Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-274
110 274. országos ülés Julius 15. 1874. a ministeri javaslatokhoz hozzájáruljak. (Helyeslés hal felől) Én, tisztelt ház, nagy figyelemmel hallgattam és olvastam is azóta a pénzügyminister ur beszédét; de engem az általa fölhozott érvek nem képesek megnyugtatni, aggodalmaimat elosztatni. Néhány észrevételt fogok tenni ezekre. Először is a tisztelt minister azon kezdi, hogy válaszolni akar azon ellenvetésekre, hogy miért tárgyaltatik oly rögtönözve ezen vasúti kérdés, és válaszul azt mondja, hogy nem rögtönözve tárgyalta tik; mert hat év óta van a ház előtt, azóta többször fölmerült, tárgyalások is folytattattak; de némely nehézségek következtében megszakítottak. Igaz, ezen kérdés már 1868-ban el volt döntve a törvényhozás által, mert már akkor elhatározta, hogy Temesvár-Orsovánál összeköttetés legyen a román vasutakkal: és az ellen nincs nekem semmi kifogásom; hanem azt nem állithatja a minister ur, hogy épen most az utolsó perczben, midőn ily kivételes körülményekben tanácskozik a ház: kelljen tárgyalni; ugy mint másrészről nem vagyok képes fölfogni, hogy a ministerium miért nem terjesztette elő már hetek előtt a régen készen lévő vágvölgyi és lundenburgi vasutakra vonatkozó javaslatokat, hogy miért kellett az illető társulatok munkáit zsibbasztani ugy, hogy azok hónapokat voltak kénytelenek elmulasztani, holott néhány órai törvényhozási intézkedések által mindennek elejét lehetett volna venni. Azonban eddig nem terjesztette elő, hanem most egyszerre, mint üstökös az égen, fölmerülnek mindezek a kérdések, s rögtön okvetetlen le kell tárgyalni. Ezt azon körülmény, hogy már 1868-ban intézkedett a ház e kérdésben: meg nem fejti; sőt ha 1868-tól 1874-ig lehetett várni: lehetett volna júliustól őszig várni, a mikor kényelmes körülmények közt lehetett volna tanácskozni. (Igazi ügy van! szélső bal felöl.) Annál kevésbé fejti pedig meg ezt, és annál kevésbé menti a mulasztást, hogy ezen ügy többször tárgya volt a ministeri tanácskozásoknak, és mégis tájékozatlanok, sem költségvetéseik, sem előmunkálataik, sem tervezeteik nincsenek. Azon ellenvetést, hogy a 76, illetőleg a 153 milliós kölcsönt adó consortium pressioja következtében terjesztett elő ezen kérdés: a tisztelt pénzügyminister ur nem czáfolja meg, nem tagadja: hanem megkerüli és azt mondja: ha ugy volna is, hiszen nem az a főkérdés, hogy pressio vagy nem pressio, hanem a főkérdés az, hogy jó-e, és szükséges-e ez a csatlakozás; mert ha jó: meg kell építeni pressioval és a nélkül is. Igaz, hogy ez áll; de ez nem felelet azon ellenvetésre, hogy pressio gyakoroltatott ; pedig én ezen pressiot nagyfontosságú kérdésnek tekintem; mert, midőn egy kölcsönadó consortium, melynek semmi köze ahoz, hogy mi, kinek mi föltétel alatt adjuk az orsova-temesvári összeköttetést, egyszerűen idejő, és azt mondja: én nem adok kölcsönt, ha ti nem adjátok ezen engedélyt az osztrák államvasutnak, még pedig ily föltételek alatt, ez olyan, mint a franszia közmondás szerint az: midőn pisztolyt szegezve az ember mellének azt mondják: la bourse ou la vie! pénzedet vagy az életedet! de midőn ily tényekkel állunk szemben: én azt módom, hogy, a mint most megtették megtehetik jövőre is, és mentől előbb menekülünk ily kényszer-helyzetből, annál jobb. (Elénk helyeslés bal felől.) Az ily helyzet sem a nemzet méltóságával, sem jólétével semmiképen össze nem egyeztethető. De végre is mi lesz a következése ? tegyük föl, hogy szakítunk a consortiummal, — sőt én azt mondom a minister urnák méltóztassék a consortiumot fölszólítani, hogy 14 nap alatt nyilatkozzék: akar-e élni az optio jogával a 76 millióra nézve vagy nem? és ha visszautasítja baj lesz ugyan; de nem lesz oly nagy, a mint képzelik. Végre is nem vagyunk azon helyzetben, hogy ezen bajt ne koczkáztathassuk; sőt kívánatos volna, hogy ezen baj mentől előbb véget érjen, hogy menekülhessünk ezen polip ölelésétől, (Helyeslés bal felől.) mely valóban ugy tesz, mint a Hugó Viktor polipja: nem eszi meg az embert, hanem megissza, vagyis magához öleli, a vérét kiszívja, s lassú halált okoz. (Elénk helyeslés bal felől.) Mi történik akkor: ha a consortium megtagadja a ministernek a további kölcsönt? Történik az, hogy szerencsére az aratás itt van, az adók be fognak folyni, a minister ur is igen jól tudja, a mint mindnyájan tudjuk, hogy a most következő hat hónap adja az ország jövedelmének legnagyobb részét, attól, hogy a költségekre nézve pénzzavarban legyünk: nem lehet félnünk, a jövedelmek most jönnek be, az ország tiz havi jövedelme; most öt-hat hónap alatt jönnek be. A minister pénzzavarban szenvedni nem fog. Elő fognak kerülni januárius elején a nagyobb fizetések, a mikor a couponokat, és az adósságok kamatait kell fizetni: akkorra meglehet, hogy a befolyt jövedelmek elegendők nem lesznek; de mostantól januáriusig hatodfél hónap van, ez pedig elegendő arra, hogy más pénzművelet által szabaduljunk a consortiumtól. Igaz, hogy a pénzügyminister ur elég szomorúan azt mondotta, hogy hiszen sok pénz van az európai pénzpiaczon, és a milyen olcsó most a pénz, sohasem volt; de e pénz csak azok számára olcsó, kiknek hitelük van : nekünk pedig nincs hitelünk. Szomorú vallomás az egy pénzügyminister részéről, és én megvallom, hogy részemről nem tudnám kötelességemmel összeegyeztetni azt, hogy oly tárczát vállaljak el, a melyről azt legyek kénytelen mondani, a mit a pénzügyminister mondott. (Fölkiáltások bal felöl: Igaz! Ugy vanl) Én ily körűimé-