Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-274

274. országos ülés Julius 15. 1874. 109 tárgyalni. E törvényjavaslatoknál én nem azt tartom főkérdésnek, hogy az arad-orsovai vagy temesvár-orsovai, a tömösi vagy az ojtozi összeköttetés fogadtassék-e el? mert ez, nézetem szerint, localis szempontokból birhat ugyan bizonyos jelentőségekkel ; de itt csak másodrendű. A főkérdés, szerintem, az, hogy a temesvár-orsovai vonal milyen föltételek mellett engedélyeztessék. Az, hogy a temesvári: vagy aradi összeköttetés fogadtatik-e el? mellékes kérdés, annak nagyfontosságot nem tulajdonithatni; hanem azt, hogy e vasút összeköttessék a romániai vasutakkal, nemcsak megengedhetőnek, hanem szükségesnek és óhajtandónak tartom. Én ez összeköttetést létrehozni kívánom; de a föltételektől függ minden. Én kívánom, hogy az összeköttetés létrejöjjön, és az ellen sincs a világon semmi kifogásom, hogy ezt az osztrák állam-vaspálya kapja meg ; hanem föntartom magamnak irányában mindig ugyanazt, a mit minden más vasút irányában eddig is föntartottam, hogy ő azt a legjutányosabb áron épitse ki, a mit csak verseny és hirdetett pályázat utján lehet legbiztosabban megtudni, és hogy az üzlet szabályozására a kormánynak teljes mérvű befolyása legyen. Ha ezen föltételeknek megfelel: akkor nekem nincs kifogásom ellene. Én azon szempontból, hogy ez nagyhatalom: nem indulok ki. Azon ellenvetés, hogy ez idegenek kezében van: ez sincs reám nézve hatással. Fájdalom! minden vasutaink idegenek kezében vannak, mert a részvényeket idegenek vásárolták meg; ha lesz pénzünk visszaváltani a részvényeket: akkor ismét a mi kezünkben lesz az egyik ugy, mint a másik. Mindazon részvények ugy az államvasuté, mint a többieké a börzén minden nap megvásárolhatók, tehát csak pénz kell, s a miénk lesz. Ez tehát reám nézve nem érv. Hanem érv az, tisztelt ház, hogy vajon azon föltételek megvannak-e, melyek mellett akár az egyik, akár a másik társulatnak a vasúti engedélyt megadandónak hiszem? s én azt találom, hogy e részben nincs meg. Nincs meg különösön azért : mert, a mint a pénzügyi bizottság tárgyalásai következtében folytatott alkudozásokból kitűnik, hogy az állam-vasuttársaság nem akarja elfogadni azon föltételt, hogy Magyarország gabonáját ugyanazon föltételek alatt szállítsa, mint szállítja a romániai gabonát. Ez, nézetem szerint, lényege a kérdésnek, ez a főkérdés, ez a fődolog; ez rám nézve leginkább a döntő. Azt mondják, hogy hiszen elfogadja a magyarországi vonalakra nézve a Magyarországon kivül eső vonalakra nézve pedig nem szabad beavatkoznunk. Igaz, ez igen jó érv: hogy ha mi beavatkozunk a külföldi vonalakba: akkor a bécsi Reichsrath be fog avatkozni a mi vonalainkba, s mi azt nem sze-* retjük. De nem arról van szó. Azzal is indokolták, hogy az állam-vaspálya nem fogadhatta el a mi föltételeinket, mert neki Magyarországon kivül kartell-szerződései vannak más vasutakkal. Kérdem: ezen idegen vasutak az ő kartell-szerződéseikkel nem avatkoznak-e az osztrák vasut-társulatok szabályzataiba ? Hiszen, mi egyéb az, a mit mi kérünk, mint egy kartell-szerződés ? Mi azt mondjuk a magyarországi területen keresztülmenő vasútra nézve, mi törvényileg akarjuk őt kötelezni, nekünk az igy kell, máskép nem engedjük meg. De a magyarországi területen kivül kartellszerződést akarunk kötni, s abban én részemről nem kívánom azt, hogy mi Magyarország gabonájának biztosítsunk valami előnyt; hanem azt akarom, hogy versenytársunknak se biztosittassék semminemű előny. (Élénk helyeslés bal felől.) Én csak azt akarom, hogy egyenlő föltételek mellett szállíttassák ugy a magyar, mint a romániai gabona, s akkor a világ-piaczán a versenyt ki kell állania. Ha elbukunk mellette: sajnos; de akkor nem voltunk versenyképesek, akkor igyekezni kell más módon, hogy versenyképesek legyünk: mert igy nem vag}-unk. Hanem ha azon vasuttársulat nem akarja megengedni, nem akarja elfogadni azon föltételt, hogy a mi gabonánkat ugyanazon föltétel alatt szállítsa, mint szállítja a romániait: akkor nem kell neki megengedni a vasút kiépítését; meg kell akadályozni az ily közlekedés létesítését, mert az egyenesen mi ellenünk van irányozva. (Helyeslés hal felől.) És ha egy más, valami kisebb fontosságú, alárendelt czikkről volna szó: akkor még talán más tekintetek is reábirhatnának arra, hogy elnézzük azon kisebb mérvű kárt, mely ebből reánk nézve háramlik. Igen, de itt Magyarország gabona-kiviteléről van szó. S ez csakugyan életkérdés ránk nézve. (Helyeslés bal felől.) Hiszen, ha a gabona-kivitel meg van zsibbasztva : oda van minden alapja a mi vagyoni jólétünknek. Hiszen anyagi jólétünk egyedül ezen nyugszik, egyedül arra van alapítva. (Helyeslés. Fölkiáltások: Ugy van\ bal felől.) Az utóbbi évek folytán, melyekben mindenféle körülmények kifejlődvén, a gabona ára tetemesen növekedett, Magyarország utalva van s okvetlenül utalva van a kivitelre; mert most oda vissza nem mehetünk, hogy minden terményeinket magunk emészszük föl, hogy például a búza mérőjét 3—4 váltó-forinton árusítsuk el, mint néhány évvel ezelőtt, ezt már most kifejlődött gazdászati viszonyaink nem engedik; ha pedig kivitelünk nincs, ha gabonakivitelünk meg van bénítva: mit csinálunk ? Ez oly nagyfontosságú kérdés, mely nem engedi, hogy éa