Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-275

150 275. országos ült* Julius 16. 1874. jes mértékben kell birnia. Én nem tudom a bizalmat szemerenként, latonként, foszlányonként osztogatni. Én vagy bizom valakiben, s akkor bizom egészen; vagy nincs bizalmam hozzá. Én most a pénzügyministeri székken azon férfiút látom, a kinek személyében teljes bizodalmat helyezek; mert ez így van!: azért szavazom meg a törvényjavaslatot. (Helyeslés.) Horánszky Nándor: Tisztelt képviselőház! Ámbár megvallom, hogy igen nagy kedvet éreztem arra, hogy a szótól elállják; (Élénk felkiáltások; Eláll!) de ha más nem, az igen tisztelt közvetlen előttem szólónak legutóbbi nyilatkozata következtében a szótól el nem állhatok. Nem állok el a szótól azért sem, tisztelt ház, mert épen a mint a közvetlen előttem szóló tisztelt képviselő ur mondotta, én is bizonyos morális kötelezettséget érzek arra, hogy szavazatomat indokoljam ; nem állok el harmadszor azért sem, mert épen egyik tisztelt képviselőtársam és elvbarátom, Huszár mondott olyanokat, mikkel én egyátaláhan egyet nem értbetek. Tisztelt képviselőtársam Huszár a fölszólalókat két osztályba sorozta; az egyikbe, úgymond, tartoznak azok, kiket azon törvényjavaslat tárgyalásánál vagy megszavazásánál elfogultság vezet; ezekkel, szerinte és szerintem is, szóba állani teljesen fölösleges. A másik osztályba ellenben tartoznak azok, kiket ezen törvényjavaslat tárgyalásánál és megszavazásánál a szoros kötelesség és a hazafias érzelem vezet. Engedje meg a tisztelt ház, hogy én magamat ez utóbbiak közé sorozzam, a mit kimutatok épen az által, hogy nem tagadhatom, miként igen nagy sajnálattal, és szemben azon férfiúval, kit Magyarország pénzügyi kormányzatának élén van szerencsénk tisztelni: meglehetős elfogultsággal vállalkozom arra, hogy szót emeljek; de vannak, tisztelt ház, kötelességek, melyeknek teljesítésében az egyéni, bár legerősebb hajlamnak is határt szab egy magasabb tekintet. Leküzdöttem egyéni hajlamaimat azért, hogy ezen utóbbi szolgálatában teljesítsem kötelességemet. (Tetszés bal felől.) Mielőtt beszédem tárgyára áttérnék, Huszár Imre tisztelt képviselőtársam beszédéből, miután annak többi részei fölszólalásom további folyamán, azt hiszem, czáfolatot fognak nyerni, csakis két körülményt kivánok kiemelni. Azt mondotta jelesül tisztelt képviselőtársam, hogy a ki internationalis csatlakozást nem akar: az szaggassa föl az ország határain a síneket és a Dunát zárja el folyásában, apaszsza el. Én, bármelyikére az e tárgyban elmondott beszédeknek gondoljak, megvallom, oly nyilatkozatot, mintha az internationalis forgalmat bármi tekintetben akadályozni akarnók : egyben sem hallottam; (Igás! ügy van! bal felől.) Másik nézetét illetőleg pedig, hogy ne legyünk bizonyos elfogultsággal az osztrák államvasuttársaság iránt: itt e házban szintén nem hallottam olyasmit, a mi oda mutatna, hogy ezen tárgyalások alatt az osztrák államvasuttársaság érdekei iránt ellenszenv mutatkoznék. Hiszen épen ellenkezőjét bizonyítjuk be ennek az által, hogy üzlete jogosultságát elismerjük akkor, midőn magunkat, az ország érdekeit azon társulat ellen lehetőleg oltalmazni akarjuk. A mi már a törvényjavaslatot magát illeti, megvallom, hogy én is, miként Huszár Imre barátom, a tulajdonképeni bajt nem a csatlakozások megállapításában, és igy nem azon szerződésben, mely Romániával köttetett, találom ; hanem találom abban, hogy ezen vasúti concessio az osztrák államvasuttársaság kezeibe mintegy föltétel, hogy ugy fejezzem ki magamat, az ország érdekeinek megóvása nélkül tétetik le. (Ugy van\ hal felől.) Mindenki által, ki e házban fölszólalt, körülbelül constatáltatott az, hogy eddigi vasúti politikánkban a bajt azon körülmény képezi, hogy vasutaink minden rendszer nélkül, egyik napról a másik napra fölmerült szükség — nem akarom mondani érdek szerint •— készültek; innen van, hogy vasutaink egy jó része zsák-utczába vezet, egy jó része ismét helyi érdekű; (Igazi Ugy van\ bal felöl) nincs egyetlenegy vasutunk, melyet önállónak lehetne mondani, s a mely egy vagy más nagyobb vasúti hatalmasságnak vonalába közvetve vagy közvetlenül ne vezetne be. És én, tisztelt ház, azt tartom ezzel szemben, hogy alig van ország Európában, mely az általunk megszavazott és kiépített vasutakat tisztán a belforgalombóí eltartani képes volna. íme, tisztelt ház, itt vau előttünk egy alkalom arra, hogy Magyarország egyik sajgó sebét, a keleti vasutat, behegeszszük, vagy legalább orvosolni igyekezzünk és sorsán segítsünk; azon vasút sorsán, mely a pénzügyminister ur szerint is hitelünk csökkenésének egyik főoka; azon vasutén, mely Magyarországnak már eddig is tetemes áldozatába került. És mit teszünk? Megállapítjuk az orsovai csatlakozási vonalt, és azt leteszszük egy oly társulat kezébe, mely társulattal a keleti vasút érdekében kiépítendő tömösi csatlakozás concurrentiát sohasem fog képezni; mert én concurrentiát csak ott ismerhetek, hol két vasútnak akár végpontja, akár találkozása egy kereskedelmi ponton jő össze: mert itt mindkettőnek a verseny kifejtésére egyformán módja van. De concurrentiát ott, hol egyik vonal egy másik hatalmas vonalnak mellék-állomásán foly bele, melyet, — legyen ez állomás akár Bukarest, akár Galacz, — ezen hatalmas társulat dominál: én képzelni nem tudok. A ki ily vasútépítésben versenyt lát: az körülbelől azt fogja hinni, hogy ezen hatalmas társulat privát passióból, saját jóakarata--