Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-275
275. országos ülés Julius 16. 1874. 149 zatban, s nevezetesen azon egyenes összeköttetésben, mely Salonikiból Belgrádra és igy észak-nyugat felé vonul. És ép. Magyarország érdekében lévőnek tartom, hogy ezen vasút minden viszonyok közt Belgrádból ne jöjfön másfelé, mint Zombor felé Budapestre, és ezen vasút, további folytatásával, mely észak felé úgyis az állam kezében van : egyesittessék. Kívánom tehát hogy a belgrád-budapesti vasút szintén .az állam költségén építtessék és szintén annak kezében maradjon. Ebben látom azon ellenszert, mely mind azon aggályokat, melyek a kereskedelemnek az osztrák államvasút által való dominálása tekintetében léteznek, ellensúlyozni lehet. Ha azonban a tisztelt ház, vagy a tisztelt kormány bármikor engedélyezné a pancsova-kikindai vonalat: akkor ezen vonal is tökéletesen az osztrák államvaspályának adatnék kezébe, és nem lesz többé képes sem valamely vállalkozó társulat, sem az állam a közvetlenül Belgrádból jövő vasutat kiépíteni és jövedelmezővé tenni. Ha a Duna jobb partján fog vezettetni a belgrádi vonal: akkor a kereskedelem Laibachon keresztül Olaszországba, Sopronon keresztül, továbbá Fehérvár-Szőny felé, Bécs felé vitetik. Ez Magyar ország hátrányára lesz, a fövárospedig mindenesetre mellőztetik. E körülményre kívántam a tisztelt házat figyelmeztetni, mert az egyedüli óvszer a mostani intézkedés ellen abban áll, hogy a belgrád-budapesti vasút a Duna bal partján építtessék, és a mennyire lehetséges: ez az állam kezében maradjon. (Helyeslés.) Említve volt, tisztelt ház, a differentialis tarifa kérdése. Én igen röviden fogok erről nyilatkozni. (Halljuk!) Hogy mindenki, a ki szállítási keresetre basirozza föladatát, annak, a ki nagyobb mennyiséget és hosszabb távolságra szállít, kedvezményeket ad: az igen természetes. A tarifák differentiái azonban, és az abból «redő kedvezmények bizonyos pontnál elenyésznek. Ezen különbség tapasztalás szerint, hosszabb vonaloknál, a vonal hosszaságának 15°/ 0-át teszi. Valóban nagyon csodálkoztam a tisztelt közlekedésügyi minister urnák azon állításán, midőn Bukarest és Danczigot fölemlítve, a szóban lévő két útnál tudniillik Tömösön és Orsován keresztül a 28 mértföldnyi különbségre oly nagy súlyt fektetett; mert ezen összeköttetés oly nagymérvű és oly hosszú, hogy itten 37-5 mértföld tesz 15 J / 0-ot. A 28 mértföld különbség tehát itten csak azt fogja eredményezni, hogy akár az egyik, akár a másik utón fekvő vasutakon szállíttassanak is az áruk Danczigba: az illető pályák az összes díjtételt egyenlőre fogván megszabni, azt egymás között fölosztják. Ebben tehát előny a kereskedelemre nézve nincs (Helyeslés.) Egy másik megjegyzésem, a melyet szintén nem mulaszthatok el: az, hogy — nem ugyan itt e házban, hanem oly körben, a mely Magyarország anyagi érdekeivel foglalkozik, — a főváros bizottságában egy tekintélyes férfi által, ki közgazdászati ügyek terén működik, az mondatott, hogy a kereskedelem decentraiisatiojában Magyarországra nézve veszélyt nem lát. Én homlokegyenest más véleményben vagyok, és beismerem, hogy az, a ki talán egy európai szövetséges államról álmodozik: nem lát abban különbséget, hogy melyik város vagy emporium képezi valamely országnak gyupontját. Az, a ki az államokat ugy akarja föntartani, mint vannak, a ki speciális Magyarország emelkedését és fönmaradását kívánja: annak múlhatatlanul kívánnia kell azt is, hogy a főváros magában összesitse az intelligentiát, az ipart, a kereskedelmet, a vagyont. Ezt pedig máskép mint a kereskedelem concentrálása által, nézetem szerint, elérni nem lehet. (Helyeslés.) Épen nálunk, azon szövetségnél fogva, a melyben az osztrák birodalommal állunk: szükséges, hogy Magyarország fővárosának, vagyis ezen ország focusának emelésére mindent megtegyünk, a mi tőlünk telik; mert máskép a centralisatio a concentricus erőnél fogva nem ide, hanem Bécs felé fogja vonni a kereskedelmet. Ennélfogva ismételve visszatérek arra. hogy a belgrád-budapesti vasútnak annak idején való biztosítását nagyon ajánlom a tisztelt ház figyelmébe. Steiger igen tisztelt képviselő urnák tegnapi igen fényes előadására is van egy megjegyzésem, Az ő érvelése nagyon szép volt, és elragadó; hanem a mondottak közt adatokat is idézett , s én azt tartom, hogy ha valaki adatokat idéz : azoknak pontosaknak kell lenniök, vagy pedig nem kell azokat idézni. A közlekedési minister ur fölemiitette volt, hogy a gabona-kivitel apadt, a liszt-termelés ellenben növekedett. Ennek ellenében fölhozta Steiger képviselő ur, hogy 1872-ben a liszt-termelés már 692.000 mázsára apadt volna le. Ugyanazon kimutatás, melyből a tisztelt képviselő ur ezt idézte, kezemnél van. Csak egyetlen számot hagyott ki tisztelt képviselőtársam; de e szám az első, egy hármas, tudniillik 3,692.000 mázsa, nem pedig 692.000. (Derültség.) Ezt mellékesen azért jegyeztem meg, mert bárminő fényes legyen az előadás, hogy ha annak adatai véletlenül nem alaposak: akkor a momentán hatás nagy lehet; de a bizonyítás ereje elgyöngül. Ezekben tulajdonkép azt mondottam el, miért nyugtatom meg magamat ezen vasut-engedély megszavazásánál ; és most még röviden azt fogom elmondani: mi indít arra, hogy megszavazzam. Én nekem a ministeri felelősség, s egyátalán a parlamenti kormányzatról más fogalmam van, mint a milyeneket itt köztünk a praxisban kifejlődve látok. Én azt hiszem, hogy a ministernek a párt bizalmát tel-
