Képviselőházi napló, 1872. XII. kötet • 1874. julius 11–julius 26.
Ülésnapok - 1872-274
274. országos ülés Julius 15. 1874. 107 ténih.) A többség Jankovich indítványát sem fogadja el, s e szerint marad a régi szokás. Zichy József gr. közlekedési minister: Engedelmet kell kérnem a tisztelt háztól arra, hogy a napirendhez szólani kívánok sorát egy rövid perezre félbeszakítsam. (Halljukl) Teszem ezt egy magyarázat megadása czéljából, melynek talán nem egészen fölösleges voltáról a tisztelt ház szavaimból meg fog győződni. A tárgyra, melyről szólni akarok, czélzott tegnapelőtti beszédében tisztelt képviselőtársam Pap, tegnapi beszédében pedig tisztelt képviselőtársam Cseh. Cseh képviselő ur ugyanis csodálkozását fejezte ki a fölött, hogy tegnapelőtti előadásomban, midőn az Erdélyben kiépítendő vonalok hossza, és az azokkal összekötött költségekre vonatkozólag bizonyos számokat voltam bátor előterjeszteni: a brassótömösi összeköttetésre nézve azt mondám, hogy annak valószínű költsége 4,500.000 frt fog lenni, holott mégis tudnom kellene, hogy egy számítás, még pedig hivatalos számítás létezik, mely ezen összegnél tetemesen nagyobbat, tudniillik, ha jól emlékszem a képviselő ur szavaira 11 milliónyi összeget hoz ki. Ezen ügy a vasúti bizottság tárgyalásai alkalmával ennek kebelében is meg lőn beszélve, és hivatkozom a vasúti bizottságnak itt a házban lévő bármely tagjára : vajon ez ügyben akkor, midőn arról szó volt, nem nyilatkoztam-e a vasúti bizottságban a legnagyobb nyíltsággal és a legnagyobb őszinteséggel, (Fölkiáltás: Igas!) a nélkül, hogy, a mint a tisztelt képviselő ur magát kifejezni méltóztatott, bárkit mystifikálni lett volna szándékom. Minthogy czélszerünek találtatott e tárgynak a házban való fölemlitése, kötelességemnek tartom hasonló nyíltsággal véleményemet itt is elmondani. (Halljuk!) Tegnapelőtti előadásomban bátor voltam fölhozni, hogy az erdélyi vonalakra nézve bizonyos számításokat, bizonyos részletes terveket előtaláltam. A tisztelt képviselő ur is meg fog győződhetni ez állitásom alaposságáról, valóságáról, ha a közlekedési ministeriumnak az 1873-ik évben az országos közlekedési eszközök hálózata tárgyában beadott előterjesztését átvizsgálja. Meg fog győződhetni arról, hogy a 15-ik lapon az érintett számitások részletesen elő vannak adva. Ezek voltak azon számitások és tervezetek, melyeket én előtaláltam s ezek szerint a tömösi vonalra 3,700.000 forint volt előirányozva. Mielőtt a jelenleg szőnyegen lévő törvényjavaslat teljesen elkészült volna, épen azért, mivel magam is még nagyobb megnyugtatást kívántam magamnak szerezni: vajon az ezen jelentésben előforduló számtételek teljesen megfelelnek-e a valóságnak, rövid utón kiadattam ezen számításokat, ezen terveket azon közegnek, a mely, nem akarom itt vizsgálni helyesen-e vagy helytelenül, de annak idején az illető számitások megtételével meg lett bizva, tudniillik a magyar államvasutak igazgatóságának. Néhány nap múlva az igazgatóság részéről számitások terjesztettek elém, a melyek nem ugyan 11 milliónyi, hanem igenis 10 milliónyi összeget tüntettek föl. Lehetetlen volt, tisztelt ház ezen nem csodálkoznom, és minthogy ugyanazon vonalra nézve anynyira eltérő számításokat találtam ezen jelentésben, természetesen azon gondolatra kellett jönnöm, hogy itt valami tévedésnek kell fönforognia. Ennélfogva ezen számításokat azon kérdéssel küldtem vissza : nem lappang-e itt valami tévdés ? Egy pár nap múlva, ugy tetszik, két nap múlva ezen számadádások ismét visszaküldettek nekem, és ekkor egy kilencz miliió forintnyi összeget láttam ott figurálni. Én, tisztelt ház, technikus nem voltam, nem vagyok, és nem is leszek soha; de annyi logikus észjárást szabad talán — ugy gondolom magamnak vindikálnom, hogy akkor, midőn oly nevezetes eltérések feküdnek előttem: azon óhajtás, azon kívánság támad bennem, megtudni, hogy hol van tulaj donképen az igazság. Ezen czélból a rendes ut fölhasználásával az összes számításokat, az összes terveket a ministeriumnak, tehát a felsőbb hatóságnak technikai osztályához utasitottam, hogy alaposan vizsgálja meg mind ezen számításokat, mind ezen terveket, hogy tudjam meg, hogy tulajdonképen mi a való? De ezenkívül — és ugy gondolom, hogy ezt helyesen tettem, — azon közegeket is távsürgönyileg ide hivtam Pestre, a kik annak idején a helyszínén, tudniillik a tömösi szoroson a munkálatokat fölvették, és pedig az egyiket Zágrábból, a másikat Felső-Magyarországból. A fölülvizsgálat által megindittatott az utánszámitások megtétettek, és íme kiviláglott, hogy azon számitások, melyek a magyar államvasutak igazgatóságánál eszközöltettek: nem helyes alapon eszközöltettek, amennyiben nem a természetes és a rétegtervek szerint kijelölt vonal képezte a számitások alapját; hanem egy ideális vonal, a melyben, ha az építkezések megtétetnek: ezen építkezések talán annyiba kerülnének. A tisztelt képviselő ur a Semmeringet emíité tegnapi beszédében. Igenis, mindenki, ki a semmeringi építkezéseket ismeri: tudhatja, hogy a semmiringihez hasonló építkezések ma már semmiféle hegyi pályán nem tétetnek. Hivatkozom csak a Brennerre és az appenini pályára. A fövilágositásokat, a számításokat, a részletes terveket bátor voltam épen a vasúti bizottságnak a ministerium technikai osztályának vezetője által bemutattatni; és nem én tőlem, hanem az e tekintetben még sokkal illetékesebb egyénnek szájából győződött meg a vasúti bizottság arról, hogy az általam előter14*
