Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-274
274. országos üléi ss Julius 15. 1874. 117 utat ő maga nem építheti ki, hogy az államnak költségén a kiépítés most lehetetlen: tehát a coneessiot annak a társulatnak kell adni, a mely a szóban levő vasutat áliambiztositék nélkül kiépitni teája. Elismeri tehát a kormány önmaga, hogy a jelen időpontban valóságos pressio alatt áll, nem a pénzügyi pressiot értem; hanem azt, hogy a vasúti összeköttetést más, mint az osztrák államraspálya társulat által elérni nem képes. így értette — ugy gondolom — mindenki, ugy értem én is, hogy a romániai összeköttetésről szóló törvényjavaslatnak, a jelen pillanatban való tárgyalása az országra nézve nem lehet hasznos; hanem a mint bizonyítani megkísérlem, káros. Azt méltóztatott mondani a pénzügyminisíer urnák, hogy nem lehet az országot khinai fallal körül venni és elzárni a romániai kereskedelemnek Magyarországon át való vitelét és így az azzal való concurrentiát. De hát ki mondta ezt ? Kivánta-e azt valaki, hogy khinai fallal vegyük körül magunkat és roHiániával ne legyen összeköttetésünk? Nem azt kivánta-e mindenki, hogy igenis legyen összeköttetés; de legyen oly föltételek alatt a melyek azon előnyt, a melyet az összeköttetés ad: épen a föltételek által tönkre ne tegye. (Helyeslés bal felöl.) Igaz, én elismerem, a mit a pénzügyminisíer urnák állítani méltóztatott, hogy ezen szerződés előnyösebb ; én megfordítom: nem oly fölötte rósz, mint az 1872-iki. De hát mit bizonyít ez ? Hisz nem nem ez a kérdés. A kérdés nem az, hogy kevésbé rosz-e, vagy inkább rosz-e valami ; hanem a kérdés az, hogy absolute jó-e valami vagy nem? mert a mi nem jó: azt a törvényhozás azon indokból, hogy kevésbé rósz, mint azt, a mi sokkal roszabb, lehetetlen, hogy elfogadja. A tisztelt pénzügyminisíer ur a legfőbb súlyt fektette arra, hogy a ki logice kívánja az erdélyi összeköttetést, annak nem lehet elleneznie a Magyarországgal való összeköttetést; már pedig az összeköttetés csak így és pedig nemzetközi szerződésben biztosíttatik. Meglehet, hogy tévedek ; de én a nemzetközi szerződésnek idevonatkozó pontját épen most elolvasván, benne a tömösi összköttetésnek biztositékát nem látom. Hogyan szól ugyan is a 3-ik szakasz ? A 3-ik §. azt mondja : v a tömösi összeköttetésre nézve, mindkét kormány intézkedéseket fog tenni arra nézve, hogy a szükséges előmunkálatok négy év alatt megtétessenek." Az orsovaira nézve nem igy szól; hanem azt mondja : „kötelezi magát a román kormány az orsovai csatlakozáshoz szükséges román vonalokat ki építeni. Ugyanezen szakaszban tehát az egyikre nézve ígéret, a másikra nézve kötelezés foglaltatik. Igaz. hogy egy nemzet részéről tett ígéret kötelezést foglal magában; de elvégre az igéret nem azt mondja, hogy kötelezem magamat arra, hogy a vasút a romániai részen ki fog épitetni: hanem azt mondja, megteszem a szükséges tanulmányokat és lehetségessé teszem, hogy kiépitetthessék. Már a ki ezt biztosítéknak veszi: meglehet, hogy jobban érti, hogy a szavakban, más összefüggést lát, mint én; hanem én ezt sem ígéretnek, sem kötelezésnek nem veszem. De tegyük föl, hogy biztosítva van a két csatlakozás egyidejűsége; hanem kérdés: ez által elég van-e téve az ország érdekeinek, ez által már biztositottuk-e a román ós magyar kereskedelem érdekeinek egymás melletti megállhatását? Nem. Mert az, hogy az orsova-temesvári, hogy az orsovai akár mely ponti összeköttetés Magyarországra nézve épen olyan hasznos legyen, mint a temesvári: egy forma tarifával kell bírnia. Már pedig tudjuk, tudja az egész ország mert a lapokban közölve volt, hogy sikertelen maradt a magyar kormánynak azon igyekezete, hogy a tömösi csatlakozásra nézve annak idejében ugyan azon tarifákat eszközölje ki, mint a milyenek életbe, fognak léptettetni az orsovai csatlakozásnál. Ha pedig egyenlő tarifa nincs; ha a tömösi vonalnál nagyobb tarifa lesz és pedig olyan, mely aromán kormánynak tetszik : akkor lehet együttes kiépítés, a kereskedelemre azonban annak haszna nem lesz, inert a kereskedők mindig ott fognak szállítani, a hol olcsóbb a tarifa és ennek az lesz a következménye, mint ha nem is lenne a tömösi csatlakozás kiépítve. A tisztelt pénzügyminisíer ur számpéldákat méltóztatott fölhozni annak igazolására, hogy mind azon aggodalmak, melyek itt fölhozattak, különösen a differentialis tarifák tekintetében, nem oly fontosak, ugy, hogy azok jóformán nem jönnek latba. Hiszen kimutatta azt, legalább méltóztatott megkísérlem, hogy ha az ára Bukaresttől Pardubiczig 180 mértföldnyi utón indul el, egy krral számítva mázsánkint és mérföldenkint, 180 krt fizet, és ha az államvaspálya a romániai gabonának a magyarországi fölött differentialis tarifa által előnyt akarna adni: azt csak a romániai vagy ausztriai részen tehetné, és ezen két részen oly olcsón kellene szállítani a román gabonát, hogy vagy vesztene mellette, vagy pláne az egyik példában 15 krt rá kellene fizetni. Szabad legyen figyelmeztetni a tisztelt pénzügyminisíer urat, hogy számítása fölfogásom szerint merőben téves és maga a kiindulási pont, honnan argumentumait meríteni méltóztatik, épen nem áll. Először hol fizettetik a romániai gabonáért a bevett szállítási dij? Romániában a föladási helyen. Már most kérdem a tisztelt ház minden tagját, ha azt mondja nekem valaki, hogy őrködni fog a fölött, hogy Romániában, Bukarestben az osztrák
