hogy ha meg nem győznek, ugy e törvényjavaslatot, a mely nem választási törvény, a minek czimezve van; hanem egy valóságos jogfosztási törvény, a jogosság köpenyege alatt el nem fogadom. És miután már most a részletes tárgyalásnál vagyunk, nem kérhetek egyebet, mint azt: méltóztassanak e 3-ik §-nak b) pontjában foglalt azon kitételt, hogy csak egy három lakosztálylyal bíró ház alapján adatik meg a választási jog, olykép módosítani, hogy a választói jog megszerzésére elegendő egy két lakosztályu ház ; vagy ha ezt nem méltóztatnak tenni, méltóztassék elfogadni az 1848: V. törvényczikk 2-ik §-ának a)
