Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.

Ülésnapok - 1872-274

108 274. országos ülés július 15. 1874. jesztett számitások alaposak, hogy a rectifikáiás helyes. Én, tisztelt ház, azon számnak, melyet tegnapelőtt ezen vonalra nézve idéztem infallibilitást: nem vindikáltam soha. Lehet, hogy ezen vasút kevesebbe, lehet, hogy többe fog kerülni; de ezen számítás oly munka eredménye, mely munkát egy teljes bizalmat érdemlő közeg tett. Lehetséges, hogy előre nem látható események fognak bekövetkezni ezen pálya építésekor, melyek az épitest drágábbá teszik; de ezt, azt hiszem, szabályul fölállitani talán még sem lehet. Ezzel a fölvilágositással, ugy hiszem, tartoztam a tisztelt képviselő uraknak, tartozom a közvéleménynek, és tartozom talán kissé önmagamnak is. Egyébiránt megjegyzem még azt, hogy épen ezen incidens azon kötelességet rója, — ugy hiszem — én reám, hogy azon közegnek kebelében, a melyben ugyanazon alapokon, ugyanazon rétegtervek szerint, és ezek alapján egymástól oly eltérő számitások lehetségesek: megtegyem azon szervezeti intézkedéseket, melyektől reménylem, hogy jövőre hasonló tévedések és hasonló esetek előfordulását ki fogják zárni. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Simonyi Ernő: Tisztelt ház ! Kissé későnek találom ugyan; de nem tehetek mást, mint hogy helyeseljem a közlekedési minister urnák fölszólalását. Csodálkoztam, hogy daczára annak, hogy már tegnapelőtt a házban egy kép-viselő ur egyenesen kétségbevonta azon adatokat, melyeket a minister ur a ház elé terjesztett, tegnap az ismételtetett, sőt már a tegnap reggeli lapokban hiteles alakban közöltetett, és a minister ur mégis máig várt ennek fölvilágositásával. Örvendek, hogy a minister ur a fölvilágosítást megadta : mert az igaz, hogy ugy a közvéleménynek, mint a háznak, sőt önmagának is tartozott vele. Azonban az adott fölvilágositás egyátalában nem kielégítő. (Igaz! a szélső baloldalon.) Tisztelt ház! Mindnyájan tudjuk ezt most már párt-különbség nélkül, az egész házban el van ismerve, — hogy mily nagy szerencsétlenségbe ejtette financziális állapotunkat, és mily nagy bajba állami gazdászatunkat a vasutak körüli eljárás; különösen azon eljárás, hogy minden előmunkálat, minden részletes terv és költségvetés nélkül mentünk bele, és szavaztunk meg egyik vasutat a másik után. Ezt beismerte mindenki; ezt a volt ministerek a vasúti és pénzügyi bizottságok előtt a keleti vasút kérdésében bevallották, beismerték. Ez constatált dolog. Én csak sajnálattal látom azt, hogy a magyar kormány egy uj nagyfotonsságu vasúti törvényjavaslatot terjeszt be a háznak; még pedig tökéletesen készületlenül. A központi bizottság előadója, a közlekedési és a pénzügyi minister ur minduntalan azt mondják beszédeikben: ,ha jól vagyok értesülve;" engedelmet kérek: a ministernek jól kell értesülve lennie; (Helyeslés a szélső bal oldalon.) nem szabad azt mondania: „ha jól vagyok értesülve;" hanem kell, hogy jól legyen értesülve, hogy a ház minden tagjának legalább módjában legyen jól értesülhetni; : kell, hogy a ministerium az adatokat a ház minden tagjának kezébe adja, a mely adatokat megbírálván, megfontolván, ha valakinek tetszik, azokat tanulmányozhassa; — mert természetesen azt, a ki tanulmányozni nem akarja, arra kényszeríteni nem lehet; — mert akkor van képesítve az ember alapos Ítéletet mondani a fölött: a mi tárgyalás alatt van. Tisztelt ház ! Én azt hiszem, hogy azon alakban , a melyben e törvényjavaslatok a képviselőház elé terjesztettek: a leghelyesebb, sőt a képviselőháznak kötelességszerű eljárása az lenne, hogy utasítsa azokat vissza a ministeriumhoz azzal, hogy megtétetvén a részletes előmunkálatokat, pontos tervek és költségvetések kíséretében terjeszsze újra a képviselőház elé. Ez az egyedüli igazolt és helyes eljárás, mikor ily nagyfontosságú vasutak megszavazásáról van szó. Hogy fogja-e a tisztelt ház ezen utat követni, vagy nem ? azt én természetesen előre meghatározni képes nem vagyok. Azért a tárgyhoz hozzászólván: igyekezni fogok nézeteimet kifejteni, és, a mennyire lehetséges, a képviselőház elhatározására hatni. Óhajtottam volna, ha a pénzügyminister urnák igen jeles beszédében sikerült volna engem meggyőzni arról, hogy azon aggodalmak, a melyekkel én ezen vasutaknak ily módom megszavazását tekintem, alaptalanok. Óhajtottam volna, ha meggyőzött volna és eloszlatta volna aggodalmaimat ; mert szerettem volna sok oly előítélet ellen fölszólalni, a melyeket én nemzetgazdászati tekintetekből nem helyeselhetek, és igen örültem volna annak, hogy ha a tisztelt kormánynak előterjesztése alapján megszavazhattam volna e tői vényjavaslatokat, daczára annak, hogy velem együtt szavazni szokott elvtársaim más véleményben vannak: mert én e tekintetben közgazdászati szempontokból és sem pártszempontból, sem előítéletekből nem akarok kiindulni. (Helyeslés.) Azonban nagyon sajnálom, hogy a tisztelt pénzügyminister urnák, mondom, igen jeles beszéde által, — és meglehet, hogy az én hibám,— nem sikerült aggodalmaimat eloszlatni, és pedig azért nem, mert a nehézségekkel nem szállott egyenesen szembe; azokat nem czáfolta, nem magyarázta meg ; hanem megkerülte, és beszélt másról, a mi tulaj donképen a kérdésben nem volt. Tisztelt ház! Ezen törvényjavaslatok tárgyalásánál már tegnapelőtt volt szerencsém néhány szóval jelezni azt, hogy nem is tartom lehetségesnek, hogy a két törvényjavaslat külön-külön tárgyaltassék; mert annyira összefüggésben van az egyik a másikkal, hogy lehetetlen az egyiket a másik nélkül